Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-21
18 De vajon kik fenyegetik a világ harmadik legnépszerűbb nyelvét? Az aggódók szerint a spanyolországi kisebbségi nyelvek, elsősorban a katalán "helyi diktatúrája". Katalóniában sok helyütt csak katalánul lehet tanulni, sőt sokan panaszkodnak arról, hogy ha spanyolul szólalnak meg, még a közhivatalokban sem állnak szóba velük. Pedig a törvén yek világosak e tekintetben: Spanyolország hivatalos nyelve a spanyol, de ezek mellett az autonóm tartományokban a helyi nyelvek - a katalán, a baszk és a gallego - is hivatalosnak számítanak. Ezen belül minden állampolgárnak joga van azon a nyelven tanuln i, ügyintézni, újságot olvasni, rádiót hallgatni és tévét nézni, amelyik neki szimpatikusabb. Az aláírók szerint a jelenlegi, főként a katalánt favorizáló gyakorlat igazságtalan és alkotmányellenes. Éppen a legszegényebbek (vagyis jórészt a más spanyol tartományokból bevándorlók) munkához, információhoz és szolgáltatásokhoz jutását teszi lehetetlen né. A katalán szocialista párt természetesen visszautasítja a vádakat, szerintük a spanyol nyelvet semmilyen veszély nem fenyegeti. Nyelvészek és történészek is azt hangsúlyozzák, hogy a katalán nyelv példátlan reneszánsza (a Francorendszer alatt a baszk kal és a gallegóval együtt gyakorlatilag tiltólistán volt) éppen annak köszönhető, hogy a helyi autonóm kormány kőkeményen ragaszkodott ahhoz, hogy mindenki ezen a nyelven tanuljon. Barcelona környéke az ország egyik leggazdagabb és leggyorsabban fejlődő t erülete, ahová erőteljes a más spanyol tartományokból történő bevándorlás: ha nem figyeltek volna oda, előbbutóbb a holt irodalmi nyelvek közé száműzhették volna a katalánt. Tehát igenis szükség van a helyi nyelv pozitív diszkriminációjára, még ha ez a sp anyoloknak olykor kellemetlen is. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a spanyol anyanyelvűeknek nem okoz óriási nehézséget megtanulni a szintén újlatin (ám a franciához valamivel közelebb álló) katalánt. Az elmúlt évek politikájának köszönhetően ma Katalón iában a lakosság 95 százaléka ért mindkét nyelven, 75 százalék beszél és olvas is. Ellentétben mondjuk Valenciával (ahol a katalán egy válfaját beszélik) - itt csupán a lakosság 50 százaléka használja a helyi nyelvet, és a spanyol előretörése egyre érezhet őbb. Érdekes a helyzet a baszkoknál is: bár az iskolai oktatásnak köszönhetően az elmúlt húsz évben itt is nőtt a kétnyelvűek aránya (24 százalékról 33 százalékra), csakhogy ha teheti, még a lakosság e harmada is inkább spanyolul beszél egymás között. Csök ken a gallego népszerűsége is, bár a Galíciában élők szinte száz százaléka érti a nyelvet, de már alig 50 százalékuk használja rendszeresen. Vagyis a nyelvi reneszánsz egyedül Katalóniában valósult meg - a katalánok nagy büszkeségére, ám a spanyolok egyre nagyobb riadalmára. Viszonylag hűvösen kezeli a felhívást a Madridban kormányzó spanyol szocialista párt. Szerintük a spanyol nyelv védelme benne van az alkotmányban, ha valaki úgy érzi, hogy állampolgári jogaiban korlátozzák (például zavarja, hogy csemet éje nem tanulhat kizárólag spanyolul Katalóniában), akkor tessék bírósághoz fordulni. A Zapaterokormány amúgy megpróbálta elődei hibáit is jóvátenni, amikor néhány éve indítványozta: a katalánt - amelyet mégiscsak közel tízmillióan beszélnek, a hivatalos , ám alig 400 ezer ember által beszélt máltaival szemben
