Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-20
27 A Magyar Polgári Párt elődje a Független Magyar Kezdeményezés elsőként alakult 1989. november 18án rendszerváltó pártként. A szlovákiai magyar közösség természe tes közösség, ezért a kommunizmus bukását követően a politikai pluralizmus jegyében, a liberális FMK után gyors egymásutániságban létrejött a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés. A felnőtt, szabad társadalmakra jellemző politikai pluralizm us határozta meg a szlovákiai magyar politikát is 1998ig. A három magyar párt között fokozatosan kialakult az együttműködés és a versengés természetes intézményrendszere országos, regionális és helyi szinten. Bebizonyosodott, hogy a szlovákiai magyarok a legfontosabb közösségi érdekeket szem előtt tartva képesek kritikus helyzetekben is egymással együttműködni minden szinten. A kialakult intézményesített egyeztető és együttműködési rendszert Vladimír Mečiar 1998as kilátásba helyezett választási törvénye szüntette meg. Ennek várható következményeitől tartva, a szlovákiai magyar közvélemény többségének támogatásával a három magyar pár kongresszusa az egyesülés mellett döntött. A pártegyesülést azonban valójában a politikai kényszerhelyzet váltotta ki. Visszatérve a pártegyesülést megelőző hőskorszakhoz, az FMK – Magyar Polgári Párt megalakulásának pillanatától kezdve vállalta a rendszerváltó feladatokat. Kivette részét a 1989 – 1990es rövid átmeneti időszak, majd az első szabad választás után 1990ben létr ejött első szlovák kormány munkájából. KeletKözépEurópában a huszadik század második felében ez volt az első eset, hogy etnikai kisebbségi párt az etnikai többség demokratikus pártjaival együtt kormányt alakított. Mint ahogy az ezt követő közel két évti zed bizonyította, az első közös kormányzás két esztendeje modellt teremtett nemcsak Szlovákiában, hanem többek közt Romániában és a balkáni államokban is. Ma, a pártegyesülés után tíz évvel is időszerű a kérdés, hogy az 1998as pártegyesülést követően mil yen tapasztalatokat tudott átvenni a Magyar Koalíció Pártja a Magyar Polgári Párttól? Időszerű a kérdés, mert az elmúlt tíz esztendőben ilyen elemzést sem maga a Magyar Koalíció Pártja, sem elemzők nem végeztek el. A legfontosabb felismerés, amelyet az ú jonnan létrejött párt a magáévá tett, a Magyar Polgári Pártnak az a politikai paradigmája volt, hogy Szlovákiában tényleges politikai eredményeket mind általános politikai kérdésekben, mind kisebbségpolitikai kérdésekben csak a többségi nemzet demokratikus erőivel együtt lehet elérni. Ez is, de Szlovákiában ennek a fordítottja is bebizonyosodott: az etnikai kisebbség politikai képviseletének támogatása és részvétele nélkül (és itt elsősorban a magyarokra kell gondolni) nem lehet jelentős és tartós eredmén yt elérni. Erre a 1998 és 2006 között megvalósult kétszeres magyar kormányzati részvétel a bizonyíték. Az már a kilencvenes évek legelején kiderült, hogy csak úgy lehet hiteles választói előtt, hazai és külföldi partnerei és szövetségesei szemében is egy etnikai kisebbségi politikai párt, ha céljai elérésének érdekében vállalja a kormányzati felelőséget, annak minden kedvező és népszerűtlen intézkedésével együtt. Ahogyan ez a szlovákiai magyar közvéleményben megfogalmazódott: gólt lőni csak a pályán le het. Aki a lelátókon marad, az jobb esetben is csak a szurkoló szerepét gyakorolhatja. A szlovákiai magyarok második, 1998as kormányzati szerepvállalásakor az MKP képviselői nem csupán nemzetiségi vonatkozású programcélokkal ültek a tárgyalóasztalhoz, h anem átfogó, az egész állam működésére és a szükséges társadalmi változásokra is kiterjedő elképzelésekkel. Ezek megfogalmazásában és a szükséges szakemberi háttér kialakításában, majd a kormányzati posztok elfoglalásában nagyon jelentősek voltak a Magyar Polgári Párt korábbi kormányzati tapasztalatai. Ennek lényege két síkon fogalmazódott meg. Az egyik az volt, hogy a szlovákiai magyar politika céljait nem lehet csupán az oktatásügyre, a kultúrára, a nyelvhasználatra leszűkíteni. A szlovákiai magyar po litikának megvannak a sajátos érdekei a gazdaságpolitikában, a régiófejlesztésben, a mezőgazdaságban, a közlekedés- és infrastruktúrafejlesztés politikájában, az egészségügyben, a szociálpolitikában. Az ideológisztikus magyarságpolitikát felváltotta egy á tfogó, korszerű magyarságpolitika.
