Reggeli Sajtófigyelő, 2008. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-08-09
5 A revír körbeéneklésének az ember művészetében a sokféle ékesítés, a test (fejtől a lábig, a festéstől a tetoválásig terjedő) és a tárgyak (a fazekaktól a házakon keresztül a lándzsáki g menő) díszítése felel meg. A korai, törzsi művészetben csakúgy, mint a népművészetnek nevezett paraszti művészet esetében ez közösségi jellegű. A kollektív identitás formái fölötte álltak az egyéninek; utóbbi a variánsokban, a személyes hangsúlyokban és a hangszínekben juthatott kifejezésre. A modernitás fejleményei folytán a művészet eredendő gyakorlata éppúgy megváltozott, mint ahogy alapvető változásokon ment keresztül individuum és kollektívum, akárcsak kifejeződésének módja és formavilága is. A törz si csoportoktól az egyre nagyobb és differenciáltabb közösségeken átívelő fejlődés az "egyszemélyes csoport" paradox jelenségének kialakulását hozta magával. Az identitás, akárcsak kifejezésmódja, már nem a születéssel együtt járó adottság, hanem személyes választás, egyéni konstrukció eredménye - ennek minden előnyével és terhével együtt. Identitásproletariátus A szociális és kulturális kötelékek felbomlása, illetve hiánya, a gazdasági helyzet és a társadalmi pozíciók alakulása, valamint a személyes adot tságok folytán számosan szenvednek a kötődés hiányától s ezzel együtt az identitás ínségétől. Manapság egy identitásproletariátus kialakulásának lehetünk szemtanúi: tagjai a legkülönbözőbb népek, kultúrák köréből kerülnek ki, köztük éppúgy vannak szubkultu rális vagy nemzeti jelképekben tetszelgő férfiak és nők, miként testüket önként átlyuggató, tetőtől talpig tetováltató férfiak vagy magukat elfejkendőző nők is. Az identitásproletárok szociológiai sémákkal nem jellemezhetőek, képzettségük ugyanolyan kevés sé karakterisztikus, mint vagyoni helyzetük; iskolázottságuk éppoly eltérő lehet, mint társadalmi helyzetük vagy a jövedelmük. Az identitásproletárok közt éppúgy előfordulnak autószerelők, mint egyetemi tanárok, hivatalnokok vagy technikusok. S hogy mennyi re nem jövedelemfüggő ez a sajátos populáció, azt mi sem mutatja jobban, mint az Easy Rider (Szelíd motorosok) című hippimesefilm hőseinek milliós motorokon járó hasonmásai, akik identitásproblémájukat már névválasztásukkal is - "Gój Motorosok" - kifejezés re juttatják: olyannyira semmisnek érzik magukat, hogy egy másik nép (héber) szavára van szükségük ahhoz, hogy magukat megnevezzék. KeletEurópában az identitásproletariátus különösen számottevő. Közel húsz évvel a rendszerváltás után egyre nyilvánvalóbb, hogy kialakulásában nem annyira a megelőző négy évtized "proletár internacionalizmusa", hanem a térség hosszú hagyományai a meghatározóak. Ebben alapvető az a világ- és térszemlélet, ami a nemzeti kulturális terek kialakulása óta mintegy keretezi és egyút tal beszűkíti e térség eszmevilágát. Kétségkívül közrejátszanak benne azok a történelmi események, amelyekre híres tanulmányában Bibó István utal: "A legtöbb közép- és keleteurópai nép nemzeti eszmevilága a sorozatos történelmi katasztrófák és zsákutcák h atására mindjobban összeszűkült, és súlyos közösségi hisztériákba bonyolódott." Eredete azonban máshol, a modernitás ötszáz évvel ezelőtti kezdeteinél keresendő. Az 1500as évek körül vesz döntő fordulatot a középkori univerzalitásból, a kereszténység egye temes (teremtményi) közösségéből a képzelt (nemzeti) közösségekbe való átmenet. Ennek egyik előmozdítója és hordozója az ekkor kialakuló nemzeti nyelvű irodalom és könyvnyomtatás. E téren Európa nyugati és keleti részének fejlődése közt nincs lényegi külö nbség; keleten csak később indul meg, és lassabban megy végbe. Ám a nemzeti kulturális térségek kialakulásában meghatározó másik tényező, a térforradalom (Carl Schmidt) tekintetében döntő a különbség. Amerika "felfedezése" és nyomában a Föld globális terén ek a kialakulásával járó térforradalom - "a térfogalmaknak az ember létezését minden fokon és területen megragadó változása", miként Schmidt jellemzi - KeletEurópa tengerrel nem rendelkező térségét alig érinti. A középkor keresztény univerzumának felbomlá sa itt is végbemegy, de ezzel egyidejűleg nem történik meg, miként a nyugati népek esetében, a Föld globális feltárása és a planetáris földi tér tapasztalatának a kialakuló nemzeti kulturális terekbe történő integrálása. Nagy világ, kis nemzet A középkor i kozmosz eróziójával egész Európa veszít szemléleti tágasságából, ugyanakkor tengerrel rendelkező térségei - hajósai, katonái, kereskedői stb. révén - közvetlen (a velük kapcsolatban állók pedig valamelyest
