Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-18
14 megvonjuk a támogatást a gonosztól, teljes mértékben tartózkodnunk kell az erőszaktól.” (Beszéd az Astoriánál, 2007. október 23.) „A szabadságnak csak a kezdete az, ha v alamitől megszabadulunk. A szabadság igazi tartalmát akkor ismerem meg, ha felfedezem, mire vagyok, mire lehetek szabad... szabad lehetek a jó cselekvésére. Ezt a leckét Magyarország csak a magyar történelmi egyházaktól kaphatja meg... Bizony egy fel fordít ott, felfordult, szétzilált világban élünk, és... az Önök radikális diagnózisai nélkül a közélet szereplői, az állam vezetői és Magyarország egész népe aligha tud szembesülni a válság valódi okaival. Minél mélyebb a válság, annál világosabb, hogy az egyház szolgálata pótolhatatlan. Ha a lélek, ha az erkölcs szavát a törvényhozók és a kormányzók nem hallják meg, a döntéseiket nem igazítják azokhoz az értékekhez, amelyek bennünket az elmúlt évszázadokban megtartottak, akkor hiába a mégoly jóakaratú válságkeze lő erőlködés, a fogadkozás és az okoskodás, nem lesz foganatja.” (Beszéd az Országgyűlés felsőházi termében a történelmi egyházak főpapjai előtt, 2008. április 7én.) Ennek a politikai fundamentalizmusnak nyit teret az az átfogó válság, ami - nem utolsósor ban Orbán sokéves, lankadatlan munkálkodásának köszönhetően - a magyar politikában mindinkább elmélyülni látszik. Élőállt egy szélsőséges, dichotóm pártszerkezet, a parlamenti váltógazdaság helyett kormányzati leváltógazdaság működik. A kettős pártbefolyás mind mélyebben itatja át az állam, a társadalom és a gazdaság olyan szféráit, amelyek Nyugaton autonómiát élveznek. Ezek átpolitizálódása működésük alapját és lényegét - a szakszerű közigazgatást, a szabad sajtót, a piacgazdaságot, végső soron a jogállamo t - veszélyezteti. A gazdaság, a közigazgatás és a média mellett már az olyan intézmények működésére is a pártpolitika sötét árny a vetül, mint az ügyészség, a bíróság, az akadémia, az alkotmánybíróság. A pártfinanszírozás anomáliái tovább súlyosbítják a he lyzetet: a politika mind mélyebben érintkezik az illegális gazdasággal, az államilag és pártpolitikailag szervezett korrupció val: a hal a fejétől büdösödik. A pártpolitika tengelyébe 2006ra végképp a hosszabb távú érdekeket figyelmen kívül hagyó, végletek ig kiélezett hatalmi versengés került, ami az egymást és a lehetőségeket túllicitáló ígérgetésosztogatás következtében az államháztartást, a gazdaság versenyképességét és a parlamentáris rendszer maradék hitelét fenyegeti: a pártok versenye háborúvá fajul t. A népszavazás intézményének pártpolitikai harci eszközzé válása a parlamentáris kormányzás alapjait kezdte ki. A politikai közösség végletesen megosztott, helyesebben: két politikai közösség néz egymással farkasszemet. Más az értékrendjük, más a múltju k, mások a szimbólumaik, más a jövőképük, mást értenek a szavakon. A végletes politikai szembenállás lehatol a mindennapokba, barátságokat, családokat hasít ketté. A közbeszédet elönti a durvaság, nyíltan terjednek az ordas eszmék, eluralkodnak az ordas in dulatok. Az átlagember megcsömörlött a demokratikus politikától, rendre és nyugalomra - lassan az erős kézre vágyik. „Magyarország győzött” - mondta Orbán Viktor a népszavazás estéjén. Szilágyi Anna szerint „ez a beszédmód frusztráló és félelemkeltő, mert. .. egyszerűen közlik az ellenféllel, hogy nem tartozik Magyarországhoz, nem tartozhat hozzá, ha egyszer »Magyarország győzelme« az ő veresége!... A politikai rivális elszigetelt kisebbséggé válik, és a Magyarországgal átellenes oldalon találja magát - az e llenség ráosztott szerepében... A tehetetlenség érzésének azonban van egy másik, talán fontosabb oka is, amely összefügg azzal a váltással... amelynek lényege a politikának látvány- és élménypolitikával, vagyis tömegkultúrával való felváltása. A Fidesz szu ggesztív erejű retorikája és önképe valódi sikerét ugyanis elsősorban annak köszönheti, hogy az utóbbi tíz évben, a szóban forgó politikai tömegkultúra közvetítésére, a z általa felkínált identitás népszerűsítésére technotelekratikus terek és hagyományos a gorák sokaságát hozta létre: privát csatornák, privát portálok, privát lapok, privát kiadványok, privát boltok, privát közösségek tömegét teremtette meg. E terek ben privát írók, privát szerzők, privát szakértők, privát értelmiség és privát celebritások nép szerűsítik napi huszonnégy órában a párt - öndefiníciója szerint: a nemzet - ügyét. Itt mindenki egy nyelvet beszél, csupán a közvetítés, a tálalás, a hanghordozás, a hangerő más, az elérendő politikai célközönségtől függően. S miközben az elmúlt tíz esz tendőben a jobboldal minden energiája arra összpontosult, hogy tömegkultúrává váljon, hogy nyelvileg és képileg egységbe forrassza, bővítse táborát, a baloldal - a 2004 és 2006 közötti időszaktól eltekintve - napi politizálással töltötte az időt. Riválisán ak átalakulását úgyszólván ölbe tett kézzel, arisztokratikus idegenkedéssel és lenézéssel követte, ezért nem is tudott mit szembeszegezni vele...” A képlet (amelyet egy másik írásban talán majd részletesen is kibontok) kísértetiesen emlékeztet a harmincas évek elejének Németországára. A parlamentáris szisztéma recsegropog, már alig működik; szinte az egész társadalomban, sőt az elit egyre jelentősebb csoportjaiban is elenyészett a rendszerváltozással született demokratikus berendezkedés iránti - eleve vék ony és törékeny - lojalitás. Mind többen fordulnak egy másfajta politika, szellemiség, stílus és értékrend felé; megpróbálván bagatellizálni annak veszélyeit; elaltatni a saját gyanakvásukat, megideologizálni a gyengeségüket, a gyávaságukat. Pedig lát ni va ló, hogy ami készülődik, az merőben más lesz, mint ami eddig volt. Rosszabb, mint amit egyáltalán el tudunk képzelni... vissza Miért kell tárgyalni? Erdélyi Riport 2008.07.17. Székedi Ferenc Szász Jenő, a Magyar Polgár i Párt elnöke a Magyar Hírlap egyik legutóbbi számában így vélekedik: „Az RMDSZ együttműködött már a parasztpárttal, a demokratikus konvencióval, a szociáldemokratákkal, a demokratákkal, most pedig a liberálisokkal együtt kormányoz. Remélem, eljön az ideje , amikor Markó Béla belátja, honfitársaival is kell tárgyalni, nem csak a román partnerekkel.” A parlamenti választások előtti utolsó lehetőségére, parlamenti bejutása biztosításának egyetlen megmaradt esélyére, az RMDSZszel megkötendő esetleges koalíciór a törekvő MPPelnök az elmúlt napokban gyakran
