Reggeli Sajtófigyelő, 2008. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-09-05
20 „ Az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatás sajnos sohasem kerülhet ki az erdélyi magyar – román, vagy a magyar – magyar politikai erőtérből” Szabadság 2008. szeptember 05. Interjú Papp Z. A ttila szociológussal, az MTA Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársával – A felmérések szerint csökkent a határon túli magyar fiatalok száma a magyarországi, illetve budapesti egyetemeken. Mi lehet ennek a magyarázata? – Közvetlen pontos adatok nem állnak rendelkezésemre, ám bizonyos részadatok valóban erre utalnak. A magyar felsőoktatásba jelentkező külföldi állampolgárok száma például 2001 és 2008 között 2554ről 1730ra csökkent, ami mintegy 32 százalékos csökkentést mutat. A felsőoktatás ren dszerén belül 2006 – 2007ben 15 110, míg 2007 – 2008ban 15 459 külföldi tanult, ami ugyan stagnálást mutat, ám a határon túli régiók közül a népesebb erdélyi és felvidékiek vonatkozásában csökkenést tapasztalhatunk. 2006 – 2007ben például 3294 román és 2296 szlovák állampolgár tanult Magyarországon, míg 2007 – 2008ban ezek a számok 3133, illetve 2178. Feltételezve, hogy a román és szlovák állampolgárok elsősorban erdélyi, illetve felvidéki magyarok, látható, hogy egy év alatt mindkét régió esetében mintegy 5 s zázalékos érdeklődéscsökkenést tapasztalhatunk. Ha csak a nappali képzésben részvevőket vizsgáljuk, akkor a csökkenés enyhül, az erdélyiek esetében 1,1, a felvidékiek esetében 1,8 százalékos csökkenésről beszélhetünk. Érdekességképpen hadd jegyezzük meg a zt is, hogy az utóbbi két évben az összes Magyarországon tanuló doktorandus mintegy fele román, és mintegy 10 – 11 százaléka szlovák állampolgár. Hasonló módon megállapíthatjuk azt is: a vajdasági (szerbiai állampolgárok) kivételével a többi kisebb határon t úli magyar lakta régió hallgatói aránya is csökkent az utolsó két évben. Adataink alapján tehát kijelenthetjük, hogy a határon túliak jelenléte (a vajdaságiakat leszámítva) a magyarországi alapképzésben kis mértékben, más típusú képzésekben pedig nagyobb arányban csökken. Ugyanakkor az erdélyiek esetében a magyarországi tudományos képzések iránti kereslet – összehasonlítva a többi határon túli magyar régióval – a legmagasabb. Úgy is fogalmazhatnánk, az erdélyi magyar felsőoktatási piac kiterjedésével a fel sőoktatási migráció az oktatás magasabb szintjeire, például a PhD megszerzésének szintjére tevődik. A magyarországi továbbtanulási hajlandóság csökkenése tehát elsősorban az erdélyi, helyi felsőoktatási kínálat bővülésével magyarázható, ami az összes hatá ron túli nagyobb régió esetében érvényes. A többségi és anyanyelvi felsőoktatás expanziójával, illetve a hallgatókat (és családjaikat is terhelő) oktatási kiadások növekedésével felértékelődnek a helyben tanulás lehetőségei is. E jelenséget Erdély esetében már 2005ben is be tudtuk azonosítani: egy, az akkor érettségi előtt álló fiatalok körében végzett felmérésünk alapján a városok szerinti preferencialistán a könnyen belátható Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad mellett Brassó és Csíkszereda is megelőzt e Budapestet. Ez nem jelenti azt, hogy Magyarország nem marad továbbtanulási célország. Említett kutatásunk adatai alapján például Budapest és Debrecen a Partiumban és Székelyföldön végzettek mintegy 7 – 8 százalékának, a kolozsváriak pedig 4 százalékának to vábbra is felsőoktatási tanulmányai helyszínét jelentette – legalábbis a vágyak szintjén. Tény az, hogy 2008ban mintegy 667 román állampolgár jelentkezett magyarországi felsőfokú intézménybe. – Ön szerint milyen úton jár az erdélyi magyar nyelvű felsőokt atás? – Az erdélyi magyar felsőoktatásnak két nagy determinációja van: egyrészt a román felsőoktatás része, és mint ilyen eleget kell tennie a román jogszabályi kötelezettségeknek (pl. akkreditációs elvárások). Másrészt a magyar nyelvű felsőoktatás, szakm ailag ugyan sajnálatos módon, de sohasem kerülhet ki az erdélyi magyar – román vagy adott esetben a magyar – magyar politikai erőtérből. A magyar nyelvű felsőoktatás az elmúlt években szintén az eltömegesedés irányába fejlődött, ami természetes, elkerülhetetle n jelenség. Kérdés inkább csak az, hogy az elit (azaz: a felsőoktatáskorúak csak szűk rétegét érintő) felsőoktatáshoz szokott egyetemi oktatók, illetve a fiatal, érthető módon korlátoltabb oktatási tapasztalattal rendelkező oktatók mit kezdenek e kihíváss al. A magyar nyelvű felsőoktatást rendszerszinten komolyan vehető koordináció hiánya, illetve szemérmesen megkerült vagy megkerülni kívánt piaci logika egyaránt jellemzi. A koordináció hiánya azt jelenti: a meghatározó egyetemi szereplők kis mértékben műk ödnek együtt, amelynek hatására különböző szakok párhuzamosan is működnek, illetve intézmények új szakokat „ráindítanak” egy másik intézmény már létező kínálatára. Ez leginkább
