Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-23
23 De vegyük csak sorjában. Románia t agja az ÉszakAtlanti Szövetségnek, s a legtöbb NATOtagország Koszovó függetlenségét elismerte. Románia stratégiai partnere az Egyesült Államoknak, és Koszovó függetlenségének legfőbb szorgalmazója éppen Washington. Az a Washington, ahol éppen a republiká nusok kormányoznak, akik márpedig Băsescu politikai családjából valók. Mindezekkel az aktorokkal Bukarest most már ügyesen szembekerült. Ami nem lenne nagy tragédia, ha mondjuk Románia Oroszország felé orientálódna, és Moszkva akkora haverje lenne Bukares tnek, mint például amekkora barátja Belgrádnak. Ám ez távolról sincs így. Mi több, elnökünk az elmúlt években mindent megtett annak érdekében, hogy Moszkvával a viszonyt a lehető legrosszabbá tegye, ami abban is meglátszik, hogy mostani keleti turnéja sorá n a Kremlbe nem juthatott be. (Sosem fogjuk megtudni, hogy egyáltalán próbálkozotte a román diplomácia az elnököt Moszkvába eljuttatni.) Itt vagyunk tehát, mint falevél a vízen, mint bamba kapitánnyal navigáló hajó a háborgó óceánon, azt sem tudva, hogy mikor és hogyan érünk majd partot, ha egyáltalán megadatik ez valaha még nekünk. Csak navigálunk a semmiben, céltalanul, sehonnan, sehová. S hogy minden még ennél is bonyolultabb legyen, a hajóskapitány a száját is kitátotta. Kijelentette, hogy „a transzn isztriai konfliktus tökéletesen megfelel annak, ami Koszovóban történt, s annak, ami most DélOszétiában történik”. Egyszóval, elnökünk szerint a 45 ország támogatásával önállósult Koszovó és az oroszok által megszállott Transznisztria és DélOszétia ugyan az. S hogy világos legyen, mire céloz, Băsescu kifejtette: az utóbbi években a nemzeti kisebbségek számára követelt kollektív jogrendszer csakis arra volt jó, hogy szuverén államokat szétforgácsoljanak. Ez utóbbi mondatban alany nem volt. Persze, mi erdé lyi magyarok pontosan értjük, hogy kik az államfői üzenet fő címzettjei. De miért kellett ezért elmenni a Kaukázusig? Értjük mi ezt akkor is, ha Bukarestből mondja el – menetrendszerűen. Illetve, bocsánat: a kollektív kijelentés nyilván esetünkben sem igaz . Mert példának okáért erdélyi polgári barátaink, akik ott hajbókoltak Székelyudvarhelyen meg másutt Traian Băsescunak (trikolór vállpántban is), azok talán még ma sem értik, hogy mit is mond „tisztelt és szeretett elnökünk”. A diplomáciai botrányszámba m enő, senki javát nem szolgáló kijelentések mellett azonban a kaukázusi turnénak van egyetlen konkrét hozama is. Államelnökünk megláthatta a saját szemével azt a helyet, amelyen a Nabucco gázvezetéknek kellett volna megépülnie és haladnia. Annak a Nabuccóna k, amelytől mi, alattvalóiként, a földgáz árának esetleges csökkenését remélhettük volna, de legalább azt, hogy majd valamelyik legközelebbi télen a gáz, és vele együtt a fűtés, ára nem nő éppen a csillagos égig. Csakhogy miközben Băsescu a grúz elnök old aláról integet, és biztosítja őt Románia mindenféle – főképpen a NATOakciótervhez való hozzájutást célzó – támogatásáról, az oroszok éppen kivásárolják azokat a gázkutakat, amelyekből a türkmének meg a grúzok a Nabuccovezetékrendszerbe szivattyúzták voln a a földgázt. A gondok így azonnal meg is oldódhatnak, hiszen ha nem lesz honnan és mit szivattyúzni, a csőrendszert meg sem kell majd építeni. Spórolhatunk egy csomó pénzt… Traian Băsescu bambán vigyorogva integet Tbilisziben. Mi is itthonról, szomorúan . Pá, Nabucco! vissza Szent István napja Budapesten Magyar Szó • 2008.08.23. Ritka élményben részesítette a Vajdasági Rádió és Televízió a nézőket a hét folyamán, amikor helyszíni közvetítést biztosított az augusztus 20ai budapesti ünnepségről. Kedden, szerdán is élőben kapcsolta Budapestet, ahol meglehetősen nagyszámú, mintegy négyszáz fős vajdaságiszerbiai csapat köszöntötte az ünneplő országot, és
