Reggeli Sajtófigyelő, 2008. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-09-17
23 szennyezettek lesznek a közlekedési útvonalak. Vagyis nem marad más biztonságos közlekedési útvonal, csak a folyók, és fegyverutánpótlást, anyagot, embert szállítani csak hajón lehet. Egyebek között ezért kellett a bős – nagymarosi vízlépcső. – Ha így van, akkor a magyar kormányok nagy bátorságról tettek tanúbizonyságot, hiszen többször is igyekeztek kifarolni az 1977es államközi szerződés teljesítésétől. – Valóban vívódtak már az első perctől kezdve, különösen, hogy kiderült, ez a vízlépcső s oha meg nem térülő beruházás. Emellett Budapest elveszítheti stratégiai, geopolitikai és logisztikai hídfőszerepét. De más energetikai érdekcsoportoknak, például az atomlobbinak sem volt ínyére a vízlépcső, ezért folyamatosan nőtt a belső nyomás a terv vég rehajtása ellen. A politika is hamar feleszmélt, hiszen ha Csehszlovákia saját területén kormányozza a vizet, és Pozsony kezébe kerül a "vízcsap", Magyarország kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Ha nincs Trianon, akkor erről nyilvánvalóan nincs szó: a felszí ni vízfolyásaink kilencvenhat százaléka nem a jelenlegi Magyarország területén ered, de más a helyzet, ha NagyMagyarországban gondolkodunk. – A Duna Kör 1984ben alakult és egy évvel később már alternatív Nobeldíjat kapott tevékenységéért. Ön is tagja volt a civilszervezetnek, amely kizárólag a környezetvédelemre koncentrálva támadta a vízlépcsőberuházást. – Szerintem helyes volt, hogy különválasztottuk a nemzetiségi aktuálpolitikát a természettudományos kérdéskörtől. Nem lett volna szabad megengedni, hogy a felvidéki magyarság oktatási vagy kisebbségi jogainak függvényében ítéljük meg Bős – Nagymaros ügyét. Az erőműépítést mi mindig szakmai ügynek tekintettük, de megértem, hogy sokak számára politikai kérdéssé alakult. Bős – Nagymaros Magyarországon a but aság, a tudománytalanság, a gazdaságtalanság szimbóluma. És amikor tudósok beszéltek erről, meg hogy nem szabad megépíteni, mert tönkreteszi a természetet, a rendszer ellenségeinek kiáltották ki őket. Ez érzékletesen megmutatta az átlagembernek, hogy menny ire tarthatatlan politikai rendszer volt a miénk. Ugyanakkor az erőmű a nemzeti önállósodás ügyévé vált a szlovák oldalon. Meciar kormányfő tudatosan felhasználta a beruházást arra, hogy erősítse a nemzeti tudatot a magyarokkal szemben. – A bős – nagymaros i kérdés idővel komoly politikai üggyé vált, elvezetve a magyar rendszerváltásig, eközben Csehszlovákia, majd Szlovákia minden erkölcsi aggály nélkül befejezte a Duna egyoldalú elterelését. Magyarország miért tűrte ezt? – Abban az időben az Európai Gazdas ági Közösség budapesti nagykövetségén dolgoztam főtanácsosként. Emlékszem, amikor kitört a jugoszláviai háború, az EGK úgy értékelte, az unió határai közelében súlyos konfliktusok alakulhatnak ki. Azt prognosztizálták, hogy Magyarország és Csehszlovákia, m ajd Szlovákia között akár fegyveres konfliktus is kialakulhat a Duna elterelése miatt. Ez valós veszély volt, az Európai Közösség ezért mindkét fővárosra nyomást gyakorolt. Még jegyzéket is átnyújtottak Budapesten és Prágában, hogy csillapítsák a feszültsé get, és hogy fogadják el mindkét oldalon a hágai Nemzetközi Bíróság jogfennhatóságát Bős ügyében. – Mindez nem akadályozta meg Csehszlovákiát, hogy 1992. október 23án, a magyar nemzeti ünnepen megkezdjék a határfolyó egyoldalú elterelését. Két nappal ké sőbb már új mederben folyt a Duna. – A Némethkormány, majd az Antallkormány is – nagyon helyesen – előzőleg felmondta az 1977es államközi szerződést, s erre volt reakció a Dunaelterelés. Idehaza senki nem számolt komolyan a folyó elterelésével, a magy ar politikai vezetés sem hitte, hogy akadhat bárki Prágában, majd Pozsonyban, aki precedenst teremtve vállalja a határok egyoldalú megváltoztatását, és az emiatt esetleg kirobbanó fegyveres konfliktus súlyos következményeit. Pedig Szlovákia ekkor már mozgó sítást is végrehajtott, és a hadsereg alakulatait közelebb hozta a magyar államhatárhoz. Ilyen helyzetben más országok – amelyek valóban a nemzeti érdekeiket tartják mindenekelőtt valónak – már régen felszólították volna a túloldalon tevékenykedőket, hogy jobb lesz, ha huszonnégy órán belül elhagyják a térséget, különben a földdel teszik egyenlővé a berendezéseiket. Ilyenre volt már példa. – Budapest viszont hallgatott, és a folyóelterelés után két hónappal, az önálló Szlovákia kikiáltásakor a világon els őként, előfeltételek támasztása nélkül elismerte egy olyan ország szuverenitását, amely – leszámítva a Tisoféle náci bábállamot – korábban sohasem létezett. – Mint említettem, az akkori unió folyamatosan nyugtatgatott bennünket, és a megboldogult Antall miniszterelnök úr egyik súlyos tévedése volt, amikor elhitte, hogy az Európai Unió 1994re tagjai közé veszi Magyarországot. Ettől kezdve mindent ennek a célnak rendelt alá.
