Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-07
18 Gyalázatos elszólásának nagy teret biztosított az európai sajtó. Ma már minden európa i politikus kétszer is meggondolja, hogy multikulturálisnak merjee nevezni a Babeş – Bolyai Tudományegyetemnek nevezett szörnyűséget, vagy figyelembe veszi a kisebbségi kérdést is. – Sok vita volt a magyar tanári kar, illetve az egyetem magyar vezetőségéne k a hozzáállásáról, hiszen rajtuk ( is) múlott, hogy ez az ügy így végződött. Most utólag hogyan ítéli meg: a magyar tanári kar kiállte akcióik mellett? – A magyar tanárok közel kilencven százaléka több ízben is aláírásával tanúsította, hogy a romániai ma gyar felsőoktatás önállósulását szeretné: magyar karok létesítését és a Bolyai Egyetem újraindulását. Ezt a magyar tagozat vezetői rendre figyelmen kívül hagyják. A magyar vezetőket lényegében nem magyar, hanem román többségű fórumok választják meg, a magy ar fórumok egyfajta öncenzúrát gyakorolnak. Itt is, és a marosvásárhelyi orvosi egyetemen is furcsa helyzet állt elő: minél feljebb haladunk az akadémiai ranglétrán, annál nagyobb gazembereket, nemzetárulókat találunk. Kétségtelen, hogy a pálmát az egyetem rektorhelyettesei viszik el. Élő példa erre Magyari Tivadar, aki nem tiltakozott, amikor a kisebbségi főbiztos, jelenlétében, a multikulturalizmus mintaképének nevezte a Babeş – Bolyai Tudományegyetemet. Magyari megválasztása pillanatában a magyar akadémia i közösségnek mindent megígért, csakhogy megválasszák. Találóan írta egy magyar professzor, hogy ígéreteiről teljesen megfeledkezett a magyar rektorhelyettes: amikor a román fórum megválasztotta, a magyaroknak tett ígéreteiről említést sem tett, és azóta is hallgat. A lemondással megürült rektorhelyettesi tisztség elfoglalásához a magyar kollegák feltételül szabták, hogy bizonyos követelések teljesüljenek. Magyari Tivadar úgy lett rektorhelyettes, hogy ezekről teljesen megfeledkezett. Ennél is visszatasz ítóbb Nagy László esete, aki miután lemondott, nyilatkozatában a rektor azt állította róla, hogy pocsékul végezte munkáját, ilyen emberekre többé nincs szüksége. Ezek után ő mégis visszasündörgött rektorhelyettesnek: Szőcs Géza szavaival élve ez az erkölcs napfogyatkozása. Vannak emberek, akiknek semmi sem szent akkor, ha egy nagyobb fizetésről és hatalomról van szó. Készek szembe menni, elárulni saját közösségüket. A magyar tanárok hozzáállása teljesen más: nagy részük támogatja a magyar felsőoktatás állandósulását, döntő részük kiállt mellettünk, és aláírásával követelte, hogy helyezzenek vissza állásunkba. Van egy tízszázaléknyi oktató, akik bármilyen körülmények között, m ost is, miután leverték az ellenállást, kiállnak mellettünk, a magyar érdekek mellett. További tíz százalékuk mérhetetlenül undorító módon lép fel saját közössége ellen: ide sorolnám többek között a rektorhelyetteseket, vagy például Csucsuja Istvánt, aki Bukarestben állítólag azért lobbizott, hogy doktori dolgozatainkat ne honosítsák Romániában. Csucsuja megfenyegette több adjunktusát, akik a mellettünk való szolidaritás jeleként aláírták a Transindex hírportálon szervezett petíciót. Tőlük fizetésemelést v ont meg. Kevesen tudják, hogy Szamosközi István javasolta a kirúgásunkat. Annak ellenére, hogy a magyar testületek nem javasolták, Andrei Marga szélsőségesen magyarellenes rektor őt helyezte vissza a rektorhelyettesi pozícióba. Arról nem is beszélve, hogy Szamosközi István plagizálta doktori dolgozatát: ezt személyesen az a svájci professzor mondta, akinek könyvéből Szamosközi jelentős részeket vett át. Egy normális országban, egy normális egyetemen az állásából is kirúgták volna, és megfosztják fokozatait ól is. A magyar oktatók nagy része számára, ha egy pozitív perspektívát tudunk felmutatni, akkor kiállnak a magyar érdekek mellett. Egy ilyen perspektíva hiányában nem kockáztatnak. Akkor vállalnak kockázatot, ha meggyőződnek, hogy annak reális eredményei lehetnek. – A BKBnak a magyar oktatással kapcsolatos küzdelmei jól mutatják, hogy a rendszerváltás óta a romániai magyarság legfontosabb követelései nem valósultak meg. Ha az önálló állami magyar egyetem létrehozásának elodázását, megtagadását nézzük, me g lehete nevezni a felelősöket? – Abból kell kiindulni, hogy lényegében Európa minden jelentősebb hagyományos kisebbségének van önálló anyanyelvi felsőoktatási intézménye. Ezek létrejötte nem ment könnyen, és a legtöbb esetben békésen sem. Mindenhol polit ikai döntés nyomán, tehát nem civil kezdeményezésként hozták létre ezeket az egyetemeket. Úgy gondolom, hogy az első néhány évben nem a romániai magyar érdekképviselet, nem az RMDSZ hibázott. Az anyaország felelőssége volt, hogy nem követelte erélyesebben az önálló állami magyar felsőoktatás megteremtését. A romániai magyar közösség is hibázott, hogy nem lépett fel sokkal radikálisabban ezeknek a követeléseknek a teljesítésével. Az RMDSZ 1998ban játszotta el az utolsó esélyt a magyar állami egyetem létreho zására. Az RMDSZ 1996os kormányra kerülése után 1998ban megvoltak a részletes tervek az egyetem létrehozására. Ahogyan KónyaHamar Sándor képviselő ezt kifejtette az Erdélyi Naplóban, néhány RMDSZes képviselő és a Bukarestbe felkerült RMDSZfunkcionáriu sok gazdasági érdekeiket szem előtt tartva úgy döntöttek, nem lépnek ki a kormányból. Néhány száz ember fizetése, illetve az időközben jelentősen meggazdagodott néhány politikus pozíciója határozta meg, hogy az egyetem elutasítása után is kormányban maradj anak. Tudvalevőleg Romániában exlex állapotok uralkodnak: ha valaki vagyont gyűjtött, és politikai szerepet vállal, vagyonával zsarolható. Románia nem jogállam. Nos, 2004ben az RMDSZnek még volt egy próbálkozása, hogy a Babeş – Bolyain
