Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-18
9 Végül, de nem utol sósorban: „A politikai irányt, amely egy nemzet életét meghatározza, a népakaratnak kell kialakítania... minden magyarországi hazugsággal és csalással megnyert választás ellenére... Ha az alkotmányos rend nem tudja szolgálni a demokráciát, mert a mostani k örülmények között Magyarországon nem tudja... akkor meg kell teremteni azokat az alkotmányos intézményeket és garanciákat, amelyeknek a segítségével a magyar demokrácia meg tudja védeni saját magát... Egyszer kell majd nyernünk, de akkor nagyon.” (Tusnádf ürdő, 2007. július 22.) Él lehet tekinteni ezektől a kijelentésektől? Lehet ezek ismeretében; továbbá a volt kancelláriaminiszter sorozatos - ugyancsak a magyar alkotmányos berendezkedés gyökeres átszabását (nyolcéves időtartamú, megnövelt hatalmú elnöki m andátumot, technokrata szerepre redukált kormányt, felsőházat stb.) célul kitűző - nyilatkozatainak ismeretében ép ésszel azt állítani, hogy egy esetleges fideszes kétharmados többség nem vezetne biztosan az alkotmányos rend radikális átalakításához? Nyil vánvalóan nem lehet. Nem lehet eltekinteni attól a nyelvtől sem, amelyet a fideszes vezér évek óta tudatosan és szisztematikusan használ: a gyűlöletkeltés - semminemű demokratikus berendezkedéssel, illetve politizálással össze nem egyeztethető - nyelvétől. Orbán évek óta, de különösen 2006tól a megbélyegző, gyűlöletkeltő minősítések lavináját zúdítja ellenfeleire, azaz: ellenségeire. Illusztrációként némi ízelítő a 2007es „országértékelő” beszédből. Az „új arisztokrácia” kifejezés tizenegyszer hangzott e l ebben, legtöbbször a „klikk” szó társaságában; hatszor szinonimaként: az új „kiváltságosok”. Tizenhatszor társultak hozzájuk a „hazug”, „hazudik”, „hazugság” szavak. Egyéb ellenfelet minősítő jelzők, számos ismétléssel: „pimasz”, „gőgös”, „húsevő”, „dúsg azdag”, „gátlástalan”, „erőszakos”, „kapzsi” (nyolcszor!), „pénzéhes”, „ripacs”, „erkölcsileg megsemmisült”, „alkalmatlan”, „alantas”, „ostoba”; valamint „hűtlen vezetők” és „hamis pásztorok”. Továbbá: „kevélység”, „csúfság”, „manipuláció”, „cinizmus”, „s zélhámosság”, „káosz”, „zűrzavar”, „bűn”, „tettestárs”. Nem túlzás: ehhez foghatót a Rákosiidők óta nem hallottunk Magyarországon. A gyűlölet első számú céltáblája természetesen Gyurcsány Ferenc, a miniszterelnök, akinek nevét Orbán sose mondja ki: „Minde n erőmmel azon vagyok, hogy Magyarország ne kerüljön olyan helyzetbe, amikor nekem egy a demokráciára veszélyt jelentő beteges hazudozóval kell tárgyalnom... [Figyelem: Magyarország! Vagyis ha én méltatlan helyzetbe kerülök, akkor az ország kerül méltatlan helyzetbe, hisz: az ország én vagyok - D. J.] Az utódpárti elit vezetői rossz következtetést vontak le a békés rendszerváltozásból, örülni ük kellett volna, hogy elszámoltatás és börtönök nélkül megúszták... De itt állunk ismét nyakig eladósodva... a közva gyon elherdálásával... a hatalomba visszatért posztkommunista elit ezúttal nem tudja elkerülni, hogy minden cselekedetéért kiméressék rá a jog szerinti felelősség... Csak a menekülő róka hiszi, hogy aki mellett már elfutott, a z többé nem kerül elébe... A d emokrácia alapját jelentő elszámoltatást... nem lehet elkerülni, ha máskor nem, a következő hatalomváltás pillanatában. E bben nincs alku, nem 1990et írunk." (Heti Válasz, 2006. december 14.) Kell ehhez kommentár? Miféle rezsim lesz az, ahol az igazságszol gáltatás nem független intézményi keretek között, hanem a politikai bosszú eszközeként működik majd? Megmondom: autokratikus. Magyar szóval: önkényuralom. Sokan írtak már az orbáni nyelvhasználatról, a legvilágosabban Szilágyi Anna. Aki legutóbbi cikkében (A félelemkeltés nyelve. Élet és Irodalom, 2008. április 30.) megállapítja hogy a fideszes vezér - ellenfeleiről szólva - rendre „betegességet, paranoiát emleget. E jelzők nem a rivális politikai tábor felfogásával, nézeteivel szállnak vitába, hanem anna k pszichés állapotáról mondanak lehangoló ítéletet: a neurózis stigmájával illetik... lehetetlenné téve minden ellenirányú érvelést. Hiszen ha az el térő... meggyőződését valakinek, esetleg egy egész politikai tábornak a kóros elmeállapotából eredeztetik, h a a másként gondolkodást szellemi fogyatékosság nak, őrületnek, neurózisnak tekintik, mint a régi szép időkben, akkor ott sok minden lehetséges... csak a felek egyenlőségén alapuló politikai vita nem... Eb ben az aszimmetriában az a fenyegetés is benne rejli k, hogy ha nem térsz észre, ha nem szabadulsz meg téveszméidtől, akkor a társadalom érdekében kénytelenek leszünk mi magunk kigyógyítani belőlük... Az »eredendően Gonosz Ellenség« beállításhoz... tartozik: a kriminalizálás és a patologizálás. Magyarország miniszterelnökét ezért tünteti fel a jobboldali retorika folyamatosan »bűnöző« vagy »pszichopata« színében. » E nnek a bűnbandának távoznia kell a közélet közeléből« - közölte Kövér László.” Szilágyi konstatálja azt, amit nemhogy a jobb, de a baloldali publ icisták zöme se hajlandó, holott nyilvánvaló: „A baloldal és a jobboldal beszédmódja között ma éppen ebben rejlik a legfőbb különbség: előbbi ellenfelével küzd, utóbbi ellenségével harcol... Az ellenségképzésnek úgyszólván klasszikus módja ez a politika ny elvében: aki félelmet kelt, úgy tesz, mintha neki kellene félnie azoktól, akiket megfélemlít; aki másokat fenyeget, az a fenyegetetteket tünteti fel fenyegetőknek; aki autorit árius politikusként antidemokratikus rendszer kiépítésébe kezd, hirtelen azok dem okráciaellenes összeesküvésé ről rántja le a leplet, akik megpróbálják föltartóztatni őt a demokrácia felszámolásában. Régi történet ez.” Orbán - a demokratikus közbeszéd jegyében - nemrég így aposztrofálta a baloldali kormányzatot: „Nem a disznók szokták m aguk után kitakarítani az ólat. Márpedig Magyarországon, ha ez így nem mehet tovább, akkor valakinek meg kell fogni a villa nyelét.” Szilágyi szerint „míg a baloldal szólamaiban... az animalitás metaforái szinte egyáltalán nem játszanak szerepet, a balolda l nem operál a fizikai undorkeltés nyelvi eszközével, addig a jobboldal... előszeretettel él... állatanalógiákkal (baktérium, zombi, patkány stb.)... hogy a politikai ellenfelet... »nem emberként«, »Unmenschként« mutassa be... [ami] óhatatlanul azt a képze tet is felkelti, hogy a kártevőktől meg kell szabadítani a társadalmat: el kell távolítani vagy el kell pusztítani őket.” Az orbáni jobboldal politikai tónusát ki is illusztrálhatná inkább, mint az egykori Fideszalapító sztárpublicista, akinek százezrek i sszák a szavát (határon innen és határon túl). Akit maga a vezér vesz a jobbjára pogácsázás közben, és halmoz el barátságának jeleivel. Történik mindez tévékamerák kereszttüzében, s épp azt követően, hogy az illető az antiszemita gyűlöletbeszédben eljutot t a faji alapokig. Nos, az illető publicista korábban a következő hangfekvésben szólította meg a kisebbik kormánypárt elnökét: „Kedves János, téged is gyűlöllek. Persze nem lenne túl nagy erőfeszítés ezt a tényt becsomagol ni, politikailag korrektté tenni, de... nincs kedvem politikai korrektséghez, ugyanis az éppúgy elmebaj és hazugság, mint ti magatok. A világ... amelynek a megvalósításán fáradoztok, élhetetlen és rettenetes. A ti világotok fogja elhozni az ú j
