Reggeli Sajtófigyelő, 2008. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-09-04
41 Szabad Újság, Pomogáts Béla – vissza Hiányoznak a magyar tannyelvű iskolákat szolgáló oktatásügyi háttérintézmények Felvidékma 2008.09.04. Szeptemberben hatályba lépett a közoktatási reformot elindít ó törvény, amely az oktatásügyi miniszter nyilatkozata szerint csökkenteni hivatott a bürokráciát, és nagyobb teret kíván adni a pedagógusok kreativitásának, egyéni módszereinek. Mit jelent ez a gyakorlatban a pedagógusok, az iskolákat benépesítő diákok és a szülők számára? – erről dr. HECHT ANNa, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének oktatáspolitikai alelnöke tájékoztat. – Korszerű és átfogó törvényt vártunk, amely a közoktatás minden fontos területét és részletét felöleli, amely a szlovákiai okta tási rendszert valóban decentralizálja. Szerettük volna az új törvényben együtt szemlélni az egész rendszert, annak működését, finanszírozását, ezen belül a humán erőforrások megújítását, a pedagógusképzést és a pedagógustovábbképzéseket, az oktatási intéz ményeket kiszolgáló háttérintézmények működé sét, finanszírozását. Ehhez képest az új törvény csak statikus leírását tartalmazza az oktatási rendszernek, amelyben az eddig is meglevő óvoda – alapiskola – középiskola szerkezet mellett szó esik a műveltségi szin tekről is, az európai standardnak megfelelően. – Az induló reform bizonyos elemei talán csak hozhatnak némi oldást az oktatói gyakorlatba? Hogyan értékeli a tanügyi törvényt a nemzetiségi iskolák szemszögéből nézve? – A törvény pozitívuma, hogy az állami kerettantervek mellett az iskola kidolgozhatja saját oktatási programját, azaz a szülők helyi igényeit szolgálva kialakíthatja saját arculatát. Ez korszerű, az iskolai önállóságot erősítő gondolat. Az viszont elfogadhatatlan, sőt felháborító, hogy a magya r nyelven oktató iskolák számára a központi kerettantervek szerint óraszámmódosítást rendeltek el anélkül, hogy azt a magyar kisebbség képviselőivel és szakmai szervezeteivel konzultálták volna. Nagy hibája a törvénynek, hogy a nemzeti kisebbségek esetébe n nem rendelkezik az oktatásügyi kérdésekben az együttdöntés módjáról és lehetőségéről. Iskoláinkat, gyermekeink oktatását érintő kérdésekben bennünket az oktatási miniszter nem köteles megkérdezni, meghallgatni. Így születhetett meg tavaly „rólunk nélkülü nk" alapon a kisebbségek oktatására vonatkozó minisztériumi koncepció, amelynek lényege az államnyelv megtanítása a nemzetiségek iskoláiban. Ezt egyébként tavaly sajtónyilatkozatában Hannes Swoboda, a PES alelnöke is bírálta. – Nem pótolható a háttérintéz ményekben az, ami a minisztériumban hiányzik? – Nemcsak a minisztériumban nincs nemzetiségi főosztály, de az oktatásügyi kutatóintézetekben, az Állami Pedagógiai Intézetben, a pedagógiai módszertani központokban sincs. Nem is csodálkozhatunk azon, hogy ta nkönyvkiadásunkban sincs előrehaladás. Mindent összevetve, a magyar iskolában oktató pedagógusok számára az új törvény nem hozott sok könnyebbséget, talán még nagyobb felelősségvállalással kell indulniuk, hiszen továbbra is hiányoznak a magyar tanítási nye lvű iskolák specifikus területeit szolgáló oktatásügyi háttérintézmények. – Mennyiben érinti az új törvény életbe léptetése az iskolás gyerekek szüleit, támaszte velük szemben is valamiféle igényt, kötelezettséget? – Az új tanügyi törvény alapján nagyob b mértékben különbözhet majd az egyik iskola a másiktól, hiszen a kötelező kerettantervi órák mellett az iskolavezetés a választható órák struktúrájával alakítani tudja majd hosszabb távon az iskola arculatát. A sajátos arculatnak akkor van értelme, ha a s truktúra tükrözi a helyi igényeket, a szülői elvárásokat. A helyi tantervek kialakítása, elfogadtatása nem egyszerű feladat. Ennek során feltétlenül szükséges a pedagógusok és a szülők együttműködése. Szükséges a kölcsönös bizalmon alapuló kommunikáció. So kfélék vagyunk, igényeinkben és elvárásainkban is. A szülők részéről – főleg a kisebb településeken, a kisebb iskolák, óvodák finanszírozási nehézségeit tekintve – bizony szükség lesz a kompromiszszumkészségre. A jó pedagógus viszont sok mindent áthidalhat – jó módszereket alkalmazva. A gyermek érzelmi kompetenciáinak kialakítása pedig közös feladat, a szülő és a pedagógus szoros együttműködése – kölcsönös megbecsülésen alapuló együttműködése – hozhat csak eredményt.
