Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-18
29 kommunista rezsim tervezett társadalmi átrendezést hajtott végre Romániában, hasonlót, mint a Szovjetunióban. Több százezer polgárt mozdítottak el hagyományos régiójából, és telepítették őket más régiókba. Ennek a politikának Erdély és a Bánság kifejezett célpontja volt, ahová elsősorban Moldvá ból telepítettek át jelentős tömegeket. A regionális különbözőségek eltörlésének rögeszméje annyira hangsúlyossá vált, hogy még a televízióban közölt meteorológiai előrejelzések során sem ejtették ki a régiók nevét: mindig nyugaton esett, sohasem Erdélyben vagy a Bánságban. Az 1989es rendszerváltás után a régiók látványosan előretörtek, különösen a Bánságban és Erdélyben, ahol a regionális identitás többek között a regionalizmus eszméjének hirdetése révén nyilvánult meg nyomatékosan. A legismertebb regiona lista mozgalmak közül említést érdemel a kolozsvári Sabin Gherman alapította Erdély – Bánság Liga, valamint a Molnár Gusztáv kezdeményezte Provincia egyesület és folyóirat. A Provincia egyedi mozgalomnak bizonyult, hiszen az erdélyi értelmiség és civil társ adalom kiválóságait egyesítette, románokat és magyarokat egyaránt. Ez a csoport 2000ben memorandumot juttatott el Románia parlamentjéhez, amelyben a hagyományos régiók alapján szorgalmazták közigazgatási és politikai régiók – Moldva, Munténia, Dobrudzsa, Olténia, Bánság és Erdély – létrehozását. A regionalista kezdeményezést vehemensen elutasították, a mögötte felsorakozó személyeket pedig hazaárulónak kiáltották ki. Ennek ellenére a régiókról folytatott közvita nem maradt annyiban. Az Emil Constantinescu volt államfő vezette, nemrég a kormányzó román Nemzeti Liberális Párttal egyesült Népi Akció Pártja ugyancsak a történelmi régiók alapján kezdeményezte a decentralizációt. Az elképzelés a Romániai Magyar Demokrata Szövetség dokumentumaiban is szerepel, sőt néhány liberális és szociáldemokrata politikus támogatását is élvezi, de csakis egyéni opció formájában. Románia jelenlegi nyolc statisztikai régiójának struktúráját gyakran éri bírálat amiatt, hogy nem hatékonyak, és nem felelnek meg az európai régiók mé retének. Az uniós csatlakozási tárgyalások során Románia vállalta, hogy 2013ig megreformálja területiközigazgatási felépítését. Noha számos modellről folyik vita, előrelépés nem történt, és Románia gyakorlatilag ma is egy szuperközpontosított, a Ceau ș escurezsim által az 1968as megyésítés alapján felosztott állam. Véleményem szerint a történelmi régiók alapján megvalósított regionalizáció volna a legtermészetesebb és leghatékonyabb módszer. Ezek a régiók léteznek, nem kell feltalálni őket. Az erdélyi auto nómia tekintetében nem létezik ehhez hasonló, a nyilvánosság előtt is megjelent mozgalom. Etnikai, nyelvi és vallási szolidaritás - Melyek az erdélyi társadalom legfontosabb sajátosságai, amelyek megkülönböztetik Románia többi (például Olténia, Moldva) v agy Európa más régióitól? Meg lehete különböztetni – és ha igen, milyen mentalitásbeli jegyek alapján – az erdélyi embert más régiók polgáraitól? - Erdély sajátossága, hogy történelme során szinte végig KözépEurópa részét képezte, miközben Románia többi régiója – kivéve a Bánságot és részben Bukovinát – török vagy a cári Oroszország fennhatósága alá tartozott. Ugyancsak erdélyi sajátosság az etnikai, nyelvi, vallási pluralizmus, valamint az, hogy noha a történelem során hol az egyik, hol a másik etnikai csoport uralkodott, egyetlen közösség sem asszimilálódott, nem tűnt el. Minderre Erdély hagyományos, a különböző autonómia- és önkormányzati formákon alapuló belső struktúrája a magyarázat. A kommunizmus felborította ezt az egyensúlyt, a masszív kivándorlá s révén például a szász és a zsidó közösség drámaian megfogyatkozott. Másrészt az etnikainyelvi és felekezeti pluralizmus azoktól az európai régióktól is különbözik, amelyek különleges státust vagy önrendelkezést vívtak ki a nyugateurópai nemzetállamokon belül. Miközben a katalán, baszk, skót vagy walesi mozgalom esetében egy etnikai csoportosulás volt a regionális nacionalizmus hangadója, Erdélyben nincs nemzeti jellege a regionális identitásnak és a regionalizmusnak, ez valamennyi közösség sajátja. Erdé ly sajátossága emiatt kizárólag valamennyi etnikai, nyelvi és vallási közösség szolidaritása révén védelmezhető, ami bonyolult konszenzus. A nagy közösségek – főként a románok és a magyarok – az elmúlt két évszázadban hajlamosak voltak elsősorban nemzeti a lapon meghatározni magukat, és csak másodsorban regionális alapon. Mindez a nemzetállami eszméknek a kollektív öntudatra gyakorolt hatásának eredménye. - Romániában vitathatatlanul történtek előrelépések az elmúlt években a decentralizáció lebontása irány ába, ám az autonómia kérdése továbbra is cél maradt, ahelyett, hogy eszközzé vált volna. Mikor fejlődik ki Ön szerint az a közös román – magyar regionális lokálpatriotizmus, amelynek eredményeként megvalósíthatóak lesznek az autonómia különböző formái? - E z a lokálpatriotizmus létezik, csak még nem nyilvánult meg politikai formában. Az erdélyi románok és magyarok etnikai alapon hoztak létre politikai szervezeteket. A jelenség a magyarok esetében az erőszakos
