Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-18
30 aszszimilációval szembeni reakcióként magyarázhat ó, ugyanakkor a románok körében a Jugoszlávia széthullása által kiváltott pánik kifejeződése. Elsősorban azokról a románokról van szó, akik nem rendelkeznek erdélyi gyökerekkel, nem beszélnek magyarul, nem rendelkeznek a magyarokkal való együttélés több sz áz éves történelmével, és maximális gyanakvással tekintenek Erdély bármiféle speciális státusára. Ugyanakkor közösségi érdekeik védelméért az erdélyi magyarok hajlamosak voltak Budapesten és Bukarestben szövetségeseket keresni, Erdélyben azonban kevésbé. L ehetséges, hogy ez az etnicista korszak a végéhez közeledik. Magyarországhoz hasonlóan Románia a NATO és az EU tagja, ennek megfelelően lassan megszűnik az állam széthullásától való félelem. A regionalizmust már nem veszélyes, hanem az európai integrációt kiegészítő folyamatnak tekintik. Felszállóágban van a regionális identitás, az erdélyi románok és magyarok megértették, hogy kizárólag együtt képesek megoldást találni az együttélésre és a fenntartható fejlődésre. Ezzel egy időben hanyatlóban van a nemzetá llam rögeszméje. Az erdélyiek – akik közül sokan dolgoznak nagymértékben regionalizált vagy szövetségi államokban, például Spanyolországban, NagyBritanniában, Olaszországban, Németországban – kezdik megérteni, hogy a fejlődés motorja regionális szinten ta lálható. Az utóbbi időkben Erdélyben megtelepedett külföldi befektetések erősíteni fogják a regionalizációs tendenciát. A többi európai államhoz hasonlóan itt is elkerülhetetlen a regionális és a regionalista politikai erők megjelenése, ám a nyugati példák kal ellentétben, Erdélyben nem regionális nacionalizmus, hanem a helyi és a regionális autonómiák olyan kombinációja fejlődik ki, amely képes lesz biztosítani az egységet a sokszínűségben. Ez a pozitív forgatókönyv. Közösségek közötti bizalom - Önt milye n megfontolások vezették arra, hogy alaposan megismerje a magyar nyelvet és kultúrát? Mennyire jellemző az Erdélyben élő nemzetiségekre – főleg a fiatal generációra – , hogy érdeklődnek egymás hagyományai, értékei, kultúrája iránt? - Az én előnyöm abból a dódik, hogy tipikus erdélyi családból származom, amelyben több nyelvet beszéltek. Különböző nemzetiségű és vallású rokonaim vannak, mindig két- vagy háromnyelvű városokban éltem. Orvos szüleim több nyelven tudtak a betegekhez szólni, ugyanakkor a férjem ma gyar, a fiam pedig három nyelven beszél. Megítélésem szerint Erdélyben élni rendkívüli esély, hiszen több kultúra vesz körül bennünket, miközben nem felejtjük el, kik vagyunk. Annak ellenére, hogy a kommunizmus és a nemzetállami nyomás megpróbálta elnyomni , az erdélyi szellemiség él. Egyre több fiatal sajátítja el jelentős könnyedséggel a másik, vagy ennél is több nyelvet, praktikus megfontolásból. Nyelvileg a roma közösség a legsokszínűbb Erdélyben, közülük szinte valamennyien beszélnek három nyelvet. Ez a jelenség a következő években erősödni fog, ám szükség van arra, hogy a többnyelvűség állami politika rangjára emelkedjék. A többnyelvűség és a vallási tolerancia újrateremti az erdélyi közösségek – románok, magyarok, szászok, romák, zsidók, örmények – köz ötti bizalmat, míg az Európához tartozás és a vele együtt járó számos autonómiamodell ösztönözni fogja az erdélyi szellemiség újjászületését. Ennek feltétele, hogy Románia és Magyarország egyaránt tiszteletben tartsa az erdélyi szellemiséget, és ösztönözze Erdély ama összetett jellegét, amelyben a két nép kiegészíti egymást, anélkül, hogy feloldódnának egymásban vagy eltűnnének. Erdély egyike Európa legrégibb, legtekintélyesebb régióinak, sem Bukarest, sem Budapest, sem Brüsszel nem engedheti meg magának, h ogy közömbös legyen jövőjét illetően. vissza Rostás Szabolcs www.kronika.ro Tusványos – Az újságíró a profit zsoldosa lett? Erdély.ma [ 2008. július 18., 08:44 ] Az erdélyi és m agyarországi média képviselői a sajtóetika legfontosabb kérdéseit járták körbe csütörtök délután. Egyetértettek abban, hogy a fogalmat nehéz meghatározni. De azért tettek egy próbát. Dénes László szerint a sajtóetika nem mindig fedi az általános etika nor máit. Mint mondta, az újságírásban régen is ugyanazok a témák jelentek meg, mint ma, és ezért nem is jelenthető ki, hogy a mai sajtó etikátlanabb lenne, mint amilyen száz évvel
