Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-11
24 vagy sem. Aki ennek során valamennyi etnikumot visszautasítaná, azt tekintjük látens idegenellenesnek; mert ő az első kérdésr e a mérlegelő arcát mutatta, de igazából mindenkit elutasítana. Az kérdéssorban a határon túli magyarok nem számítanak, mert őket kevesen nem fogadnák be; az elutasítók aránya 2006ban 4, 2007 februárjában szintén 4, 2008 szeptemberében 7% volt. De ha innen nézzük, akkor ez az 58% elég soknak tűnik. – Valóban, ez minősített többség. Erre mondtam egyszer, hogy ha ezen az al apon szavaznának a parlamentben, akkor az idegenellenességet törvényileg elő lehetne írni. Másfelől viszont elég sokan joggal kr itizálják a kutatási módszert. Sok olyan kísérletet ismerünk, melyből az derül ki, hogy a lekérdezések sokszor nagyobb idegene llenességet mutatnak, mint amekkora valójában – ha valaki idegenellenesen nyilatkozik, egyáltalán nem biztos, hogy ezt tettekre is váltja, amennyiben egy idegennel találkozik. Tehát a felmérésből kirajzolódó kép valószínűleg rosszabb a valóságnál. Másfel ől azt mondják, hogyha az adatok valósak is, az idegenellenesség attitűdje egy bizonyos szintig természetes. Mert az, hogy a mássá ggal szemben gyanakvóak vagyunk, vagy az, hogy mi termeljük meg a nemzeti jövedelmet és ezen nem szívesen osztozunk másokkal – ez normál emberi irigység. Ez nem tragédia, csak azt jelenti, hogy nem vagyunk annyira liberálisak, adakozóak és lazák, mint amen nyire lehetnénk – de miért lennénk? Az idegenellenességnek általános emberi okai vannak. Az adatoknak valamennyi részét a be nnünk lévő bestia magyarázza. Természetes szociológiai jellemző, hogy a másság gyanús: ez a túléléshez kellett akkor, mikor a fán éltünk. Ez biológiailag bennünk van valamennyire. Persze arra való a civilizáció, hogy legyőzzük ezt a bennünk levő állatot, d e azért az ott van. Háttér Sik Endre szociológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Kisebbségszociológia Tanszékének oktat ója, emellett a Tárki vezető kutatója. Többek között migrációszociológiával, az informális gazdaság jelenségével és munkaszocio lógiával foglalkozik. A kutatást végző intézet, a TÁRKI több mint húsz esztendeje van jelen a magyarországi és nemzetközi empir ikus társadalomkutatásban. Az intézet kiemelt kutatási területei közé tartozik a társadalmi rétegződés és mobilitás, a munkaerő piac, a jövedelmi eloszlás, a fogyasztás és életstílus, valamint a társadalmi attitűdök vizsgálata. Az utóbbi években egyre nagyo bb hangsúlyt kap a piac- és martketingkutatás, valamint az egészségügyi kutatások. A 2007ben megalakult KopintTÁRKI Zrt. gazd aság- és konjunktúrakutatással foglalkozik. Mi magyarázza azt, hogy a kutatások rosszabb képet mutatnak a valóságosnál? – N em vagyok szociálpszichológus, de azt mondják a szakemberek, hogy a vélemények általában hajlamosak negatív irányba elmozdulni. Ez úgy történik, hogy azt feltételezzük, a többiek is úgy gondolkodnak egy adott ügyben, és ahhoz illesztjük a magunk véleményét . Ez a Karinthy Frigyes Barabásában leírt helyzet: ha tömegben vagyunk, a rosszabbik arcunkat mutatjuk, ám ha külön vagyunk, egé szen más a kép. A futballhuliganizmus is csak akkor működik, ha tízezren vannak, a diszkóban is akkor tör ki verekedés, ha cso portban vagyunk. Ha egyedül vagyunk, nem kiabáljuk, hogy zsidók, nyomás Auschwitzba, ilyen nincs. Az ilyesmihez tömeg kell.
