Reggeli Sajtófigyelő, 2008. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-09-02
33 Szilágyi Zsolt sajtóközleményében azt állítja, a megegyezés elvi kérdéseken bukott el. Melyek voltak ezek az elvi kérdések? – Az RMDSZ egyetlen programkérdésre, nemzetp olitikai és politikai prioritásokra vonatkozó kérdésre sem adott negatív választ, legyen szó autonómiáról, gazdasági kérdésről, külpolitikai kérdésről, törvényhozási prioritásról. Várom Szilágyi Zsolt cáfolatát, amiben elmondja, melyek voltak azok az elvi kérdések, amiben ne lett volna egyezség. Szeretném megjegyezni, hogy ezekről az “elvi” kérdésekről az EMNTvel való tárgyalások során nagyon kevés szó esett. Inkább a helyek kapcsán emeltek olyan kifogást, ami érdemi volt. Miért múlhatott egy mandátumon a romániai magyar kiegyezés? – Az RMDSZ felkínált helyeket a biztos bejutó helyek mellett is. De az egyezség nem jött végül létre. Itt meg kell vizsgálni azt is, hogy egy látszatsikernek milyen érdemi sikertelenség lenne az ára, ha a dolgokat a parlamenti hatékonyság felől nézzük. Mert az, hogy “magyar képviselő” még nem kvantifikálható úgy, hogy eredendő házi jogokat adjon a román parlamentben. Az RMDSZ megadta a lehetőséget hogy nem 2, hanem 2től egészen 10 személyig biztosítson lehetőséget az EMNTnek , miközben meg kellett tartania a maga számára a frakcióalakításhoz szükséges mandátumok számát mind a képviselőházban, mind a szenátusban. Mert ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy megőrizze belpolitikai és külpolitikai súlyát. Az így megfogalmazott ajánl atunkat visszautasítani véleményem szerint a legnagyobb cinizmus. Annál is inkább, mert ezek a politikus társak, akik most a felajánlott helyek számát keveslik, korábban úgy vélték, hogy a romániai magyarságnak nincs szüksége parlamenti képviseletre. Ezt m ondta annak idén Szász Jenő, erről beszélt Szilágyi Zsolt is. Jól emlékszem, amikor a 2004es kampányt vezettem, az egyik kommunikációs probléma az volt, hogy akadtak, akik arra törekedtek, hogy demobilizálják a választókat azzal, hogy nincs értelme a par lamentbe jutni. Most pedig azt hallom, hogy elviek voltak a különbségek, miközben ezek nagyon is gyakorlatiasak voltak: hány helyet biztosítunk az EMNTnek. De miért nem lehetett még biztos befutó helyeket biztosítani, ha ez lett volna a magyarmagyar po litikai kiegyezés ára? – Teljesen normális, hogy a romániai magyarok többsége nem politikával ébred és fekszik. Nagyon helyén is van az, hogy nem értik, miért nem lehetett megegyezni, ha az mindössze 12 helyen múlt. Nekik mindenképpen el kell magyaráznun k, hogy az RMDSZ akkor jár el felelősen, ha az erdélyi magyar szavazatoknak biztosítja a parlamenti játékszabályok szerinti, működési rendek szerinti maximális hatékonyságot. Aki azt hiszi, hogy csak be kell jutnia a 2025 magyarnak a parlamentbe hol egyik , hol másik, hol harmadik jelölő mechanizmuson keresztül, és ezzel a munka el van végezve, valószínűleg nem ismeri jól a parlamenti hatékonyság logikáját. Az erdélyi magyar közösség politikai súlya akkor reális, ha funkcionális szerepet tud betölteni a pa rlamenti munka döntéshozó testületeiben, az állandó büróban és így tovább. A nemzeti kisebbségekenek 22 képviselőjük van, sem frakció, sem külpolitikai képviselettel, sem állandó bizottsági tagsággal nem rendelkeznek. A hatékony, akár koalíciós partnerké nt számba vehető magyar képviselet úgy kell kinézzen, hogy legyen frakcióalakításra alkalmas mind a képviselőházban, mint a szenátusban, illetve hogy ne legyen a legkisebb parlamenti csoport, hiszen ha a legkisebb, akkor van más, akit bevehetnek a kormányk oalícióba. Legalább 8 szenátorra és legalább 1820 parlamenti képviselőre van ehhez szükség. Az RMDSZ felajánlotta azt, hogy megkockáztat néhány olyan képviselőt, akikről mindenki tudja, hogy az RMDSZ álláspontja csak néhány kérdésben lenne kötelező rájuk nézvést. A parlamenti adokkapokban nincs “ha”, csak az van, hány biztos szavazat áll melletted. Így lettek a kétnyelvű feliratok, közbirtokosság, így lett a magyar nemzeti szimbólumok elfogadása, így lett egyházi restitúció, és folytathatnám.
