Reggeli Sajtófigyelő, 2008. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-09-17
24 – Arról sem ártana megemlékeznünk, hogy Julius Binder, az elterelésért és az erő műépítésért felelős vízügyi cég vezetője azt állította egykor, hogy minden lépést egyeztetett a magyar vízüggyel, még az elterelés tervét is bemutatta a győri szakembereknek. – Nem félek kimondani, hogy a bős – nagymarosi ügyben, sok évtizedre visszamenőle g tetten érhető a folyamatos hazaárulás. – Szlovákia soha nem tett le arról, hogy Magyarországon megépüljön a nagymarosi vízlépcső. Ehhez a mai napig partnernek számítanak a szocialisták. A Hornkormány bukása is részben annak volt következménye, hogy 19 98ban megint felvetették az erőműépítés lehetőségét. – Pozsony soha nem adta fel és reménykedik a nagymarosi gát felépítésében. Mivel tudja, hogy a jobbközép erők ezt nem akarják, csak egyetlen politikai partner maradt ehhez: a szocialisták. Nemcsók Jáno s volt kormánybiztos tevékenysége és felelőssége ebben az ügyben kirívó. Amikor a két ország a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult a vízlépcsőberuházás félbemaradása miatt, a magyar külügy, Horn Gyula kormányfő és Nemcsók János szinte egyként, teljesen tud atosan félremagyarázták a testület 1997es döntését. Úgy igyekeztek beállítani a bíróság ítéletét, hogy nekünk meg kell építenünk a nagymarosi erőművet, amitől szerintük még a helyzet "kulcsa", a "csap" nálunk marad. Ami abszurdum, hiszen a Duna továbbra i s Bős felől folyik Nagymaros felé, s ha akarják, a szlovákok saját területükön teljes joggal terelik a folyót a bősi erőmű oldalvízcsatornájába. Pedig a Duna átlagos vízhozamának öt százaléka elegendő volna a hajóforgalomhoz, így a vízhozam 95 százaléka to vábbra is mehetne az ÖregDuna medrébe. Tizenhat éve ennek a fordítottja érvényesül. – Hága senkinek nem adott igazat, a Duna vízhozamát felefele arányban osztotta meg a két ország között. Ám máig alig van víz a régi mederben, a szigetközi élővilág tönk rement, Pozsony pedig követeli a neki okozott károk megtérítését. Megérte Hágához fordulni? – Mindenképpen megérte, mert a római jog óta tudjuk: aláírt szerződést következmény nélkül nem lehet felbontani. Márpedig Magyarország felmondta a szerződést. Emia tt az eredmény állása Szlovákia javára, sportnyelven szólva, egynulla lett. Ugyanakkor azt is kimondta a hágai bíróság, hogy egyoldalúan a Dunát sem szabad elterelni, az jogtalan válasz volt a magyar lépésre. Ezzel az eredmény egyegyre változott a két or szág vitájában. A nemzetközi bíróság ugyanakkor azt is megállapította, hogy csak úgy lehet hajózni, áramot termelni és árvízvédelmi gátakat emelni, hogy az a természetvédelem érdekeit szolgálja. Noha a bíróság a nullszaldó elérésére törekedett a vita lezár ásakor, ebből máig semmi nem valósult meg, a károk szempontjából egyelőre Szlovákia járt jobban. Ha fiftififti lenne a két ország közötti kármegosztás, akkor is Pozsonyé a győzelem, hiszen Szlovákia 1992. október 23. óta egyoldalúan használja a határfolyó vizét, amelyből a párizsi és a trianoni békeszerződés értelmében is csak ötven százalék járna neki. Ezzel szemben a vízhozam 8587 százaléka 16 éve Szlovákia energiatermelését szolgálja. Tehát jobb, ha Szlovákia hallgat, és örüljön, ha senki nem fizet sen kinek. Sajnos Magyarország máig nem tett semmit annak érdekében, hogy érvényesítse a hágai Nemzetközi Bíróság döntését, a témát 2002 óta a baloldali kormányok jegelik. – Milyen üzenete van ennek a gigaberuházásnak a jövő generációja számára? – Az emberi butaság és a nagyképűség csimborasszója ez a létesítmény, egy csődtömeg, és a gazdaságtalansága befolyással lesz a jövő nemzedékeinek életére. Akár szlovák, akár magyar fiatalról van szó, az elkövetkezendő ötven évben nyögni fogják ennek a beruházásnak a kártéteményeit. – Megépül valaha a nagymarosi vízerőmű? – Megint olyan gazdasági érdekcsoportok jelentek meg az MSZP háza táján, amelyek erőműveket építenének. Az Európai Unió is állandóan a vizek problémáját helyezi előtérbe a globális felmelegedés kap csán, a vizek védelmére minden további nélkül ad pénzt. Ahol indokolt, ott az unió jelentős pénzeket akar fordítani a belvízi hajózás fejlesztésére, kikötőfejlesztésre és logisztikai központok létrehozására. Az MSZPhez tartozó gazdasági körök arra spekulá lnak, hogy esetleg megépíthetnék Nagymarosnál az elmaradt gátat, majd Adonynál és Fajsznál a régi tervek szerint még kettőt. Ezek irdatlanul nagy állami beruházások lennének uniós pénzen, és óriási haszonra lehetne szert tenni még akkor is, ha csak tízszáz alékos lopási arányt veszünk alapul. vissza
