Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-15
17 helyi közösségben, régióban élőkkel, akik értékelik és figyelik a Csemadok munkáját. Nem tudom , hogy Ön hol él, de ha így látja a saját közösségében, tegyen érte, hogy ne így legyen. Mindenütt, legalább egy ember elkötelezettségén múlik, hogy a dolgok működnek, vagy nem működnek. Ahol van ilyen ,,egy” ember, ott a többi csatlakozik, ahol nincs, ott tevékenység híján keresik a kákán a csomót. Ez valóban ijesztő. Ön szerint a felvidéki magyar nemzetrész képes lesz a jelenlegi fásultságon, közönyön, elkeseredésen, tompaságon túllépni, illetve szellemileg megújulva új útra lépni? S ha igen, akkor a jöv őben a Csemadok milyen szerepet kíván vállalni ez ügyben? A felvidéki magyarság ma az őt érő, főleg negatív hatások alapján fogalmazza meg önmagát. Mit lát a mai magyar ember maga körül? A médiából áradó szellemi és erkölcsi mocskot, hogy a lopás, vagy az erőszak nagyobb hírérték, mint egy helyi sikeres, értékteremtő rendezvény, hogy a bűnös nem nyeri el méltó büntetését, sőt, számára ez gazdagságot hoz, hogy a jog az nem vonatkozik mindenkire egyformán, bár azt állítják, hogy jogállamban élünk, hogy a hazu g embert jobban becsülik mint azt, aki kimondja az igazat, hogy pénzzel bármit el lehet érni, hogy a magyar embert, aki vállalja a magyarságát, a magyarsága miatt legfőképpen a saját fajtája gúnyolja ki, hogy folyamatosan meg tudjuk magyarázni, mit miért n em lehet most felvállalni, hogy parlamenti képviseletünk jó része azzal van leginkább elfoglalva, hogy hogyan választassa meg magát újabb négy évre...hogy... hogy.... Lehete akkor csodálkozni, hogy a felvidéki magyarság fásult, elkeseredett és közömbös? S zerintem nem. A megújulást azonban elsősorban önmagunkon kell kezdeni, azzal, hogy nem olvasunk és nem vesszük többé a kezünkbe a hazug, vagy félrevezető újságot, még ha az állítólag a miénk is. Hogy nem bocsátkozunk fölösleges vitákba szellemi nímandokkal , hogy szolgáljuk és gyarapítjuk azt a közösséget, melyben élünk szellemiekben és értékekben. Hogy nem juttatunk öntelt, magamutogató, és kisstílű karrieristákat képviselői mandátumhoz, hogy mindenki a maga helyén megteszi mindazt, amit a nemzete tőle elvá r. Olyan szellemi vezetőkre van szükségünk, mint Esterházy János volt, akiket nem térít le az útról a hiúság, vagy érdek. Megbecsülni a másét, de fel nem adni a magunkét. A Csemadokra akkor van szüksége mindenkinek, ha tiltakozni kell, ha tüntetni kell, ha szervezkedni kell. De jogosítványokat, eszközöket nem adnak, nem mernek a kezünkbe adni. Ha megszűnik az újság, amit kínkeservesen újjáélesztettek évtizedes hallgatás után, ha az épületei beáznak, ha a munkatársakra nincs pénz, ha a kisebbségi pénzcsomagb ól szűkítik a forrásait, nem sűrűn jelentkeznek a segíteni akarók. Ennek ellenére a Csemadok az alapszervezetein, csoportjain keresztül folyamatosan megújul. Mert ha ma befejezünk egy rendezvényt, mi már holnap tudjuk, hogy a következő héten, vagy hónapban mit akarunk, mit fogunk csinálni. A Csemadok szerepe a felvidéki magyarság megújulásában az, hogy odafigyel a történésekre, és felemeli a hangját, ha úgy tetszik korrigál, ha a dolgok nem jó irányba mennek. Változó világunkban Ön szerint, melyek azok a f ő feladatok, amiket a Csemadoknak leginkább fel kellene vállalnia (illetve meg kellene bízni vele) a szlovákiai magyarság identitásának erősödése érdekében? Az identitás megőrzésének egyik fő eleme a kultúra, a hagyományok felvállalása és megőrzése. Szinte minden egyes rendezvényünkkel ezt az identitást erősítjük. A változó világban, ebben a modern káoszban, pont az a feladat, hogy az embernek legyen biztos kiindulási helye az életében, amihez mindig vissza tud térni, ezért a változó világban leginkább a vá ltozatlanság, a hagyomány megőrzését tartom a legfontosabbnak. Ön úgy gondoljae, hogy a Csemadok a mai viszonyok mellett a kissé régi (hagyományos) módszereivel tud tömegeket mozgatni? Úgy gondolom, a mai közéleti személyiségek, személyek szépen tudnak m egemlékezni a múltról, ez nem vitás; Ön is így tett nemrégiben. De megcselekszike azt, amit meg kellene cselekedniök, mondjuk a kétnyelvűség terén, a közügyekbe való beleszólás terén stb.? Vane konkrét stratégiájuk ezen a téren? Fel tudjáke vállalni mon djuk azt a tevékenységet a szlovákiai magyar ajkú lakosság körében (nem mások kárára), amit a Matica szeretne (és bizonyára fog) tenni a szlovákok körében délen. Sok helyütt a helyi Csemadok tehetetlen, tagjai csak márciusban aktívak, nincsenek jelen ott, ahol a döntések születnek. Mi erről az Ön véleménye? Már a kérdéseiből is csupa jó szándék tükröződik, tipikus helyi politikusi látásmóddal. A Csemadok nem akar tömegeket mozgatni a mai viszonyok mellett, főleg nem módszerekkel. Azokat a politikusok akarjá k mozgatni módfelett, főleg a saját megválasztásukra. A Csemadok szolgálni akar tömegeket és közösséget, a kultúra megtartó erejével, verssel, tánccal, énekkel, zenével, olykor ha kell megemlékező beszédekkel, melyeket én is szoktam tartani, bevallom, de c sak ha felkérnek rá. Soha máskor. Egyébként nem igaz hogy minden közéleti személy csak szépen tud megemlékezni a múltról. Vannak olyanok is, akik csak saját magukról tudnak beszélni minden formában és mennyiségben, még a kérdéseikben is, még a megemlékezés ekkor is, mert úgy gondolják, hogy a világ róluk szól. Nem jellemző, hogy a Csemadoknak olyan tehetetlen tagjai lennének, akik csak márciusban aktívak. Egyébként ha vannak ilyenek, akkor legalább márciusban aktívak, de hol vannak azok, akik még
