Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-19
17 Magyar állami kitüntetésben részesül Kelemen Atilla ÚMSZ | 20080819 Állami kitüntetésben részesül Kelemen Atilla képviselő, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke augusztus 20án Magyaro rszágon. A köztársasági elnök a magyar köztársasági érdemrend lovagkeresztjét adományozza Kelemen Atillának, magas színvonalon kifejtett szakmai érdemeinek és erdélyi közéleti munkásságának elismerése jeléül. A kitüntetést az Országgyűlés elnöke, Szili Kat alin fogja átadni. vissza Polgári Fórum: Székelyföld nem entitás ÚMSZ | 20080819 Törvénytelen a székelyföldi önkormányzatok tevékenységét összehangoló szolgálat létrehozása a Hargita Megyei Tanácsban – jelentette ki t egnap Ioan Solomon, a székelyföldi románokat képviselő Polgári Fórum elnöke, azzal érvelve, hogy Székelyföld mint törvényes entitás nem létezik. Az elnök szerint megengedhetetlen, hogy közpénzekből olyan tisztséget alkossanak, amely nincs összhangban a rom án törvényekkel. A megyei tanács legutóbbi ülésén létrehozták a „székelyföldi önkormányzatok és tevékenységek koordinációs szolgálatát”. A szociáldemokrata párti (PSD) tanácsosok nem szavaztak a szolgálat mellett, a Székelyföld megnevezést kifogásolva, a z ugyanis nem közigazgatási egység. vissza Tanárok célkeresztben – A csupán részlegesen, csonkán birtokolt anyanyelv korlátja lehet a megismerésnek és önkiteljesítésnek. ÚMSZ Gyimesi Éva | 20080819 Úgyszólván véletlen nek tűnt, hogy ez év június 7én a kolozsvári egyetem bölcsészkarának székhelyén, a Mariánumban összegyűlt a huszonöt esztendővel ezelőtt, 1983ban végzett magyar szakos tanárok viszonylag népes serege, tizenkilenc tagja az évfolyamnak. Az érettségiéhez h asonló, tíz, majd ötévente ismétlődő találkozót az egyetemen nemigen szoktuk megtartani, ezért látszott rendhagyónak néprajzos kollégám, Tánczos Vilmos és a Marosvásárhelyen tanító Murvai Béla közös erőfeszítése: hosszú hónapok munkájával megszervezték a nem csupán Erdélyben, hanem a határokon túl dolgozó egykori évfolyamtársak kolozsvári gyülekezőjét és évfordulós bankettjét. Ami megörvendeztetett: túlnyomó többségük máig az eredetileg hivatásul választott pályán maradt. Nem sírom vissza a hetvenesnyolc vanas éveket a ’89es fordulatig, amikor a felvételiken meghirdetett helyek száma egyre csökkent, és amikor öten, majd később tízentizenegyen voltak az egy helyre jelentkezők. Számomra azonban, aki már az általánosban eldöntöttem, hogy tanár leszek, és jó val az érettségi előtt azt is, hogy „mégpedig magyartanár”, mindig nagyon fontosnak tűnt, hogy az a fiatal, akit felveszünk az egyetemre, milyen képességeket mutat a felvételin, hogy gyermekekkel foglalkozzék. Hogyan fejezi ki magát szóban és írásban, mi lyen mértékben tűnik valóban rátermettnek olyan nyelvi és irodalmi értékek közvetítésére, amelyek által, talán már a gyermekekben, a leghatékonyabban elősegítheti a személyiségben rejlő lehetőségek kibontakozását. A nyelv és az irodalom: világszemléletün k, értékrendünk, személyes és kollektív önazonosságunk kifejezésének és a tudatos önreflexiónak az egyik legnemesebb eszköze. Egyéni sorsunk alakulásában hatalmas erőt jelenthet azoknak a nyelvi regisztereknek a birtoklása, amelyek az adott történelmi téri dőben a legteljesebben válhatnak kifejezőivé annak: hol a helye az embernek a világban, a társadalomban, a kisebbnagyobb közösségekben, magában a nemzetben. Ettől is függ, hogy meddig terjednek esélyeink az önmegvalósításra. A csupán részlegesen, csonká n birtokolt anyanyelv korlátja lehet a megismerésnek és önkiteljesítésnek. Ám ha nyelvi értelemben széles világ van a birtokunkban, egyszersmind képessé válunk a virtuális világok megragadására is.
