Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-23
22 a névtelenül nyilatkozó politikus valójában Raluca Turcan, aki a PDL sajtókapcsolataiért felel, és Stolojan egyik közeli munkatársa. Megjegyezték: már korábba n is volt példa arra, hogy Turcan névtelenül nyilatkozott a sajtónak valótlanságokról. Radu Berceanu, a PDL egyik fő hangadója a Cotidianul című napilapnak kijelentette: nem vonja kétségbe Stolojan népszerűségét, de a pártnak több, hasonló jó kormányfője löltje van. Berceanu nyíltan támadta az egykori PLDs csoportot, hiszen kijelentette: nem először fordul elő, hogy Raluca Turcan és Valeriu Stoica elhatároznak valamit, és azt közlik a sajtóval. Berceanu hangsúlyozta: a választások után a miniszterelnök sz emélyéről nem ők határoznak, hanem Traian Băsescu államfő. „Băsescu hajóskapitány volt, ezért ő nem azt mondja: gyertek a javaslatokkal, hanem ő maga dönti el, ki legyen a miniszterelnök” – mondta Berceanu, hozzátéve, hogy Turcan megsérti őket, mivel azt h iszi, annyira ostobák, hogy nem jönnek rá, ki áll a szivárogtatás mögött. Hasonló álláspontot fogalmazott meg Cezar Preda, a demokraták alelnöke is, aki hangsúlyozta: a PDL csak azt szabhatja meg, hogy ki vezeti az országos kampányt, de a miniszterelnök személyéről Băsescu fog dönteni. Az igazi demokraták és a Nemzeti Liberális Pártból (PNL) kiszakadt liberális demokraták között nincs összhang. A mostani belső vita azt követően robbant ki, hogy néhány nappal ezelőtt a két csoportosulás vezetői Mona Muscă jelöltségén is keményen összevitatkoztak. Mint ismeretes Mona Muscănak a foci világában Pinaltiként ismert Gheorghe Ştefan, a Neamţ megyei PDL elnöke ajánlott fel egy képviselő- vagy szenátorjelölt helyet. Ştefan és Muscă egyaránt a dezertőr liberális csapathoz tartoznak, akik tavaly decemberben váltak csak a demokrata párt tagjaivá. A politikai életből a Securitatéval való együttműködése miatt visszavonult Muscă jelölésével sem Berceanu, sem Preda nem ért egyet. Szerintük a volt liberális képviselőnek függetlenként kellene indulnia. vissza Pá, Nabucco! Szabdaság • 2008. augusztus 23. TIBORI SZABÓ ZOLTÁN Világpolitikai ambíciói vannak Traian Băsescunak. Ó, nem ő az első Románia államelnökeinek sorában, nyugtathatnánk m eg önmagunkat, akinek feltett szándéka, hogy a kuszált sorsú térségünk és a tágabb világunk nagy problémáit megoldja. Visszamehetnénk Nicolae Ceauşescuig akár, aki „a világ géniuszaként” addig tevékenykedett, addig publikáltatta hallomásból sem ismert nye lveken „zsenialitásától átitatott remekműveit”, amíg azon az emlékezetes karácsonyi napon az egész kerek világ hátat fordított neki, és aztán gépfegyversorozat hagyta árván a világmegváltó célokat. De ott volt Emil Constantinescu is, hogy időben közelebbi példával éljünk, akinek az volt a rögeszméje, hogy ő majd rendet teremt a Feketetenger környékén, és erre az adólejeinknek nem kis részét pazarolta el. Igaz, Constantinescunak legalább semmilyen konkrét elképzelése nem volt arról, hogy a térség dolgait h ogyan kellene rendezni, következésképpen nyüzsgésével nem sokat ártott. Sőt, talán éppen a tengerkörüli utazásai során értette meg, hogy a kis népeknek is meg kell adni az élethez való jogot, és talán ennek köszönhetően járult hozzá Románia annak idején Sz erbia bombázásához. Hogy akkoriban miért is bombázta az Amerikai Egyesült Államok Szerbiát, arra ma Bukarestben, de főképpen a Cotrocenipalotában kevesen akarnak emlékezni. Nem lenne stílusos, ha eszükbe jutna, hogy éppen a Koszovóban a szerbek által vég hezvitt véres etnikai tisztogatás volt az oka annak, hogy még Belgrádra is bombákat dobtak. Akkor tehát helyeselte az elnöki hivatal a bombázást, az idén pedig elítélte a koszovói függetlenség egyoldalú kikiáltását, de az effajta „következetesség” el is v árható a román külpolitika történetének ismeretében. Megdöbbentőbb ennél csak az, hogy miközben 45 állam már elismerte a független Koszovót, elnökünk továbbra is makacskodik, s köti az ebet a karóhoz. De nem ez döbbenti meg a nemzetközi politikai és hadás zati fejlemények követőit, hanem sokkal inkább az a dilettánsnál is rosszabb, egészen amatőr politizálási szint, amelyre a román külpolitikát a jelenlegi elnök idején a bukaresti adminisztrációnak sikerült süllyesztenie.
