Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-18
28 Az exelnök megosztotta velünk a telev ízióban az egyetemi oktatókkal (beleértve nyilván professzorainkat is) kapcsolatos lesújtó véleményét is. A műsorvezető azon felvetésére, miszerint: „Eddig az eddigi elnökök szépen visszavonultak az Alkotmánybíróság éléről, némelyik köztársasági elnök l ett, némelyik nem.”, Lomnici rámutatott a helyzet sajnálatos részére: „Hát igen, de a jelenlegi köztársasági elnök úr is több éven keresztül egyetemen oktatott.” Nos, ezzel a megállapítással minimum két probléma van. Egyrészt Sólyom László alatt az Alkotmá nybíróság fénykorát élte, míg ugyanez a Lomnici vezette bírósági igazgatásról, sőt a bírósági szervezetről sem mondható el. Másrészt, ha egy volt főméltóság az értelmiségi lét csúcsáról, a függetlenül gondolkodó egyetemi oktatói hivatásról mint egy állami főtisztviselőhöz nem méltó dologról beszél, akkor felmerül, hogy valóban „a fejlett Nyugathoz, a kulturált Európához” tartozunke, ahogy erre a leköszönt főbíró utalt ugyanebben az interjúban. Egyébként, ha igazán odatartoznánk, akkor egy ilyen kijelenté s után az egész magyaregyetemi tanári karnak nyilatkozatban kellene tudatnia Lomnicival felháborodását. Persze, nem tartozunk oda, így az exelnök több egyetem oktatói gárdáját fogja „erősíteni” a jövőben szintúgy, mint ma. De nem csak az értelmiség reakci óját hiányolom. A magyar politikai pártok a bíróságok igazgatási ügyeit belügyeknek tekintik, és becsukott szemmel, valamint füllel, de leginkább szájjal veszik tudomásul a legnyilvánvalóbb visszásságokat is. Teszik ezt abban a téves tudatban, hogy ellenk ező esetben a bírói függetlenség sérülne. Ez azonban komoly tévedés. A bírói függetlenség azt jelenti, hogy a bírónak az irányadó jogszabályok szerint kell elbírálnia az elé kerülő ügyeket, nem utasítható és nem befolyásolható. Ezzel szemben a bírói szerv ezet egésze nem lehet független. A bíróságoknak az alkotmányban rögzített feladataikat el kell látniuk, ehhez számukra az igazgatási vezetőiknek, s legfőképpen az OIT nak a feltételeket meg kell teremteni, az egész szervezetet pedig a kormánynak és az Or szággyűlésnek kell olyan helyzetbe hoznia, hogy a feladatai ellátására képes legyen. Ebből következik, hogy ha e szereplők tudomást szereznek arról, hogy az OIT közpénzen állást kreál és személyre szóló pályázatot ír ki az akkor még hivatalban lévő elnöké nek, akkor azt nem csupán szóvá kell tenniük, de hathatós jogalkotási lépésekkel ki kell küszöbölniük az ilyen esetek megismétlésének lehetőségét. Ugyanez a helyzet, ha azzal szembesülnek, hogy a Tanács az egyik legfontosabb törvényi feladatát nem teljesít i: nevezetesen, hogy még a fennállásának tizedik évében is vannak olyan bíróságok, amelyek leterheltsége tízszeres különbséget mutat, tehát az egyenlő munkateher biztosítása, ezáltal az állampolgárok jogainak azonos színvonalon történő érvényesítése nem va lósult meg. Végső soron el lehet jutni odáig is, hogy szükség vane egyáltalán egy ilyen testületre. Idetartozó adalék: az OIT nemrég határozatban3 kérte fel a nehéz helyzetben lévő bíróságok elnökeit és rajtuk keresztül bírái t, hogy tegyenek megoldási jav aslatokat az ügyhátralék feldolgozására, ami ugye egyenértékű azzal, hogy elismerte képtelenségét a probléma megoldására. Ez önmagában helyénvaló, csak éppen egy fontos lépés kimaradt: a beismerés után testületileg le kellett volna mondaniuk, és a bírákra bízni egy olyan összetételű OIT felállítását, amely képes a szükséges intézkedések megtételére. A döntésnek - el kell ismerni - némi (tragi)komikus csengése is van: a megyei elnökök megszólítása arra utal, feltételezik, hogy rendelkeznek valamilyen megol dási javaslattal, csak felhívás nélkül nem mondják meg. Az egyik érintett bíróság elnöke az OIT tagja és a hivatalt a másik ilyen bíróság volt elnöke vezeti. Kétségbeejtő. Végül egy - tudathasadt - mondat erejéig visszatérve az eredeti mondandóra, Lomnici méltó távozására. A Krónikában azt nyilatkozta, magáncéghez nem megy dolgozni, mert az ilyen lépést etikailag elfogadhatatlannak tartja, hiszen bíróként több olyan információhoz jut hozzá, „ami indokolatlan versenyelőnyt jelenthet”. Akárcsak a személyre szabott pályázat. Főként, ha a kiíró szervezet első embere a pályázó.4 Azt már tudjuk, hogy Lomnici hová (nem)került, de megválaszolatlan kérdések még így is szép számmal maradtak. Közülük kettő: hol van ilyenkor a máskor oly aktív Bírói Etikai Tanács és az értelmes kérdéseket feltevő magyar sajtó? 1 Forrás: az OITHivatalának sajtószemléje 2 A bírósági reform tíz éve (Fonás: a Fővárosi Bíróság intranetes oldala; elhangzott 2008. május 13án) 3 144/2008. (VI. 9) OIThatározat 4 Ugyancsak visszás helyzete t szül, hogy alkalmas belső jelölt hiányában a köztársasági elnök a jelenlegi törvényi szabályozás mellett csak akkor tud külső személyt jelölni az LBelnöki posztra, ha előbb sikerül valahová bíróvá kineveztetnie (bír sági vezető a törvény szerint csak bí ró lehet). A probléma egyszerű (bár kétharmados) jogszabályváltoztatással megoldható lenne, de úgy tűnik, a parlamenti pártoknak a tiszta út biztosítása valamiért nem érdekük. Rossz hivatkozás, hogy ezzel a bírói önigazgatást kívánják erősíteni, hiszen a mostani törvény jól láthatóan könnyen kijátszható vissza Smaranda Enache: Felszállóágban a regionális identitás Erdélyben Erdély.ma [ 2008. július 18., 09:51 ] - Romániában az 1989es rendszerváltást követően megerősöd tek az Erdély sajátos történelmi, politikai és szellemi különállását hangsúlyozó álláspontok. Miként jellemezhető napjainkban az önálló erdélyiség szemlélete, a transzszilván eszmeiség gondolata politikai, kulturális, társadalmi téren? - Nicolae Ceau ș esc u nacionálkommunista politikájának rögeszméje volt a homogenizálás. Ennek a politikának nemcsak a kisebbségek asszimilációja, hanem a regionális különbözőségek eltörlése volt a célja. Szocialista iparosítás ürügyén a
