Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-18
15 hangoztatta ezt a mondatot. Nyilvánvalóan nem véletlenül és nem csupán a maga fejétől, hanem a tanácsadói javaslatára, hiszen ennek metakommunikációs üzenetét szeretné elültetni a legkülönbözőbb médiacsatornák on a magyarországi és az erdélyi magyarok közéleti gondolkodásában. Miszerint, lám csak, Markó Béla számára jóval fontosabbak a románok, mint a magyarok, következésképpen a neptunos, kempinskys, megalkuvásos, kiegyezéses és minden más olyan út folytatódik, amely ennek a folyamatos árulásnak a jellemzője. Hogyha akárcsak a könnyűzenében, a politikai demagógiában is hetente kiválasztanák azt a tíz mondatot, amely az élre törhet, akkor ennek a szófüzérnek mindenképpen az elsők között lenne a helye. Ugyanis isk olapéldája a megtévesztésnek, a félrevezetésnek és annak, hogy Szász Jenő meglehetősen rossz pedagógus. Elfelejti ugyanis, amit mindenki tud: sorozatos tárgyalásait Traian Basescu államelnökkel, saját, felvállalt eszközszerepét, amellyel a helyhatósági vá lasztásokon az RMDSZt szerették volna térdre kényszeríteni és egyáltalán, az erdélyi magyarság mostanig tanúsított józan és eredményes egységét megbontani. Elfelejti saját tömörülésének négy esztendővel ezelőtti kétségbeesett igyekezetét, amikor egyes jel öltjeik olyan német, majd román pártok listáin akartak mandátumhoz jutni, amelyeknek addig vagy nem léteztek székelyföldi fiókszervezeteik, vagy ha éppen pislákoltak, akkor vezetőiket kellett különböző ámításokkal rászedni. És a fent idézett mondatával min denekelőtt tudatoson eltorzít egy szót: az RMDSZ, programjához híven, nem román, hanem romániai pártokkal tárgyalt, és tárgyalni is fog folyamatosan, mert a romániai magyarok szövetsége nem valahol az űrben, hanem a romániai politikai játéktéren az egyik m eghatározó tényező, ott kell betöltenie a romániai magyarok érdekében felvállalt érdekvédelmi és politikai szerepét. Az elmúlt közel két évtized tapasztalata egyértelműen megmutatta: a romániai magyarságnak abból van leginkább haszna, ha az RMDSZ mindeneke lőtt nem parlamenti ellenzéki, hanem kormányzati szerepet vállal. A helyhatósági választásokon megszerzett tisztségeket csak akkor tudja megfelelőképpen kamatoztatni, ha jól működő és bármikor felhasználható kapcsolatrendszert képes kiépíteni a központi dö ntéshozással, ha élvezni tudja azoknak a programoknak az előnyeit és azoknak az állami intézményrendszereknek az egyre bővülő szolgáltatásait, amelyek jóval nagyobb pénzösszegeket képesek megmozgatni, mint egyes helyi költségvetési források. És nem lesz ez másképpen a jövőben sem, hiszen a várható régiós előretörések ellenére nem csupán a hazai, hanem az európai programok jelentős része is továbbra is szakminisztériumokon, szakigazgatóságokon keresztül bonyolódik le, a jobb életkörülményeket és munkafeltéte leket megteremtő székelyföldi és általában erdélyi modernizációnak éppen ezért elengedhetetlen feltétele a további parlamenti, majd kormányzati részvétel. Ez utóbbi elérésére nyilvánvalóan a lehető leggyakorlatiasabb politikai eszközöket kell latba vetni, és ezek között szerepel a politikai rugalmasság is. Az RMDSZ nem először és nem utoljára jól érthetően körülhatárolta a maga politikai mozgásterét: szélsőséges pártokkal, így például a NagyRománia Párttal nem hajlandó tárgyalni, más demokratikus pártirány zatok azonban jól megférnek azokban az elképzelésekben, amelyek továbbra is kormányzati szerepet biztosíthatnak a szervezetnek. A hasonló politikai stratégia semmiképpen nem jelent ideoda csapódást vagy csapkodást, netán valamilyen elvek feladását, hanem éppenséggel annak a keletközépeurópai valóságnak a felismerését, hogy nevezhetik magukat bárhogyan is, a romániai pártoknak sincsen egységes ideológiájuk, mindegyre átalakuló eszmerendszerükben különböző arányokban ott ötvöződnek a társadalomépítésre von atkozó más és más elképzelések töredékei, következésképpen jobbra is, balra is, a középen is meg lehet találni a csatolható és csatlakoztatható pontokat. Amíg azonban Romániában megalakul az új kormány, addig még le kell bonyolítani az egyéni választókerül etes parlamenti voksolásokat, azaz új feltételrendszerben kell bejutni a parlamentbe. Az MPP egyes vezetői, koalíció néven, az RMDSZ hátán szeretnék becipeltetni magukat a törvényhozási fórumba. Ennek azonban semmi esélye, hiszen a számukra bukással végződ ő helyhatósági választások nyomán politikai zsarolási potenciáljuk alaposan megcsappant, és több mint valószínű, hogy a bevezetőben említett, Szász Jenőféle érzelmi mondatoknak sem lesz semmiféle foganatjuk. Az RMDSZ ugyanis soha nem tagadta, hogy létezne k a szervezeten kívüli tömörülések, viszont nyilvánvalóan nem fogadhatja el azt a szándékot, amely méreteiben is egyenrangúsítani akarja ezeket, mivel ettől távol állnak. A romániai magyarság egységes parlamenti fellépésére azonban továbbra is rendelkezésr e áll ugyanaz a lehetőség, amely eddig is megmutatta az erejét: a sokszínűséget is lehetővé tevő, belső szövetség. Az MPP koalíciós igyekezetének, a több felvonást ígérő, nagy médiafelhajtással járó Tőkés – Markótárgyalásoknak azonban nem szabadna feledtetn iük egy igen lényeges vonatkozást: a romániai magyarság olyan új választási törvény alapján járul majd az urnákhoz, amelyet részleteiben még a beavatottak sem ismernek kellőképpen. Mindenképpen többet kellene ezzel foglalkozni és nem a bejutásra vonatkozó, innenonnan kikapkodott mondatokkal. Mindenekelőtt azoknak a változásoknak kellene jóval nagyobb teret szentelni, amelyek eltérnek a mostanig megszokott listás rendszertől. Nem kell ahhoz szociológiai vizsgálatot végezni, hogy rájöjjünk:
