Reggeli Sajtófigyelő, 2008. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-09-05
21 a BBTE és SapientiaEMTE játszmáiban figyelhető meg, de példákat találhatunk a magyarországi kihelyezett tagozatok esetében is. Tisztán piaci körülmények között semmi gond nincsen a párhuzamos szakok működtetésével, az említett koordináció hiánya akkor szembetűnő, amikor ezek az intézményi elképzelések nem számolnak a csökkenő demogr áfiai trendekkel, illetve a mindenkori anyagi források (mindenkori) szűkös voltával. A piaci logika hiányát tehát az intézményközi versengésben tapasztalhatjuk, de tetten érhető az intézmények működtetése során is. A tandíjak mértékét tekintve sajátos elle ntmondásként nyugtázhatjuk azt is, hogy míg az állami egyetem (a BBTE például) piacorientált magánintézményként (is) működik, az erdélyi magyar magánegyetemek „állami” egyetemként mesterségesen alacsonyan tartott tandíjakat tartanak fenn. És akkor még nem beszéltünk a Székelyföldön is hallgatókat rekrutáló román magánegyetemekről vagy magyarországi kihelyezett tagozatokról, akikkel szemben ugyan lehet minőséggel kapcsolatos megjegyzéseket tenni, de sikeres intézményi menedzsmentjüket nem kérdőjelezhetjük me g. – Hogyan látja, a magyarországi, illetve erdélyi egyetemen szerzett tudást mennyire tudják hasznosítani a fiatalok? – Az egyetemeken szerzett tudás értékesítése a munkaerőpiac felvevőképességétől függ. A felsőoktatásban szerzett konkrét tudás konvertá lása, eladhatósága mindig is egy ellentmondással küszködik: a munkaerőpiaci elvárások sokkal gyorsabban változnak, mint az egyetemi, főiskolai képzéseken átadható tudástartalmak, amelyek átadása ugyan 3 – 5 évre van beállítva, de kitermelésük ennél hosszabb időszakra tehető. Éppen ezért a mai modern felsőoktatásban (és az oktatásban, képzésben általában) nem a tudásra, hanem olyan kompetenciák átadására teszik a hangsúlyt, amelyek különböző helyzetekben, így munkaerőpiaci kontextusokban is könnyen átválthat óvá válnak. Hogy ez milyen mértékben valósul meg egy magyarországi vagy egy romániai egyetemen, ahhoz a szakmában vagy szakterületen elhelyezkedők arányát kellene megvizsgálni, és ezt lehetőleg szakonként. Az mindenesetre tudható, hogy a 1990es évek elejé n tapasztalható mérnöki szakok presztízsvesztesége mára megszűnt, és mindkét országban keresettek a mérnökök, a pedagógusi, jogász és gazdasági végzettségűek tekintetében pedig egyfajta telítettség tapasztalható. Az is igaz viszont, ha a kompetenciákra hel yezzük a hangsúlyt, sok minden viszonylagossá válik, és egy frissen végzett sokféle opció közül választhat. Még egy óvónő is lehet sikeres humánerőforrás menedzser egy nagy cégnél. – Tonk Márton, a SapientiaEMTE kolozsvári dékánja szerint a Sapientiára E Us tagországok állampolgárai is jelentkezhetnek. Mennyire lehet vonzó például a Sapientia magyarországiak számára? – Az EUn belüli ilyen mozgások természetesnek tekinthetők, jogilag is lehetségesek. Azonban senki sem gondolhatja komolyan, hogy egykét é v alatt több évtizedes vagy hagyományosan, történetileg is kialakult oktatási migrációs útvonalak gyökeresen megváltoznak. Ez nem jelenti azt, hogy ilyen esetek ne bukkannának fel: az EMTEre tudtommal 2 – 3 magyar állampolgár jelentkezett, amit ha összevetü nk első kérdésére adott válaszomban említett Magyarországon tanuló mintegy 3000es román állampolgár számával, érzékelhetőek az arányok. Azt is tudni kell ugyanakkor, hogy a demográfiai csökkenéssel összefüggő hallgatókért folytatott harc Magyarországon és Romániában is élesebbé fog válni, regionálisan pedig e küzdelmek valóban többszereplősök lesznek, a sikeresebb egyetemek, főiskolák pedig azok lesznek, amelyek minőségibb oktatási szolgáltatásokat nyújtanak. Kérdés persze, mit értünk minőség alatt. Az ok tatásban is akkor beszélhetünk minőségről, ha e képzési tevékenységeket szolgáltatásként fogjuk fel. A minőség melletti elköteleződés szemléletbeli fordulatot, illetve az ebből levezethető intézményvezetési módszerek átalakulását is kellene hogy jelentse. Minőség önmagában nem létezik, csak valamilyen relációban: nem az a jó oktató, akik nagyon magvas, elmélyült tudás birtokában van, hanem az, aki ezt a tudást vagy úgy tudja átadni, hogy a hallgató ezt a maga módján majd tudja alkalmazni is, vagy úgy, hogy azokat is érdekeltté teszi, akiknek kezdetben nem volt motivációja bizonyos ismeretek megszerzésére. Az eltömegesedés feltételei közepette a kompetenciák mellett a pedagógusi, oktatói hozzáadott érték játszik szerepet, és ezekből a tényezőkből kell például egy intézmény megteremtse saját minőségfogalmát. Az a szovjet típusú elitoktatás jellemzője volt ugyanis, hogy lefölözött, kis számú hallgatónak elméleti tudást adunk át, majd pedig senkit sem érdekelt, hogy a végzős mit kezdett mindezzel a munkaerőpiaco n. Ráadásul az egykori redisztributív rendszerben az egyéneket „kihelyezték”, tehát ilyen szempontból sem volt érdekes (a felsőoktatási intézmény szempontjából) a munkaerőpiaci megfelelés. Egy mai modern felsőoktatási intézmény arra törekszik, hogy a töme g felsőoktatás kihívásait is kezelje, de a tehetséggondozás csatornáit is megtalálja. A
