Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-24
26 - A helyhatósági választások megítélésében merőben különböznek a vélemények. Az RMDSZ egyértelmű kudarcnak tartja az MPP szereplését, a versenypárt politikusai szerint a lehetőségekhez képest sikeres volt a megmérettetésük. Mi az ön véleménye? - Azzal a megállapítással értek egyet, hogy a várakozásokhoz képest gyengén, a lehetőségekhez képest kielégítően szerepeltek a Magyar Polgári Párt jelöltjei. A Székelyföldön, a tömbidentitással rendelkező Hargita és Kovászna megyei választó kerületben kiegyensúlyozott küzdelem folyt a mandátumokért. A helyenként (Kézdivásárhelyen, Gyergyószentmiklóson vagy Sepsiszentgyörgyön) kimondottan sikeres választási szereplés megítélését azonban beárnyékolja a pártot országos szinten szinte egyedül meg jelenítő pártelnök számomra váratlan, nagyarányú veresége. Ez a pártépítés jelenlegi szakaszában külön problémát jelent az eredmények hideg fejjel történő kiértékelésében és a továbbfejlődéshez szükséges szervezési és személyi döntések meghozatalában. Mind ezen túl, az alacsony részvétel, értékelésem szerint, azt jelzi, hogy a választók még nem szoktak hozzá a választás szabadságához és az ezzel járó, helyenként szikrázó, negatív felhangoktól sem mentes kampánycsatározásokhoz és jelentős részük nem vállalta fel a választás, a döntés felelősségét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez az út, amelyen elindult az erdélyi magyar politika, zsákutca lenne. Az intézményes pluralizmus, a verseny, a demokrácia pozitív értékek, minőségi szempontból egyértelműen erősítik, és nem gyengítik a képviseletet, de a számok azt mutatják, hogy mennyiségi szempontból sem. Az interetnikus környezetben árnyaltabb a kép, az MPP szerény eredményei azt mutatják, hogy még olyan régiókban vagy településeken is, ahol a verseny nem veszélyez tetné a képviselet létét, nagyobb a félelem és tartózkodás a konfrontatív megmérettetéstől. Ezért mindkét magyar pártnak a jövőben át kell gondolnia a követendő stratégiát: az RMDSZnek hozzá kellene szoknia, hogy más is van a politikai piacon és a képvise let monopóliumának vége, az MPPnek pedig azt kell végiggondolnia, hogy a tömbvidéken működő klasszikus pártpolitika mennyire alkalmazható az interetnikus környezetben vagy a szórványban. Végül pedig a pártoknak meg kell találniuk a kampányok közötti békei dőben az egymás mellett élés módozatait, és ne a másik politikai megsemmisítése legyen a kitűzött cél. - Az RMDSZben gyakorlatilag egyedüli tisztségviselő, parlamenti képviselő, aki mindkét táborral állandó kommunikációs kapcsolatban áll. Ha úgy tetszik, ön az utolsó mohikán, hiszen ellenzéki társai rendre mind otthagyták az RMDSZt. Hisz abban, hogy ez a kétféle tábor mégiscsak kibékül, és újra lehet kezdeni mindent? - Nem hiszek abban, hogy a két tábor kibékül és minden olyan lesz, mint régen, a ’90es évek elején. Kedvemre való lett volna, ha a demokrácia és a pluralizmus kérdését egy szervezeti keretben lehetett volna megoldani, erről szólt a Reform Tömörülés tíz éve, egy évtized az életünkből. Hogy ez nem volt sikeres abban az értelemben, hogy az inté zményes pluralizmust és a politikai váltógazdaság lehetőségét, minden demokrácia alapját egy kifele, a többségi társadalom fele egységes szervezeti keretben nem tudtuk megteremteni, azt hiszem, elsősorban nem a mi rátermettségünkön múlott – bár kétségtelen , hogy van mit a szemünkre vetni – , hanem inkább a politikai rendszer félszárnyúságán. Kizárólag erkölcsi kényszerekkel nem lehet egy demokráciát működtetni, kellenek hozzá az erre szakosodott állami intézmények, amelyekre ebből a szempontból egy nemzetáll amban nem számíthatunk. Erre a felismerésre ráment egy évtized, de talán nem hiába. A Magyar Polgári Párt megjelenésével kétpólusúvá vált a politika, legalábbis a Székelyföldön bizonyítottan és hosszútávon, az összemérhető interetnikus környezetben (a Part iumban vagy KözépErdélyben) pedig másképpen ugyan mint a tömbben, de ott sem lesz úgy már mint régen volt. Kibékülés helyett meg kell találni az együttműködés új intézményes kereteit azokban a kérdésekben, amelyek közösek, és amelyeket a többségi politiká val szemben kell érvényesíteni. Az újrakezdés számomra ezt jelenti: együttműködni a másikkal közösen megállapított és a felek által betartott – közösen betartatott – szabályok szerint. Ez persze a másik létének a kölcsönös elismerését jelenti és a pluraliz mus elfogadását, mint alapvető társadalmi értéket. Nem könnyű dolog két évtizedes egypártrendszer és képviseleti monopólium után, nem is fog mindenkinek sikerülni. Egyelőre elegendő, ha ez a hozzáállás többségbe kerül a vezetők körében. A másik probléma a pártlogika beszorítása a pártélet kereteibe és túlhaladása, ha összmagyar társadalmi érdekről van szó. A helyhatósági választások után az önkormányzatok alakulásakor azzal kellett szembesülnünk, hogy igen csökevényes az együttműködési kultúra a pártok képv iselői között és nemcsak a kampányban egymáson ejtett és nehezen gyógyuló sebek, hanem inkább a pártközpontból érkező utasítások miatt. Vannak persze kivételek is (pl. Sepsiszentgyörgy), azon kellene a magamfajták dolgozzanak – merem remélni, hogy nem vagy ok egyedül – , hogy ebből váljék rendszer és nem kivétel, ami az ezzel ellentétes szabályt erősíti. - Második fordulóhoz ért az RMDSZ és az EMNT közötti tárgyalássorozat. Úgy tűnik, ma már közelebb állnak a megegyezéshez, mint egy hónappal ezelőtt. Mennyir e reális a megegyezés, olyan körülmények között, amikor az
