Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-17
40 asszony” minősítés miatt, jelképesen fésűt ajánlott fel Göncz Kinga magyar külügyminiszternek. A nép jólétét szem előtt tartó, mi több, a leginkább szociális szívű munkaügyi minisztert soraiban tudó kormány e héten szép jubileumot ült, éppen 100. alkalommal ülésezett – éppen a szociális gondoskodást legjobban igénylő testi fogyatékosok tiltakozása közepette. Persze, ez a megmozdulás sem nélkülözte az ellentmondást: a panaszukat a kormánypalota előtt skandálók csak azért nem transzparensekkel jelentek meg, mert az a kormányfőnek nem tetszik. Ez a fránya kritika! Pedig Fico mindent elvisel, csak a bírálatot nem. Az pedig már nem is minősíthető paradox helyzetnek, hogy az a kormány, amelyik fennen hangoztatta, nem neki van szüksége a helyreigazítások sorozatát elindító új sajtótörvényre, elsőként élt a korrekció es zközével; előbb Mečiar, majd Fico kérelme landolt a szerkesztőségek asztalán. A sajtó tehát máris élvezi a vezető politikusok megkülönböztető figyelmét. A megkülönböztetés rövidesen a közutakra is átterjed, ha jóváhagyják azt a tervezetet, amelynek értelm ében villogó sziréna lehet a megyefőnökök, sőt a parlamenti képviselők autóján. Vissza a Szovjetunióba! Már csak 200 napunk van az euróig, miközben visszatérünk a brezsnyevi korszak funkcionáriusainak kiváltságához? Ez öngól a javából. Ha már a labdarúgás világából vettük a kifejezést, jelezzük, a futball Eb sem mentes a paradoxonoktól. A svájci színekben játszó, ám ottomán gyökerű Hakan Yakin Tö 〜 rök 〜 országnak rúgott gólt, a 2 éves korától Németországban élő Lukas Podolski pedig korábbi hazájának, Lengyelo rszágnak hálóját rezgette meg. A furcsa helyzet Podolski még furcsább „gólörömében” nyilvánult meg. Az már csak hab a tortán, hogy a gólvágó éppen Gliwiczében látta meg a napvilágot. Abban a sziléziai, egykoron Gleiwitzként jegyzett hat á rvárosban, ahol 193 9. augusztus 31én tudatos hitleri provokációt követtek el egy rádióállomás ellen, melynek folytatása hat évig tartó vérfürdő lett… De hagyjuk a történelmi kalandozásokat, hiszen a jelen is szállítja a fricskákat. Csütörtökön csütörtököt mondott az Európai Unió, Írország népe Guinness sörrel a kezében leszavazta a Lisszaboni Szerződést. Oda a 27 tagú közösség fényes jövője. De ez még semmi. Oda Csáky Pál alkujának lényege a Smerrel is. Már ha volt – tegyük hozzá riadtan, a helyreigazíttatástól félve. Az MKP hiába szavazta meg a Lisszaboni Szerződést a parlamentben, s taszította magát ezzel a számkivetettek sorába, az áldozatvállalás okafogyottá vált. De ez már nem paradoxon, hanem a politika mindennapos világa. Sidó H. Zoltán viss za Europopulizmus – a Pravda jegyzete az uniós szerződés lehetséges jövőjéről Felvidék.ma 2008.06.17. A Pravda napilap mai számában jegyzetet olvashatunk az uniós szerződés írországi elutasításáról és annak lehetséges következményeiről. A cikk szerz ője Pavol Baboš. Az alábbiakban a jegyzet magyar fordítása olvasható. A Lisszaboni Szerződés írországi elutasítása kemény fejfájást okozott nem egy európai államférfinál. Hogyan tovább? – ez volt ugyanis az elmúlt hét fő kérdése. Mindez a szlovák kormányf őnek azonban nem okozott fejtörést. Robert Fico ugyanis úgy gondolja, hogy az emberek számára sokkal fontosabb az élelmiszerek vagy a kőolaj ára, mintsem a az EU belső működése. Részben igaza is van, de vajon nem tudja, hogy ezek a dolgok nagyon is összeta rtoznak? Szlovákia uniós tagsága ugyanis nemcsak arról szól, hogy az állampolgárok elmehetnek a szomszédos Ausztriába bevásárolni és szabadon átléphetik az államhatárt, bármilyen ellenőrzés nélkül. Az európai klubba való tartozás ugyanis többek között az élelmiszerekre kivetett magas vámokat is jelenti, melyeket egyébként a világpiacon olcsóbban is meg lehetne venni. Az unió tökéletlen mezőgazdasági politikájának is köszönhető például, hogy sok termelő inkább kukoricát termel bioüzemanyagelőállítási célok ra, a korábbi kenyérrevaló gabona helyett. Na és mi a helyzet a földgázzal és a kőolajjal? Nos, az EUnak már megvan a saját energiabiztonsági programja is. A Lisszaboni Szerződés egy egységes fellépőt szeretett volna csinálni az unióból. Mindez hozzásegít ette volna Brüsszelt az előnyösebb pozícióhoz éppen ez előbb említett tételek szállításáról folyó tárgyalásokon, például Oroszországgal. Ez minden bizonnyal hatásosabb lenne, mintha mindezt 27 különálló állam tenné. A szlovák gazdaság kicsi és nyitott, am i által sebezhetőbb, tehát az unióra nagy szüksége van. Vagyis az EU, ezzel együtt pedig a Lisszaboni Szerződés működése nagyon is összefügg azzal, ami iránt az emberek élénken érdeklődnek. Amikor a szerződésől két hónappal ezelőtt a Szlovák Nemzeti Tanács ban szavaztak, a Smer számára az „európai térség kilátásai” volt a kérdés. Az esetleges szlovákiai elutasításával kapcsolatban Fico az ország elszigetelődését és a határok bezáródását említette. Sőt, még a lemondását is kilátásba helyezte. Most pedig már a zt állítja, hogy a szerződés elutasítása alapvetőleg semmi katasztrofális dolgot nem jelent és a régi dokumentumok alapján is lehetséges az unió működése. Áprilisban mindez nem így látszott? Vajon most miért nem fejezte ki aggodalmát a kormányfő az Európai Unió lehetséges jövőjével kapcsolatban?
