Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-19
18 Ehhez eredetileg még nem álltak rendelkezésünkre a számí tógépek, csupán a nyelvileg, képzeleti úton teremthető világok velünk született távlatai, amelyek mindig megvoltak az emberi történelemben: a játék, a mítoszok, a filozófiák, az irodalom, a művészetek formájában. Ha a magyar nyelv- és irodalomtanár képessé válik az említett értékek hiteles átadására, valójában a legnagyobb nevelői feladatot teljesíti: megízlelteti veled az emberi szabadságot és méltóságot. Most példaszerűségében megrázó volt felismerni e tanárokban azokat, akiknek pályaképe így is leírhat ó lenne: a formálódó személyiség céljául tűz ki magának egy küldetést, amelyet önmagában érez, és általa formálódik tovább, de mihelyt bejut a magyar szakra, automatikusan a diktatórikus rendszer tárgyává tehetik. Célszemélyévé válik a represszív román ren dőrállamnak, erőszakszervezetnek. Vagy legalábbis: „törvényszerűbben” válik célszeméllyé, mint aki nem magyar szakos tanárnak készül. Amikor őket 1983ban Botoşanitól Dobrudzsáig a Kárpátokon túlra, mintegy kényszerlakhelyre „repartizálták”, egyenként é s együttesen is a Szekuritáté célkeresztjében lehettek. De nem mondtak le arról, hogy hivatásukat beteljesítsék. Többségük fiatalasszonyként, anyaként, e női szerepek gondjaival is küzdve tartott ki választott szakmája mellett, és évről évre gyarapította t anszékeink diákjainak utánpótlását. Ahogy mesélték életüket, többségük beszámolójából kiderült: nem a végzet hatalma, hanem a személyes sorsvállalás bátorsága volt, ami alakította őket. Úgy beszéltek magukról, mint akik teljesítették és teljesítik, amire vállalkoztak. Gyönyörűséggel hallgattam őket. Egy negyedszázadot bemutató regényt lehetne írni róluk. Mi is volt végső céljuk? A kereszt? Valójában lehet, hogy misszionáriusok. És egyikük sem sajnáltatja magát. vissza Egy „nevetséges” háború apropóján Szabadság 2008. augusztus 19. LACZKÓ VASS RÓBERT Egyoldalú leszek: ez bizony katonai agresszió a javából! Amikor ezeket a sorokat írom, az orosz haderők éppen Kaspi környékére tolták előre állásaikat, mert szerintük DélO szétia határa nagyjából 25 kilóméterre (!) van a grúz fővárostól, Tbiliszitől. Pont. Mikor pedig önök olvasni fogják, a Jóisten tudja, merre masíroznak éppen! Jönneke, vagy mennek? Elgondolkodhatnak azok, akik Miheil (és nem oroszosan Mihail!) Saakasvili grúz elnök „háborús felelősségével” maszatoltak, miközben a Krasznaja Armija módszeresen tette tönkre a megszállt területek infrastruktúráját. Szóval a háború kapóra jött. És egyre világosabb, kinek áll érdekében egy, már az abházok, déloszétek és grúzok – és Moszkva által is elfogadott béketerv ellenére fenntartani a kaukázusi káoszt. Olvasom az egyik, e témában kelt jegyzetben – tessék, a sajtó felelőssége! – , mennyire „nevetséges” látvány volt múlt héten a grúz elnök golyóálló mellényben és repeszvédőv el, egy testőrkupac közepén – háborús övezetben. Kíváncsi lennék, mennyit csitult az ellenforradalmi jókedv, amikor a Gori mellől tudósító grúz riporternőt élő adásban próbálták orvlövészek „hatástalanítani”. A riport egyébként arról szólt, hogyan érkezne k meg a humanitárius segélyszállítmányok a csecsenföldi Groznij mintájára teljesen szétlőtt városba. Nevetséges… (Effajta „nevetséges” képsorokat a Realitatea TV jóvoltából is láthattunk riportereket kifosztó, fegyverrel hadonászó orosz „békefenntartókról” !) Az is, ugye, nevetséges, amint egy napokkal később nyilvánosságra hozott videón négy török újságíró jajgat egy utolsónak vélt imát, miközben autójukat a megszállt területek felől az orvlövészek éppen szitává lövik. És az is nevetséges, amiről a Der Spi egel című német hetilap számolt be a minap. Négytagú német család igyekezett a Feketetenger partjáról Tbiliszibe, amikor – szintén Gori mellett, mit tegyenek a szerencsétlenek, arra visz a még járható műút – az ő autójukat is szitává lőtték. A lübecki apu ka és grúziai felesége súlyosan, az egy- illetve hároméves gyerekek könnyebben sebesültek. És nevetségesek a bankfiókot kifosztó ruszki katonákat, a válogatás nélkül gyilkoló fürtös bombákat megörökítő felvételek, a Tbiliszi környékét és a grúz kikötőváro sokat bombázó orosz légierő, nevetséges minden, amit a villámháborúból kitört béke jelent Grúziában… Továbbá nevetséges, hogy etnikai tisztogatással vádolják egymást a felek. Hollandiai nagykövete révén Grúzia már feljelentést is tett Hágában, és miközben Gori térségéből tízezrek menekültek el az oroszok és a fosztogató
