Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-22
12 A keddi külügyminiszteri határozat értelmében a NATO a kivonulásig hivatalos formában nem is tárgyal az orosz partnere kkel. Ezért a moszkvai döntés is a tagországokon keresztül jutott el Brüsszelbe. Romero azt is jelezte, a NATO tudomásul veszi a döntést, de egyelőre nem kíván reagálni arra. vissza Küszöbön a Vajdasági Köztársaság? MNO 2008. augusztus 21. 21:52 A Kostunicaféle Szerbiai Demokrata Párt (DSS) szerint a készülő vajdasági statútum befejező lépés a Vajdaság Köztársaság létrehozása felé, és felszólította a Demokrata Pártot, hogy vonja vissza az okmányra vonatkozó javaslatát , írja a Beta. A DSS szerint az új tartományi alaptörvény munkaváltozata előirányozza, hogy Vajdaságnak legyen kormánya és legyenek miniszterei, a tartományi képviselőház pedig törvényhozásra is jogosul. Továbbá e párt állítása szerint a tartományi képvi selőház jogot kap arra, hogy köztársasági érdekű kérdéseket is szabályozzon, javasolhatja a területén levő bírósági hálózat kialakítását és külföldi képviseleteket létesíthet. vissza Hidegháború? Népszabadság • Aczél Endre • 2008. augusztus 22. Meglehet, a nyolcéves "Bushkorszak" vége olyképpen vonul be a történelembe, mint amikor újból polgárjogot nyert a csaknem húsz éve elfeledett hidegháborús retorika. Az amerikai elnök legszívesebben "elszigetelné" Oroszországot, az orosz politikai elit pedig, vezetőivel teljes egyetértésben, egy "ostromlott erőd" védőinek jajszavával vág vissza. Amerikát orosz, Oroszországot Amerika- (és nem mellesleg: grúzellenes) hisztéria lepi el. Majd két évtizednyi simulás után ez aggasztóa n új fejlemény. "Egy szuverén állam ellen elkövetett orosz agresszióról" 1979 óta (Afganisztán) nem hallottunk. De arról sem - ezúttal orosz oldalon , hogy a másik fél rakétafegyverkezési lépéseit nem diplomáciai, hanem hasonló módon ("készpénzfizetéssel" ) ellensúlyozzák. Ha valaki nem tudná: Oroszország nukleáris hatalom. A "vadulás" közvetlen kiváltó oka csak a látszat szintjén kereshető abban, hogy az oroszok nem ürítik ki elég gyorsan az általuk megszállt grúziai területeket, illetve, hogy ezzel párh uzamosan létrejött egy lengyelamerikai megállapodás az oroszok által súlyosan kifogásolt, új középeurópai rakétaelhárító rendszerről. Ha folyamatukban szemléljük az ügyeket, azt látjuk, hogy az Egyesült Államok, a világ egyetlen igazi szuperhatalma, mi nd a mai napig nem tudott megszabadulni attól a kényszerképzetétől, hogy Oroszországot legyőzött hatalomként kell kezelnie. A Bushkorszakban nem akadt a világnak egyetlen pontja sem, ahol a washingtoni kormány ne tett volna egyenlőségjelet önnön pozícióin ak erősítése és az orosz pozíciók egyidejű gyöngítése közé. Ehhez képest az oroszok, kissé naivan, abból indultak ki hoszszú időn át, hogy mégis akadnak olyan pontok - például az Oroszország "lágy altestének" számító Kaukázus , ahol Amerikának nincsenek stratégiai érdekei, s ahol elismeri, elfogadja a másikét. Moszkvának volt oka ilyesmit feltételezni. Végtére is a grúziai válság egyik gyújtópontján, a függetlenségét kérő Abháziában azért tartózkodhatnak ma ENSZjóváhagyással orosz békefenntartók, mert c serébe - annak idején - Oroszország megszavazta Amerika ENSZfügefalevélbe csomagolt intervencióját Haitin. Igaz, ez még a Clintonérában történt, de tanulságos, nemde? A Bushérában viszont Amerika valósággal tüntetett az orosz érdekekkel szembeni közön yével. Néhány példa csak. A koszovói függetlenség. A "sebezhetetlenséget" kiküszöbölő ABMmegállapodás felmondása. Az amerikaicsehlengyel - állítólag egy feltételezett iráni, az oroszok szerint nevetséges indítékú rakétatámadás meghiúsítására hivatott - rakétarendszer felállítása. A NATO szinte végtelenített kiterjesztése, újabban Ukrajnával és Grúziával, amely kettő közül különösen az előbbi érdekes, miután Oroszország feketetengeri hadiflottája a Hruscsov által Ukrajnának adományozott Krímfélszigeten állomásozik.
