Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-20
19 képviselőkből álló, nyilvánosan ülésező konvent dolgozott ki, az Európai Unió számára nagyobb demok ráciát és mozgásteret, jobb átláthatóságot biztosít. Növeli az Európai Parlament hatáskörét, a nemzeti parlamenteknek nagyobb felelősséget ad európai politikájuk alakításában, lehetőséget nyújt az Európai Unió polgárainak, hogy eljárjanak az uniós intézmén yekkel szemben és biztosítja a helyi önrendelkezést. A lisszaboni szerződés válasz a polgároknak az Európai Unió hiányosságait érintő kritikájára. A szerződés közelebb viszi az Európai Uniót a polgáraihoz. Nem kételkedhetünk abban, hogy a reformszerződés k eresztülvitele elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az Európai Unió az értékeit és érdekeit a XXI. században is képviselni tudja. A lisszaboni szerződésben előirányzott reformok hiányában a további uniós bővítés nehezen kivitelezhetőnek tűnik. A fenti o kokból felszólítjuk a csütörtökön és pénteken Brüsszelben ülésező EUcsúcstalálkozó résztvevőit, hogy minden szükséges lépést tegyenek meg a reformszerződés megvalósítása érdekében. Hogy mi lesz most? Először is haladéktalanul folytatni kell a ratifikálá si folyamatot. A június 1920i brüsszeli csúcstalálkozótól azt várjuk, hogy az ír kormány elemzi a népszavazás eredményét, és javaslatokat terjeszt elő, hogyan győzhetjük le együttesen az európai politika e nehéz időszakát. Ebben a kérdésben az ír kormány t illeti az első szó joga. A csúcstalálkozó előtt ezért a megoldást illetően semmiféle spekulációnak nincs helye. Az Európai Parlament minden erejét ezen kihívás legyőzésének szenteli. Továbbra is fenntartjuk azt a célkitűzésünket, hogy a lisszaboni szerző dés a 2009. júniusára kitűzött európai parlamenti választásokig hatályba lépjen. vissza Bugár Béla: Egy magasabb cél érdekében Felvidék.ma 2008.06.20. Az MKPelődpártok elnökeinek visszaemlékezéseiből - Bugár Bél a (Magyar Kerszténydemokrata Mozgalom) Az 1989es ún. bársonyos forradalom után a szlovákiai magyarságnak három pártja alakult: 1989. november 18án a liberális FMK (Független Magyar Kezdeményezés), 1990. február 27én az EPM (Együttélés Politikai Mozgal om), és 1990. március 17én az MKDM (Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom). Míg az FMK közösen a szlovák VPN (Nyilvánosság az Erőszak Ellen) gyűjtőpárttal látta leghatékonyabban képviselhetőnek a választók érdekeit, addig a másik két magyar párt az önálló k isebbségi politizálással és közös parlamenti listaállítással kívánta megvalósítani az ország magyar ajkú lakosainak céljait. Rövid időn belül kiderült, hogy a többségi pártok nemzetállami céljai egyre inkább fékezték az FMK célkitűzéseinek megvalósítását – úgyis mondhatnánk, hogy a szlovák pártok még nem voltak felkészülve egy valódi, minden szempontból demokratikus társadalom felépítésére. Magam is megdöbbentem azon a véleményen, amit a prágai Szövetségi Gyűlés többségi képviselői hangoztattak mintegy vála szul a szövetségi alkotmány módosításakor felvázolt elképzeléseinkre: először valósítsuk meg a demokráciát, és csak azután törődjünk a kisebbségi jogokkal. Ilyen közegben nyilvánvaló, hogy a többségi pártok elképzelései sokszor eltérőek voltak a magyar pár tok célkitűzéseitől vagy egyenesen ellentétesek voltak azokkal. Az 1992es parlamenti választásokra még nem sikerült megvalósítani a három meghatározó magyar párt koalícióját, így akkor az egyedül induló FMK – MPP (Magyar Polgári Párt) nem jutott be a par lamentbe. Az 1994es parlamenti választásokra azonban már megszületett a választók által is áhított magyar hármas koalíció az MKDM – Együttélés – MPP koalíciója, amely Magyar Koalícióként fogalmazta meg magát. Ahhoz, hogy megértsük az MKP megalakulásához vezet ő utat és annak akadályait, meg kell említenem a három magyar párt közti kapcsolat problémáit is. Az EPM és az MKDM ugyan az első pillanattól közös választási listát hozott létre, de az EPM néhány politikusának „egyeduralmi“ elképzelései megnehezítették a két párt közti felhőtlen együttműködés kialakítását. 1990ben az Együttélés megbízottja adta le a Központi Választási Bizottságban a közös választási listát, akkor történt, hogy a koalíció megnevezése megváltozott és az EPM neve az MKDM neve elé került. Ma jd a koalíciós szerződéssel ellentétben a Szövetségi Gyűlésben is az EPM tagja (Duray Miklós) lett a közös parlamenti frakció elnöke. Az 1990 – 92es időszakban az MKDMnek sokat kellett küzdenie az Együttéléssel, hogy megtartsa önállóságát.
