Reggeli Sajtófigyelő, 2008. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-10-11
25 Honnan került a mérlegelők elé tárt nemzetiségek listájára egy képzelt nép, a pirézek – akiket 66% elutasít? – A közvetlen el őzmény: a pirézeket a hetvenes években először Csepeli György használta egy kutatásában, de ő maga sem tudja, mikor és mire. A t echnikát magát, tehát a fiktív etnikumra való rákérdezést a harmincas években, Amerikában találták ki. Az egyik fiktív etnikum a pireneusi volt, a másik meg a vallon, ami az Egyesült Államokban simán elmegy elképzelt nemzetnek (Európában persze nem). Mi 2006ban kérdeztünk rá a pirézekre először. Akkor érdekes módon semmiféle feltűnést nem okozott az eredmény, tavaly viszont hata lmas felindulást váltott ki. Az én véleményem az, hogy idén már nem kelt akkora feltűnést. Ami érdekes, hogy 2007ben főleg a bl ogok világában és általában az interneten vált önálló életet élő témává, van például MagyarPiréz Baráti Társaság, piréz zászló, satöbbi. Ez nem volt szándékolt hatás, mint ahogy azt sem tudom megmagyarázni, hogy két évvel ezelőtt miért nem voltak téma a pirézek. Persze, szórakoztat a jelenség, de ettől én a felmérést komoly kutatásnak tekintem – és ha humoros hatást is keltett, akkor éljen, amúgy is elég rosszkedvűek vagyunk. Van olyan kolléga, aki erősen kritizálta a pirézes technikát. Az Educatio cím ű lap előítéletekkel foglalkozó különszámában jelent meg egy vitacikk, ami azt állítja, felelőtlenség fiktív etnikumokkal játsza dozni, mert olyan valóságokat kreálunk, amelyek addig nem voltak, és előítéleteket erősítünk. A kritika másik része arra vonat kozott, hogy a pirézekkel eltereljük a figyelmet arról, hogy az előítéletek vérre menő károkat okoznak sokaknak – például a roma gyermekeknek a szegregált iskola diszkriminációjával kell megküzdeniük. A kritika arra vonatkozott, hogy amíg a pirézeken nevet ünk, addig ez utóbbival nem foglalkozunk. Dehát a pirézek elutasítottsága éppen az ösztönszerű elzárkózás mértékét mutatja... – ...hogy az ilyen magas. A pirézes adat szerintem is rádöbbentő hatású. A netkultúrában megjelenő viccelődések igazából önma rcangoló, a jelenlegi helyzetet kipellengérező, társadalomkritikai viccek, nem öncélú játszadozások. Nem tart attól, hogy a m egkérdezettek a következő alkalommal már ismerni fogják a pirézes technikát, pontosan azért, mert ilyen médianyilvánosságot kapo tt? – Nem. Most is értékelhető adatokat kaptunk, annak ellenére, hogy tavaly minden média felkapta a témát. Ez egyébként nagyo n jól mutatja a média hatásának az időlegességét, amint a tudásról van szó – mert valószínűleg
