Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-17
39 Magyarul tudó rendőrökkel dicsekszik a külügy Új Szó 2008. június 17. kedd 08:00 | Pozsony| „DélSzlovákiában magyarul tudó hivatalnokok és rendőrök is dolgoznak” – derül ki a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának szlovákiai alkalmazásáról szóló, a pozsonyi kormány által nemrég elfogadott jelentésben. A dokumentum – amelyet a külügyminisztérium állított össze az egyes szaktárcák által megküldött anyagok alapj án – azt sugallja, hogy ez a kormányzat tudatos politikájának eredménye. „DélSzlovákiában magyarul tudó hivatalnokok és rendőrök is dolgoznak” – derül ki a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának szlovákiai alkalmazásáról szóló, a pozsonyi kormány által nemrég elfogadott jelentésben. A dokumentum – amelyet a külügyminisztérium állított össze az egyes szaktárcák által megküldött anyagok alapján – azt sugallja, hogy ez a kormányzat tudatos politikájának eredménye. A több tucat példát és sta tisztikai adatot felvonultató vaskos dokumentum azt kívánja bemutatni, Szlovákiában mennyire komolyan veszik a kisebbségi jogokat. A jelenlegi jogállás alapján viszont az a hivatalnok vagy köztisztviselő, aki tud magyarul, csak azért beszéli a kisebbségi n yelvet, mert magyar, nem pedig azért, mert ezt törvény vagy rendelet írná elő neki. „Az nem előny egy körzeti vagy kerületi hivatali poszt betöltése esetén, ha valaki tud magyarul – nyilatkozta lapunknak Berényi József volt külügyi államtitkár. – A kormá ny politikájára jellemzőek a kettős kommunikáció elemei: a lehető legszebb arcát próbálja mutatni Strasbourg felé.” Mózes Szabolcs vissza Félidőben, avagy ellentmondások sora Új Szó 2008. június 15. vasárnap 14:40 | A fokozatosan a nyári lassúbb ritmusra átálló közélet e héten cirkuszmentes volt, mindössze sajátságos, ám jellemző ellentmondásokat szállított futószalagon. Emellett, ha nem tudnánk, a kormány ugyan nem radioaktív elem, mégis elért a felezési idejéhez. A f okozatosan a nyári lassúbb ritmusra átálló közélet e héten cirkuszmentes volt, mindössze sajátságos, ám jellemző ellentmondásokat szállított futószalagon. Emellett, ha nem tudnánk, a kormány ugyan nem radioaktív elem, mégis elért a felezési idejéhez. Hogy repül az idő, pláne focifieszta közben! Észre sem vettük, és íme: Fico és rettenthetetlen csapata országlásának feléhez érkezett. Nem volt könnyű kibírni velük a két évet, persze, a tatárdúláshoz képest egészen jól átvészeltük. E héten a szociálisan érzék eny Robert Fico méregdrága öltönyének zakója alól kivillanó órájára pillantott, s felkiáltott: Félidő! A labdarúgó Európabajnokság ugyan még csak a harmadánál tart, de most nem erre gondolt a pettyest szintén lelkesen kergető élpolitikus. Hadd lám, úgymon d, mennyit érnek minisztériumaim! – kiáltott fel a Smer iránytűje, és a parlamenti ciklus félidejében sorra látogatta tárcavezetőit. A médiaeseménnyé silányult, hol barátságos vállon veregetést, hol feddő intelmeket osztogató kormányfő barátjának, Kaliňákn ak üstökét megsimogatta, az előtte mindig bokázó Vážnyt megfenyítette, a miniszterelnöki vizit vége felé pedig már annyira lankadt az ébersége, hogy az agrártárcánál akarvaakaratlanul a bársonyszék korábbi tulajdonosát, Simon Zsoltot is megdicsérte. A szi gorú, de igazságos néptanító szerepét játszó, a miniszterdiákoknak bizonyítványt osztó Ficót ebbéli ténykedése közben azonban alaposan kibillentették szerepéből. Történt ugyanis, hogy csütörtökön Pozsonyban termett Neelie Kroes, az Európai Bizottság verse nybiztosa, aki viszont éppen a miniszterelnököt szerette volna gatyába rázni. Brüsszel neheztelése szinte borítékolható volt, mivel a koalíción belüli iszapbirkózás eredményeként Pozsony az uniós normákkal összeegyeztethetetlenül módosította a postatörvény t. Kroes inkább nem levelet küldött (a posta esetleg a címzett ismeretlen formulára hivatkozva visszaküldte volna), ehelyett felkerekedett, s bár Pozsony és Brüsszel között nincs közvetlen légi járat – ez kuriózum az unión belül – , mégis a Duna partján ter mett. Mindhiába, mert a tanárosdit játszó Fico váratlanul vásott kölyökké változott és inkább elbújt a személyes találkozó elől. A hirtelen elfoglaltságára hivatkozó, talán orvosi igazolást is beszerző Fico egyszeriben csendőrből bujkáló rablóvá vedlett át (Jánošíkszindróma?). Paradoxon? Inkább a kritikától rettegő kormányfő lelki világának hű megnyilvánulása. Mint ahogy az is, hogy a miniszterelnök ahelyett, hogy megdorgálta volna Ján Slotát a „kócos
