Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-23
21 És még egy nagyon fontos dolog: ugyan nem eredményez közvetlenül mérhető nyereséget, de nem szabad negligálni, hogy a választók 99%ának világos és egyérte lmű akarata a következő: ott fent ne marakodjanak, fejezzék be ezt a folyamatos évek óta tartó cirkuszt és fogjanak össze. Mi van a mérleg másik tányérjában? Az RMDSZ szempontját nézve miért gondolom úgy, hogy a kéthárom plusz egy mandátum ellentételezé se a szervezet szempontjából eléggé nagy csomag? A Magyar Polgári Párt a koalícióval bejutva parlamenti párttá válik, közjogi legitimást szerez, s ennek a birtokában pedig valószínűleg stabilizálni tudja helyzetét a politikai palettán, és legitim alternatí vává válik. A koalíciókötésnek ez az első számú hozadéka az MPP számára. Éppen ez az a dolog, amit az RMDSZ mindenképpen el akar kerülni. Ha az önkormányzati választások olyan eredményt hoztak volna, ami valóban a meg nem egyezés alternatívájaként a pa rlamentből való kiesést mutatták volna, akkor feltételezem, hogy a koalíciónak ezt az árát az RMDSZ bevállalta volna. Ilyen típusú kényszerhelyzet viszont nincs, tekintettel arra, hogy az alternatív parlamenti küszöb bevezetése – melyet én simán lex RMDS Znek nevezek, mert teljesen elképzelhetetlen, hogy valamelyik román párt olyan területi koncentrációt mutasson fel, hogy egyéni választókerületben hat képviselője és három szenátora befutó helyet érjen el, de országosan a párt ne teljesítse az 5%ot. Az M PPnek az önkormányzati választásokon elért eredményei is azt mondatják velem, hogy megegyezési kényszer nincs – fejtette ki Székely. – Ha az MPP helyzetét gondoljuk végig, több olyan jel van, ami arra mutat: nem biztos, hogy meg kell egyezni, hiszen ez az indentitás sérülésével, vagy akár a feloldásával lehetséges. Innentől kezdve valószínűleg a médiában tettenérhető bizonyítványmagyarázás lesz a legfontosabb, vagyis az, hogy ki a hibás amiatt, hogy nem sikerült koalíciót kötni. Én is úgy gondolom, hogy a megegyezés elmaradását a választók valamilyen mértékben szankcionálni fogják – fejtette ki Székely István. *** A túlzott optimizmustól óvott válaszul Kovács Csaba, székelyudvarhelyi politikai szakértő. – Egy picit fetisizáljuk azt a szavazatarányt, ami most a helyhatósági választásokon kialakult az RMDSZ és az MPP között. Ha megengedhető, intő példaként mondanám az európai parlamenti választások eredményét, ahol a Tőkés László által megszerzett szavazatok bűvöletében a Magyar Polgári Párt olyan fel horgadt várakozást produkált a választások előtt, hogy a júniusban elért eredményei kudarcnak tűnnek. Nem feltétlenül tartom mérvadónak, hogy a helyhatósági választásokon elért eredményeket egyazegyben vetítsük rá a parlamenti választásokra, és egyfajt a zárt halmazként kezelve így osszuk le, hogy ki hogyan jut be. Valószínű, hogy novemberben nem lesz arányaiban nagyobb az eltérés a két oldal eredményei között, viszont ha a pártok választásokon nyújtott teljesítményét mérjük, akkor az RMDSZ 25, az MPP pedig 15%on teljesített. Ezt úgy számolom, hogy az előbbi 9800 jelöltből bejuttatott több mint 2450et, az utóbbi pedig a valamivel több mint 3000 jelöltből bejuttatott 500at. Egy kampány mércéje az önmagához mért eredmény. Mennyi volt a demonstatív po litikai szándék, és abból mennyi valósult meg? Ebben a mutatóban nem olyan nagy az eltérés az RMDSZ és az MPP között. A bejutási küszöb elérése véleményem szerint sem kétséges az RMDSZ számára. De nem hiszem, hogy a szervezet számára elégséges politikai cél lenne az alternatív bejutási lehetőség hasznosítása. A parlamenti képviselet nagysága és minősége is döntő. A vészforgatókönyvek közül nem zárható ki, hogy kamikaze akciókat fontolgat a Magyar Polgári Párt. Tehát többesélyes a játszma, és a 85/15%os szavazataránynál sokkal több tényezőt kell figyelembe venni ahhoz, hogy
