Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-17
13 előrerohanásnak neveznek. És azt is: miért tört ki egyáltalán ez a forradalom, mi a háttere, mi a jelenlegi helyzet Magyarországon? - Forrásmunkák akkor még nemigen létezhettek. - A forradalom napjai ban megjelent újságok álltak csak rendelkezésemre. S még valami: a Szabad Európa Rádió, amely monitorozta a forradalom alatt az összes magyarországi rádió adásait, összegyűjtött anyagát könyv formájában kiadta. Tegyem hozzá: saját adásai írásos változatát a SZER nem publikálta, tudomásom szerint máig kiadatlan az az anyag, amelyből kiderülne, milyen gyászos szerepe volt e rádiónak a magyar forradalom idején. Nekem azonban az általuk közzétett forrásokkal kapcsolatban a lényeg az volt, hogy rekonstruáljam, m i történt hétfőn, kedden meg szerdán. A fejemben ezt nem tudtam ilyen pontosan tárolni. Arra is gondoltam, hogy a bevezető részét a könyvnek majd a forradalomról szóló fejezetek után írom meg, s ehhez is valójában csupán egy forrásom volt, mégpedig Nagy Im re Egy évtized című, kétkötetes munkája. A könyvet - egy nagyon jóleső ajánlással - annak idején ő maga ajándékozta nekem, az 1945 utáni beszédeit tartalmazta, és az édesanyám ki tudta juttatni hozzám Budapestről Párizsba. Érdekessé tette számomra, hogy ön életrajzi adalékok is megtalálhatók benne. Például amikor Kaposvárra megy beszédet tartani, akkor elmond valamit a fiatalságáról, a Kaposvárhoz való kötődéséről. Vagy amikor a földosztó beszédeinek egyikét mondja, akkor beszél magáról is, arról, hogy fiata l korától kezdve nagy álma volt az, hogy Magyarországon a föld a parasztoké legyen. És így tovább. Vagyis így tudok válaszolni arra, hogy miért mertem belevágni a könyvbe, amelyre se kiadóm, se szerződésem nem volt, és aminek megírására valójában hivatva s em éreztem magam. - Miért? Mégiscsak Nagy Imre köréhez tartozott már 1954 óta. - Viszont nem voltam politikatörténész vagy politikai életrajzíró. Akkor teljesen más műfajban tevékenykedtem. Voltam kulturális rovatvezető, koreai tudósító vagy filmíró. Életrajzokat viszont nem írtam. Akkor viszont úgy éreztem, hogy meg kell szólalnom már csak azért is, mert odakint olyan sokan azért mégsem voltunk, akik Nagy Imrét ismertük. És azért is kötelességemnek éreztem róla beszélni, mert azok, akik nálam jobban i smerték Nagy Imrét, itthon némaságra voltak ítélve, sőt a legtöbbjük vele együtt volt internálva Romániában. Ők nem tudtak megszólalni. - Azóta sok év telt el. Változott a véleménye Nagy Imre életéről és haláláról? Netán ma is ugyanaz a Nagy Imrekép él önben, mint fél évszázaddal ezelőtt? - Lényegében ugyanaz. Amúgy e kérdés bennem is felvetődött akkor, amikor csodák csodájára - mert csakis a sors különös ajándékának nevezhetem - 1958ban megjelent könyvemet ötven év után, tavaly kiadták Moszkvában oro szul. Ha valamiről, hát erről nem is álmodhattam. Nemcsak akkor, amikor írtam, hanem a rá következő évtizedekben sem. Már az is nagy ajándék volt, hogy a kötet - amely odakint, Nyugaton öt magyar és sok idegen nyelvű kiadást ért meg - végre Magyarországon is az olvasókhoz kerülhetett 1989ben, és százezer példányban el is fogyott. De hogy Oroszországban is kiadják? Aztán tavaly ősszel Moszkvában nemcsak megjelent, hanem még beszélhettem is róla a Magyar Intézetben, a Lomonoszov Egyetemen meg egy vidéki váro sban is. Ez elmondhatatlan élmény volt számomra. Ennek kapcsán - és itt térek tulajdonképpen a kérdésére vissza - soksok idő után újra elolvastam a munkát, éppen azért, hogy ötven év elteltével mit kellene rajta feltétlenül változtatni. - Végül mit vált oztatott? - Semmit. Én már az első nyugati kiadás előszavában megírtam, hogy amikor megnyílnak a titkos archívumok, amikor szabad lesz a kutatás, akkor sok minden ki fog derülni, amiről én nem tudok, és módosítani vagy igazolni fogja mindazt, amit írok. Kértem, hogy tekintsék úgy a könyvemet, mint egy harminckét éves fiatalember emlékezését, ahogyan ő látta a dolgokat. Nos, azon nem kellett módosítanom. Lehet, hogy az újabb kutatási anyagokból lábjegyzeteket írogathattam volna ideoda pontosításként, de m ég ez sem volt annyira nyilvánvaló. Két orosz kutató - Vjacseszlav Szereda és Alekszandr Sztikalin , akik 1993ban publikálták a Kreml tanácskozásainak anyagát ebből a korszakból, az orosz kiadás bevezetőjében azt írták: "Ami a Nagy Imrekérdést illeti, a z itt olvasható dokumentumok azt támasztják alá, amit Méray Tibor 1958ban már pontosan látott." Megnyugtatott,
