Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-18
33 kijelentése ezért - azt kell, hogy mondjam sajnos részben igazak és a hasonló gondolkodásúak körében hatásos is lehetnek, hosszú távon pedig az asszimilálódást szolgálják. De, hogy o lyan példát is megemlítsek, ami kifejezetten magyar gyűlöletet kelt egyébként jó érzésű szlovák emberekben, akkor Dušan Čaplovič, Szlovákia miniszterelnökhelyettesének újvári beszédét említem meg. 2008. február 10én beszédet mondott egy holokausztemlé kmű átadó rendezvényén és kihasználta az alkalmat, hogy magyarok iránti ellenszenvet váltson ki a szlovákokban. Nyíltan Magyarországot okolta és a Horthyféle fasiszta kormány felelősségét hangoztatta a Szlovákiából deportált zsidók ügyében. Az újnáci megn yilvánulások elítélésekor ugyancsak magyar példát hozott fel, amikor egy budapesti neonáci felvonulásra utalt, holott közelebbről is találhatott volna hasonló jellegű eseményt. Ha volt is igazságalapja állításainak, úgy gondolom, mégsem etikus ilyen módon egymás ellen szítani együtt élő nemzeteket. * Azzal, hogy az Európai Szocialisták Pártja (PES) 2008. február 14én visszafogadta Ficóékat, ezáltal a jövőben nem, vagy lényegesen kevesebb magyarellenes kijelentéseknek adhatnak hangot. Annál is inkább, m ivel a visszafogadás érdekében Robert Fico és Ján Slota közös nyilatkozatban kijelenti, hogy „a magyar kisebbség része a szlovák identitásnak, s ekként tisztelni és támogatni kell.” Nyilvánvaló, hogy mindkét államban megtalálhatóak a szélsőséges naciona lista pártok és támogatóik, amelyek sosem fogják a közös hangot megtalálni, de talán nem is kell, mert a lakosság tudja, hogy nincs helyük a kormányzásban. Ha pedig előfordul, hogy mégis „vályúhoz” kerülnek, akkor az unió előbbutóbb rájuk erőszakolja a sz ájkosarat. Az olyan kijelentéseket, melyek a terület kisajátítását követelik pl.: - semmi bajunk a magyarokkal, csak menjenek el és hagyjanak békén - szlovák nacionalisták részéről, - vagy semmi baj a szlovákokkal csak adják vissza, ami eredetileg a mienk – magyar nacionalisták részéről talán jobb lenne nem kinyilvánítani, hogy a két nép ne távolodjon el jobban egymástól. Az ilyen kijelentések és ellenségeskedések, beférkőzhetnek az emberek mindennapjaiba és barátokból ellenségek válhatnak. Azért, hogy ez n e következzen be, jobban meg kellene ismerni egymás kultúráját, nézeteit, értékeit. A politikának a megbékélést kellene szolgálnia és figyelmen kívül kell hagyni az olyan pártokat, melyek politikája faji gyűlöletkeltésre, illetve faji és etnikai előítélete kre épül. * A politikának a megbékélést szolgáló első lépésnek tekinthető, hogy 2007 júniusában Magyarország és Szlovákia kormányfői megállapodtak egy közös történelemtankönyv létrehozásban. Ezzel megszületett az első lényeges lépés, mely a két nép kapcs olatát kiegyensúlyozhatja. A könyv a tervek szerint másfél éven belül a nyomdába kerül, melyet a két ország történészei szerkesztenek. Sokan vannak azon az állásponton, hogy egy közös történelemkönyv segít közelebb hozni a két nemzetet. „Botrányos, hogy a mi összeköthetne minket, az választ leginkább szét” mondta Szarka László, a magyarszlovák történészbizottság magyar társelnöke. Ez a kijelentés igazolja, hogy a történészek részéről van hajlandóság a megállapodásra és nem céljuk a múlt elferdítése. A közö s történelem kapcsán ugyanis van mit egyeztetni, mivel másmás állásponton van a magyar és a szlovák, amit az iskolában szerzett eltérő ismeretek alapoznak meg. Az ötlet, mely a közös történelem megalkotását szorgalmazza, nyilván a németfrancia példára é pül, akik megbéküléséhez egy lépcsőfokként járult hozzá ez a könyv, „ami még így is ötven éven keresztül íródott, hogy az igazán problémás, 1945 előtti események kimaradtak belőle.” Esetünkben a közös tankönyv gondolata egykét éve merült fel és kezdtek e l rajta dolgozni a történészek. Ha hozzávesszük azt a másfél évet, ami a kiadás tervezett időpontjáig eltelik, akkor kijelenthetjük, hogy jól állunk és hamar el fog készülni a könyv. Az azonban kérdéses, hogy ténylegesen mennyire hajlandó a két kormány biz tosítani a megfelelő feltételeket. A magyar fél oldaláról elvileg nincs semmi akadály, és a szlovák kormány is elkülönített 100 000 koronát a költségvetésből a cél érdekében, de a szlovák döntéshozók néhány dolgot kifogásolnak. Nem értenek egyet, hogy a könyv, mint tankönyv kerüljön ki a nyomdából vagy, hogy ki legyen a szlovák történelmi bizottság elnöke. A bizottság elnökét nyilván azért körülményes kiválasztani, mert a megfelelő szlovák
