Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-23
32 Az iskola története Az iskola története 1897ben kezdődött, amikor a tanévet Bartal Aurél Királyfiakarcsán a 29es számú házban létesített iskolában megnyitotta. Ezt a telket és házat ő ajándékozta a községnek. Az első iskolánk a felszerelése n agyon kezdetleges volt, tanterme nem volt nagyobb, mint egy parasztház szobája, ezért hamarosan szűknek is bizonyult a község hat településének<!-[if !supportFootnotes]->[1]<!-[endif]-> gyermekei számára. Akkor ugyanis még nem jelentett gondot a gyerme khiány. 1925ben a tanteremhez hozzáépítettek egy másikat is, majd pár év elteltével egy harmadik tantermet. Ebben az épületben folyt az oktatás egészen 1963ig, amikor is felépült a mai korszerűen felszerelt egyemeletes, központi fűtéssel és vízvezetékkel ellátott négy tantermes iskola. A régi iskolát 1964ben óvodává alakították. A 60as évek közepétől az itt tanulók száma évről évre egyre apadt. Az 196768as tanévtől a tantestület is csupán 3 pedagógusból állt. Szeretném még megemlíteni, hogy 1977től napközi otthonnal bővült az iskola, ami a dolgozó anyukák helyzetét nagyban megkönnyítette. Az 1989es rendszerváltás után nem sokkal az iskola működésével kapcsolatos kiadások és teendők az önkormányzat hatáskörébe kerültek, és bármilyen felmerülő problém a esetén az önkormányzat segítséget nyújt. Az iskola múltja és jelene A választásom azért ennek az alapiskolának az igazgatónőjére esett, mivel az alapiskola szülőfalum kisiskolája, amit egykor én is látogattam. Az iskoláról elmondható, hogy a járás legsz ebb kisiskolája, és 2001. november 27től, ami örökre emlékezetes nap marad az iskola életében, azóta nem csak egy intézmény a sok közül, hanem névvel is ellátott iskola. Sőt nem akárki nevével fémjelzett iskola. Szlovákia történetében talán most először f ordult elő, hogy egy kisiskola nevet kapott. Én is büszke vagyok arra, hogy ez a kisiskola, ahova egykor én is jártam, teljesíteni tudta azt a sok kritériumot, ami ahhoz szükséges, hogy nevet kaphasson. A jól felszerelt és a követelményeket teljesíteni tud ó iskola persze önmagában még nem elég, az iskola csak akkor lesz igazán jó, ha jó a tanítója. Hiszen minden iskola, és főleg az alapiskola alsó tagozata az ember személyiségfejlődésének egyik fontos állomása, úgymond az alappillére. Az itt szerzett jó és rossz élmények meghatározóak lesznek az ember további életében. Ezért fontos a jó tanító, akinek nem csak az a célja, hogy átadja az ismereteket, nem akar osztályelsőt faragni minden gyerekből, hanem megpróbálja kihozni mindenkiből a legtöbbet, amire képes , méghozzá ezt türelmesen és szeretettel teszi. Itt ebben az iskolában lehetőség van minderre, igaz, hogy csak negyedik osztályig, de legalább addig nem kell a gyereknek még korábban kelnie, hogy busszal utazzon a másik faluba, vagy a közeli városban lévő iskolába. Ebben az iskolában összevont osztályok vannak, ami egyes szülők szerint hátrány, viszont ez nem igaz. Ugyanis a jó tanító ki tudja használni az ebből adódó lehetőségeket is. Míg a szóló osztályokba 2030 gyerek jár, itt a létszám csak 1012 fő. S ez egyértelműen előny, hiszen kevesebb gyerekre több idő jut. Míg a túlzsúfolt osztályokban egy – egy gyerek csak „létszám”, addig itt minden tanuló külön egyéniség. Ráadásul a kis létszámú összevont osztályban még arra is jut idő, hogy a gyerekek örömeit, gondjait meghallgassák a tanítók. Az iskola egy nagy családhoz hasonló közösségként működik, s fontos számára, hogy a megkapott nevet méltóan viselhesse, megbecsülje, és ne hozzon szégyent rá. Ezért a pedagógusok mindent megtesznek, lelkesen, odaadással d olgoznak, hogy diákjaik büszkék lehessenek majd egykori iskolájukra, a Petőfi Sándor Magyar Tannyelvű Alapiskolára. Hogyan kiknek és milyen iskolát? Az utóbbi években mégis azzal a jelenséggel kell szembenéznie mind a falunak, mind az iskolának, hogy a ta nulók létszáma csökken, annak ellenére, hogy az oktatóinevelői munka színvonalát a Nagyszombati Kerületi Tanfelügyelőség mélyreható vizsgálata is kifogástalannak minősítette. Az 1980as években az iskola tanulóinak száma meghaladta a negyvenet. Ez a létsz ám fokozatosan csökkent, jelenleg 13 tanulója van az iskolának. Ebben a tanévben mindössze három elsős és négy másodikos látogatja az összevont első és második osztályt. A következő tanévben egyelőre szintén csak három elsőst írattak be az iskolába. Sőt e lárulom, hogy ebből a három elsősből is csak egy falubeli, a másik kettő a közeli városban lakik. Ezek a szülők talán rájöttek arra, hogy itt sokkal jobb helyen lesz a gyerekük. Tehát mégiscsak van remény, hogy a jövőben a beíratott elsős kisdiákok létszám a növekedjen, hogy a falubeli iskolaköteles gyerekek szülei belássák, nincs igazuk, amikor szlovák vagy nagyobb iskolák mellett döntenek. Lexikális ismeretek a gyakorlati ismeretek rovására
