Reggeli Sajtófigyelő, 2008. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-07-09
28 Mit akarnak a franciák? Világgazdaság 20080708 Egyegy EUelnökség motívumait sok minden meghatározhatja. Az előző időszakról megörökölt teendők mellett nemzeti prioritások előtérbe állítása éppen úgy, mint vezetőinek a mbíciója, netán csak a csendes túlélés vágya. De mit akarnak a franciák? Az elnökségi nyitány kapcsán a napokban bőségesen hangzottak el nyilatkozatok. De ezek inkább a pillanatnyi helyzetre reagáltak, és nem sokat közöltek a mögöttes motívumokról. A kép e gészéhez mindenekelőtt látni kell, hogy a francia politikai elitet három éve nagyon megrázta az alkotmányos szerződést elutasító népszavazás. Ne feledjük: a hajdani közös piacot „kitaláló” országról van szó, ahol generációk sora abban a meggyőződésben élt, hogy a háború utáni francia politika szilárd talpköve az európai integráció. Ennyiből már az is sokakat frusztrált, ahogy Chirac elnökségének utolsó éveiben az ország egyre gyakrabban kiszorult az „EUformálás” főáramából. Az pedig mármár pánikot keltett , hogy a negatív népszavazás után az első, tapogatózó jellegű madridi tanácskozásra összeült tagállamok Franciaországot egyszerűen nem hívták meg. Sarkozy ráérzett erre, és kezdettől fogva azt hirdette: vissza akarja vinni Franciaországot Európa tengelyébe , Európát meg a franciák szívébe. Megválasztása után ennek megfelelően valóban sokat tett a lisszaboni szerződés tető alá hozásáért, majd a francia diplomácia úgy egyeztetett a megelőző szlovén EUelnökséggel, hogy egy sor fontos ügyben a francia fél évre maradt az érdemi döntések meghozatala. Párizsban arra számítottak, hogy ekkorra már lenyugodnak a kedélyek a lisszaboni szerződés körül, cserébe meg lehet hozni egy sor – az intézményi reformokat immár a gyakorlatba átültető – személyi döntést. Így ki lehe t majd választani az Európai Tanács elnökét és a kibővített hatáskörű külpolitikai főképviselőt (sokan a csomagegyezség lehetőségét is emlegették, ennek nem hivatalosan része lehetett volna az Európai Bizottság elnökének a kiléte is). Ezt tetőzhette volna be egy sor, „napi ügyekben” hozott – ám sokéves kihatású – döntés, mint az energia- és klímacsomag elfogadása, a bevándorlási paktum vagy az agrárpolitika jövőjéről készült jelentés véleményezése. Azaz Párizs láthatóan kulcsszerepre készült ebben a fél évb en, amely egyszerre értékelheti fel az európai folyamatokban a franciák szerepét és teheti ismét népszerűvé az „EUzást” odahaza. Mindebbe tenyerelt bele a sikertelen ír népszavazás. A napokban brüsszeli újságírók egy csoportja a francia külügyminisztérium vendégeként Párizsban találkozhatott a kormány kulcsfiguráival. Érdekes volt megfigyelni a láthatóan egyeztetett reakciókat. Ebből azt lehetett kiolvasni: a felszínen annak elkerülésére törekednek majd, hogy a lisszaboni szerződés váljon a fél év meghatár ozó témájává, miközben a háttérben kőkeményen mindent megtesznek majd a szerződés megmentéséért. Kifelé az elnökségi prioritásokban is megjelenő „hétköznapi kihívásokra” fognak összpontosítani (mint az infláció, a klímaváltozás és a bevándorlás), de ezekke l egyúttal markánsabb élt is próbálnak majd adni a polgárok érdekeit megvédeni kész és képes EUprofilnak. (Ez utóbbi jegyében híresült el máris Sarkozy legújabb szlogenje: különbséget kell tenni a protekcionizmus és a reciprocitás között.) Párizsban látha tóan hiszik, hogy ez utóbbiak révén még mindig sok megmenthető az eredeti elnökségi szándékok közül. Mi több: közvetve még a megrokkant szerződés ügyét is szolgálhatják. Nos, hat hónap múlva kiderül. A dolognak egyelőre sokak szerint nem kis részben éppen magának Sarkozynek az improvizálásra is hajló, konfliktusokat nem feltétlen kerülő alkata lehet a gyenge pontja. Első programbeszédei egy sor olyan pontot tartalmaznak, amely nem éppen a tagállamok összeborulását segíti elő. És bár Sarkozy szerint a viták szükségesek és hasznosak is, ám ezúttal – egy eleve megrendült politikai háttérrel – legalábbis erősíthetik a fél év sikerét veszélyeztető kockázati elemeket. A játszma legalábbis többesélyes. A szerző a BruxInfo EUszakértője Fóris György vissza Ma kihirdetik a végső kurzust Újszó.com 2008. július 8. kedd 08:16 | kocur Ma döntenek az uniós pénzügyminiszterek a szlovák korona végső, 2009. január 1jétől érvényes euróátváltási árfolyamáról. Az ülésen egyben hivatalosan és végérvényesen határoznak arról, hogy Szlovákia jövő év január 1jétől bevezeti fizetőeszközként az eurót. Ma döntenek az uniós pénzügyminiszterek a szlovák korona végső, 2009. január 1jétől érvényes euróátváltási árfolyamáról. Az ülésen egyben hivatalosa n és végérvényesen határoznak arról, hogy Szlovákia jövő év január 1jétől bevezeti fizetőeszközként az eurót. Az már csütörtökön kiszivárgott, a végső kurzus minden jel szerint a
