Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-21
17 következő adását. A szervezők a gyermekes családokra is számítanak, ezért kirakodóvá sárt, kézművesfoglalkozást és lovasprogramokat szerveznek. Fellép a Kormorán együttes és a nemEZ etnodzsesszfunk zenekar. vissza SZH Első kérdésünk Kállai Ernőhöz: mennyit ér az ön szava? (Interjú) – Kállai Ernő: s zerepzavarban vannak az önkormányzatok Népszava.online • 2008.06.22. Jogos felvetés, hogy nem jó az a rendszer, amelyben a szociális segély a mininálbérhez közelít, mert nem ösztönzi a munkába állást. De erre nem az a megoldás, hogy az önkormányzatok jog- és alkotmánysértő rendelkezéseket hoznak - véli Kállai Ernő. A kisebbségi ombudsman, aki csaknem pontosan egy éve tölti be tisztségét, azt mondja, elbizonytalanodás és bűnbakkeresés jellemzi a társadalmat, amelynek nagyon sok szimptómája van: a gárdától e gészen a monoki jelenségig. - Mennyit ér az ön szava? - Remélem, egyre többet. Fel szokták tenni a kérdést; jójó, megmondja az ombudsman és akkor mi történik? Az ombudsmannak alapvetően az a feladata, hogy megmondja, ha valami nincs rendben: felhívja a figyelmet, segítségül hívja a nyilvánosságot. És természetesen megvannak azok a szervek, amelyeknek ilyenkor valamilyen lépést kell tenni. Ugyanakkor az ombudsman élhet jogalkotási javaslattal, kezdeményezéseket, ajánlásokat tehet, ezekkel tud valamit elér ni. Valamikor van hatása, máskor kevésbé. - A monoki ügyben ön szólalt meg elsőként, törvénysértőnek minősítve az önkormányzat eljárását, hogy közmunkához köti a segélyt. Mégis meg kell kérdezni, és akkor most mi van? - Lehet, csak véletlen, hogy én szó laltam meg először. De nagyon várom már, hogy erőteljesen fellépjen a szociális szakma, illetve a politikai szféra, és egyértelműen kifejezzék véleményüket az ügyben. Hogy mi van most? Azt szeretném, ha megállna ez a folyamat, ami nagyon rossz irányba hala d. Egyfajta elbizonytalanodást látok a társadalomban. - Miféle elbizonytalanodást? - Lassan eltelt húsz év a rendszerváltozás óta és széles tömegek nem érzik, hogy ez a fajta demokratikus berendezkedés olyan irányba haladna, amit ők elképzeltek. Persze e z csak féligazság, mert lezajlott a demokratizálódás és kialakult a jogállamiság. Ezek óriási vívmányok. De az életében nagyon sok embernek csalódást okozott a változás. - Vagyis elkezdődik a bűnbakkeresés? - Nagy eséllyel igen. Az emberek azt látják, h ogy a rendszerváltozás óta igazából nincs összefüggő egységes, társadalompolitika. Azt látják, hogy - bárki is van kormányon - néhány évente rendbe kell tenni a gazdaságot; itt megszorítunk, ott megszorítunk. Mindig azt mondják, hogy ez volt az utolsó, és most már jobb lesz mindenkinek. Aztán kiderül, hogy nem ez az utolsó. Nem tudják, mi lesz a sorsuk tíz év, húsz év múlva vagy akár holnap. Ezt a fajta elbizonytalanodást a szociológiában anómiás állapotnak hívják. Arra indítja az embereket, hogy vegyék kéz be a sorsukat, és keressenek megoldásokat azokra a társadalmi jelenségekre, ami nekik nem tetszik. Ennek nagyon sok szimptómája van a gárdától kezdve egészen a monoki jelenségig. - A monoki ügyben is éppen az állam illetve a kormány intézkedéseit kifogás olják önkormányzatok, nevezetesen azt, hogyan kapnak segélyt, gyerekellátást a szegények. - Az önkormányzatok a fennálló szociális rendszert kritizálják, aminek gyökere a 90es évek elejére nyúlik vissza. Az jogos felvetés, hogy ha a szociális segély köz elít a mininálbérhez, akkor nem jó a rendszer, mert nem ösztönzi a munkába állást. De erre nem az a megoldás, hogy jog- és alkotmánysértő rendelkezéseket hoznak. Szakemberek kellenek, meg társadalompolitikai koncepció. A kormány most több pénzt ad a közfog lalkoztatásra, miközben az
