Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-20
28 A másik felismerés azt tükrözte, hogy a szlovákiai magyar politikai képviseletnek nem közömbös, hogy Szlovákia milyen politikai irányba fog haladni, sőt ennek kialakításában magának is meghatározó szerepet kell vállalnia. Tehát a szlovákiai magyaroknak nem mindegy, hogy az országban lesze parlamenti demokrácia, jogbiztonság, betartjáke az emberi és kisebbségi jogokat vagy sem? És az sem lehet mindegy, hogy a hatalom gyakorlása autokratikus vagy demokratikus lesz? Kik le sznek az ország partnerei és szövetségesei: Moszkva vagy Brüsszel? Vállaljae Szlovákia a politikai és gazdasági szövetség mellett a biztonsági és katonai együttműködést az Európai Unióval és Washingtonnal, vagy inkább marad KeletEurópa leszakadó szürke z ónájában? Akarjae az MKP az Európai Unióhoz és a NATOhoz történő csatlakozást vagy sem? A gazdaságban, a szociális szférában, a közkiadásokban hajlandóe az MKP vállalni a megszorítások „Bokroscsomagját”, vagy inkább a populizmust fogja támogatni? Az ország közös gazdájaként való gondolkodás korábban ismeretlen gyakorlat volt a szlovákiai magyarok számára. Amikor ezt a felfogást a néhai FMK – Magyar Polgári Párt a múlt század nyolcvanas éveinek végén és a kilencvenes évek elején egyedüli magyar pártk ént felvállalta és gyakorolta, sokan értetlenkedtek, sőt árulást kiáltottak. Ám a kilencvenes évek szlovákiai tapasztalatai (mečiarizmus) és az egyesülő európai politika az egész szlovákiai magyar politikát a felelős és felnőtt politika irányába vitte. C sak megjegyzem, hogy hasonló változás következett be a szlovák politikában is. Először a politikai elitek szintjén, majd a szlovákiai politikai közvélemény szintjén is. Szlovákiában már a pártegyesülést megelőzően külön tekintélyt kölcsönzött a magyar pá rtoknak az a tény, hogy bizonyítva alkalmasságukat és megbízhatóságukat nagytekintélyű nemzetközi politikai pártszervezeteknek és szövetségeknek váltak rendes tagjaivá. Így a Magyar Polgári Párt a Liberális Internacionálénak és európai szervezetének, az EL DRnek volt rendes tagja. Az elsőben A. Nagy László, a másodikban Petőcz Kálmán töltött be alelnöki tisztet a pártegyesítésig. A pártegyesítésig megbízható támaszt jelentett az elődpártok kapcsolatrendszere a szomszédos országok eszmeileg rokonpártjaival . Itt elsősorban Magyarországra, Csehországra, Németországra és Ausztriára kell gondolni. Magyarország esetében pedig külön jelentőséggel bírt a mindenkori magyar kormánnyal való jó viszonyra való törekedés. Az elődpártok jó nemzetközi kapcsolatai sok es etben jelentettek fékező erőt a mečiari kormányzattal szemben, mind nemzetiségpolitikai vonatkozásban, mind pedig a demokratikus rend megvédése szempontjából általában is. Ebben a vonatkozásban elmondható, hogy az MKP nyolcéves kormányzási időszaka alatt nemcsak a szűkebben értelmezett szlovákiai magyar érdekek szempontjából, hanem az ország érdekében is erőteljesen kamatoztatható volt a korábban Európa, de Amerika elsősorban konzervatív és liberális erőivel kialakított jó viszony. Ennek döntő jelentősége volt Szlovákia NATO- és európai uniós tagságának elnyerésében is. A pártegyesítést követő években gyakran felmerült a párton belüli viszonyok, illetve erőviszonyok kérdése a volt elődpártok képviselői között. Mivel az egyesülést követően a kongresszus r övidesen megszüntette a platformszabadságot, ezek a kérdések lekerültek a napirendről. Esetenként azonban másmás formát öltve felszínre törtek. Hol személyi kérdésekként, hol programprioritásokként, hol pedig területi köntösbe burkolva. A pártegyesülést megelőző politikai pluralizmust, a politikai kérdések és megoldások szabad versenyét a párton belül politikai munkamegosztás váltotta fel. Előtérbe került a szakmai felkészültség, tudás és politikai tapasztalat. Így számos tehetséges fiatal került be a ko rmányzatba, az államigazgatás központi, regionális és helyi szerveibe. A gazdaságban, a gazdasági szakágazatok vezető szerveiben, a belügyben, külügyben, egészségügyben, a munka- és szociális ügyben, az oktatásban és kultúrában is megjelentek az érdekeinke t képviselő emberek. A kormányzás felelőssége soha el nem képzelt mennyiségű feladatot rótt a pártra. Ezen feladatoknak a teljesítése, a megfelelő szakemberek bevonása a kormányzásba minden szinten hatalmas energiákat kötött le. Emiatt az eszmei viták, a párt működtetésének és építésének kérdései háttérbe szorultak.
