Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-18
34 álláspontokat akarják majd az elkészült könyvben viszontlátni. Az, hogy így mennyire lesz egységes a két fél álláspontja kérdéses, de felvetették annak a lehetőségét is, hogy szlovák és magyar álláspontok párhuzamosan szerepeljenek a könyvben, persze csak ha erre szükség van. Márpedig minden bizonnyal szükség lesz. Ha a 20. század előtti történtekről meg is tudnak majd egyezni a történészek, a konfliktusok nyilván az I. világháború utáni események tárgyaláskor szaporodni fognak. Ez majd abból adódik, hogy míg az egyik fél a történéseket kifejezetten pozitívnak ítéli meg, addig a másik fél tragédiaként és nemzeti gyászként fogja értelmezni – gondolok itt elsősorban Trianonra és a Benešdekrétumok ügyére. A könyv tankönyvként való megnevezését elsősorban a szlovák oktatási miniszter, Ján Mikolaj ellenzi és a monográfiát tart ja helyénvalónak. Ebből világos, hogy a könyvet iskolai tankönyvként a közeljövőben nem tervezik használni Szlovákiában, de gondolom, hogy Magyarországon sem fogja felváltani a jelenlegi tankönyveket. A közös történelemkönyv viszont csak abban az esetben f ogja beváltani a hozzáfűzött reményeket és hozza majd közelebb a két nemzetet, ha a lehető legnagyobb példányszámban eljut a célközönség kezébe. * Egy ilyen jellegű könyv bevezetése a szlovák történelemoktatásba radikális reformnak számítana, ugyanis eddig , a szlovák alap- és középiskolákban a diákok nem kapták meg a megfelelő 20. századi történelmismereteket, és nincsenek tisztában a világháborúkat követő országhatárváltozásokról. Nagyon sok olyan szlovák ember van ugyanis, akinek fogalma sincs, hogy mi m agyarok, hogyan cseppentünk az ő birodalmukba. Az országhatárok alakulásáról nem tanultak és az oktatás olyan, hogy különösebben nem is érdeklődnek utána. Persze nem állítom, hogy ez minden szlovák iskolában tanult emberre igaz, de saját tapasztalatom alap ján a nagy többségre igen. Számos olyan szlovákkal találkoztam a pozsonyi egyetemen, akiknek semmi problémájuk nem volt azzal, hogy magyarok élnek Szlovákiában, csak azt nem értették, hogy miért vannak ilyen sokan. Mikor megpróbáltam megmagyarázni, egyszer űen nem hitték el, amit állítok Magyarország régi határairól és szétcincálásáról. A szellemi horizontok az ilyen érzékeny témáknál tudnak a legjobban eltávolodni. A távolság, mint Tátrától az Alföld, de a síkság magasodik a hegy fölé. A konfliktushelyzet egy szempillantás alatt érezhetővé válik. A történelem hiányos ismeretéből adódóan egy magyar és egy szlovák viszonya szempillantás alatt megromlik egy rövid időre, míg más téma nem kerül előtérbe. Bizony, a feje tetejére áll a világ, mikor egy nemzet ne mzeti érzsésnek erősítése érdekében eltitkolja, vagy megmásítja múltját. A fent említett példa alapján tehát célszerű lenne egy olyan könyvből tanítani a történelmet, mely objektíven közli a tényeket. A kérdés már csak az, hogy a szlovák szülők hogyan fogn ak reagálni, ha majd csemetéik elveikkel és hitükkel ellentétes dolgokat fognak tanulni az iskolákban? Kezdetben talán az ellenszenv megnő a magyarok iránt és hosszú időnek kell eltelnie, mire a könyv valóban a megbékélés célját tudja szolgálni. * Az, hog y a szlovákokkal nincs meg a megfelelő kapocs, elsősorban oktatásuk hiányosságában rejlik, de hogy Magyarországon is előfordulhat, hogy valaki hiányos ismeretekkel rendelkezzen Felvidék és egyáltalán a külföldön élő magyarokat illetően, az elszomorító. Eg y alkalommal, megdöbbentő tapasztalatot volt szerencsém szerezni. Egy 34 éves budapesti egyetemista lánynak, aki mellesleg tanárnak készült, fogalma sem volt, hogy vajon mi köze lehet Szlovákiának Magyarországhoz, illetve lakóinak egymáshoz azon túl, hogy szomszédságban élnek. Mikor megtudta, hogy Szlovákiában élek, megdicsért, hogy jól beszélek magyarul, amit egyértelműen az idegenforgalom hatásának tulajdonított. El kellett hát neki magyaráznom, mi a helyzet a Felvidéken, hogy reális képet alkothasson a z ott élő emberek nemzeti identitásáról. A történelemből nem volt számára ismeretlen Trianon, vagy a Benešdekrétumok fogalma, csak egy kissé hamis, túl naiv elképzelése volt róla. Trianont elég távoli eseménynek tartotta ahhoz, hogy az azóta eltelt idő alatt Szlovákia lakossága teljesen elszlovákosodjon. Úgy gondolta, hogy az eltelt 90 év alatt, köszönhetően a deportálásoknak, a magyarok magyar földre kerültek és hátrahagyott vagyonuk értékének megfelelően, kaptak házat, földet. Az ilyen gondolkodású mag yarországiakat Slota kijelentései szintén erősítenek hitükben, és segít, hogy a határ két oldalán élő magyarok valóban elszakadjanak egymástól. * Ez magyarázatot ad, hogy 2004. december 5 – e miért ért olyan véget, mint amit. Muhi, Mohács és Trianon után a legnagyobb vesztes csatánk volt ez. Egy olyan csata, melyben a nemzet veszteségét sajátjai okozták – ezért a legszégyenletesebb veszteségünk. A népszavazás, mely a kettős állampolgárságot eredményezhette volna a külföldön élő magyarok számára, kudarcba ful ladt. Kudarcba fulladt, mert Magyarországon sajnos nagyon sokan
