Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-18
27 igénybe. Továbbá ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Veszpr ém Megyei Bíróság és a Fővárosi Bíróság elnöke - ha eltérő stílusban is , de alig fél éve kérte ki magának a bírósági vezetők nevében, hogy Tisztességes Bírósági Igazgatásért néven új egyesület alakuljon, mert ez a név azt a képtelenséget sugallta számukr a, hogy a jelenlegi vezetés nem tisztességes. Most hatéves korszakot jelképező emblematikus figurájuk ismeri be az ellenkezőjét nyíltan, szégyenkezés nélkül: búcsúajándékként névre szóló pályázatot kapott - részben önmagától, hiszen a testület elnöke egyb en tagja is, akár szavaz, akár nem. Kapott, mert neki ez jár. Sőt több is, de tőlük csak ez tellett. Az LB volt elnöke bizonyos jellemvonásairól és nehéz helyzetéről is képet kaphattunk a fentebb felsorolt nyilatkozataiból. A reménykedőről már volt szó. K érdés persze, hogy miben reménykedett, ha ő volt a pályázat címzettje. Kérdés az is, hogy valóban reménykedette. A Magyar Rádió Krónikáját ugyanis már arról tájékoztatta, hogy: „...csak az volt a probléma, hogy kifejezetten számomra írták ki ezt az állás t (nemesak a pályázatot, hanem magát az állást is! - a szerző). Gyakorlatilag ezért nem is volt pályázó.” A kötelességtudó: „Én nem tehettem mást, hiszen kiírták a pályázatot, beadtam...” - nyilatkozta a Napkeltének. Úgy hiszem, tehetett volna mást is. Pé ldául azt, hogy nem adja be, vagy még a kiírás előtt közli, hogy úgysem fogja megpályázni, tehát fölösleges kiírni. A figyelmetlen: Az OIT májusi ülésén döntött a pályázat kiírásáról, egyúttal a Hivatal SzMSzét is módosították az új állásnak megfelelő - e gyúttal közpénzből jól fizető állást kreálva neki, észre sem vették. Már pedig ez jónéhány szempontból is komoly aggályokat vet fel. A média vonatkozásában őrkutya szerepének hiányát mindenképp. A bíróságokba vetett állampolgári bizalom további megingatása sem elhanyagolható szempont. Bízhate az állampolgár egy olyan bíróságban, amelynek vezetői visszaélnek a pályázati rendszer lehetőségeivel? Bízhate akkor, ha éppen egy ilyen tárgyú ügyben fordul bírósághoz, egy számára hátrányos pályázatelbírálást sé relmezve? Bízhat, mert nem ezek a „közbírákat” lenéző vezetők ítélkeznek. Bízhat, de nem fog. Igaza volt tehát Fazekas Sándornak (az OIT elnökhelyettese), amikor a IX. Magyar Jogászgyűlésen nemrég azt mondta, hogy ,,...ma nem ott tartunk, ahol 2007 májusáb an ..."2. Valóban nem. Ez a mélypont. (Megjegyzendő, hogy Lomnici állítása szerint a szavazás után néhány órával azzal nyugtatta őt volt helyettese, hogy: „Elnök Ú r, Neked ennél sokkal több jár”. Az állítást ugyan nem erősítette meg, de úgy tűnik, Fazekas Sándornak megint csak igaza volt.) Az OIT tekintetében ez az eljárás egyértelművé tette, hogy azok a kritikák, amelyek a bírói előmeneteli rendszer kiszámíthatatlanságára, az urambátyám viszonyok meglétére és a vezetés klikkesedésére vonatkoznak, jogosak . Közepesen aktív újságírói munkával fél óra alatt fel lehetne deríteni egyébként azt is, hogy a jelenlegi összetételű OIT fennállásának eddigi öt éve alatt mely tagjai, tagjainak közvetlen munkatársai és rokonai kaptak a testülettől kitüntetéseket. A veze tői kinevezések beltenyészetjellegériek feltárása még ennyi időt sem venne en. A pályázatról szóló határozatot ugyan nem Lomnici, hanem Fazekas Sándor írta alá, de a testületnek ekkor Lomnici még javában tagja, illetve elnöke volt, s a pályázat valamint a z SzMSzmódosítás előkészítésére egyaránt a felügyelete alatt került sor, így nehéz elhinni, hogy mintegy a feje fölött döntöttek sorsáról. És már cl is jutottunk az emberhez, aki a ragokat nem ismeri. A „kiírták” kifejezés következetes használata ugyanis erre utal, hiszen nem mások, hanem a Lomnici Zoltán vezette testület írta ki a pályázatot Azt nem tartom valószínűtlennek, hogy elhitették vele, hogy támogatni fogják, majd miután lejárta mandátuma, nem tartották be az ígéretüket, s egy hét alatt még a fé nyképét is levetették a bíróságok honlapjáról, de a többes szám harmadik személy használata egyebekben nem indokolt. A logikai problémákkal küszködő: Tudtam, hogy vita lesz, tudtam, hogy hajszálon fog múlni..." - nyilatkozta a Krónikának. Ezzel a feltevéss el egy apró baj van. Az új állás létesítéséről és a pályázat kiírásáról vita után szavazással döntött a testület. Tegyük fel, hogy az érintett (még így utólag leírni is agyrém!) nem szavazott! Ebben az esetben csak úgy születhetett e két kérdésben pozit ívdöntés, ha a többség igent mondott, mégpedig annak ismeretében, hogy a pályázat címzettje az elnökük. A beérkezett pályázat elbírálásáról szintén szavaztak. Lomnici ekkor már nem volt az OIT tagja, így ezúttal biztosan nem szavazott. A döntés számára n egatív volt, egyébként meg értékelje mindenki saját ízlése szerint. Összegezve, ha a neki szóló kiírást megszavazták, nem volt (nemcsak nagy, de semmilyen) kockázata annak, hogy ténylegesen megválasztjáke, leszámítva persze az emberi tényezőt. Aki olyan bírósági vezetőkkel van körülvéve, akik nem tartják sokra a bírói munkát: „...úgy értékelték, amikor a pályázatot kiírták, hogy sem a bírói folytatás, tehát a tanácselnöki poszt, ami egyébként a legmagasabb bírói rang ... nem megfelelő megoldás (mármint a z elnöksége lejártát követő beosztására - a szerző)” - mondta a 180 percnek. Elgondolkodtató, hogy "vajon milyen kép él az OITtagságig jutott bírósági vezetők fejében (vagy ha Lomnici hivatkozása mégsem lenne igaz, akkor csak az övében) kollégáik munkájá ról, ha egy igazgatási vezetői tisztség megszűnése után lealacsonyítónak tartják a bírói munkát. A jelenség ugyanakkor nem egyedülálló: emlékezetes a Fővárosi Bíróság elnökének az egyik országos napilapban megjelent nyilatkozata, amelyben a „csak bíró” ki fejezést használta, de bíróként is gyakran találkozunk olyan esettel, amikor valamely igazgatási (nem szakmai) vezető úgy beszél több évtizedes gyakorlattal rendelkező kiváló bíróval, mint a kapcaronggyal. Más kérdés, hogy ez a bírói kar felelősségi is: a jogszabály lehetőséget ad azon vezetők menesztésének bírák általi kezdeményezésére, akikkel elégedetlenek, s a jövőre esedékes OIT választáson akár az egész jelenlegi garnitúrát is lecserélhetnék. Amikor a Napkeltének az „egy miniszterelnöki rangban lév ő elnök” további életéről beszél, kiderül Lomniciról az is, hogy nem érti, a miniszterelnöki rang nem személyének, hanem a bíróságok mint önálló hatalmi ág mindenkori első számú vezetőjének, tehát a tisztségnek szól.
