Reggeli Sajtófigyelő, 2008. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-06-06
19 újjászületett MPP mindenekelőtt a választás szabadságát ígérte; azt, hogy visszacsalogatja az urnákhoz „azt a nyolcszázezer választót”, akik S zász számításai szerint kiábrándultak az RMDSZ politikájából. Győztünk! – jelentette ki a Magyar Polgári Párt elnöke röviddel az urnazárás után. Négy nappal később, amikor három körzetet leszámítva ismert a helyhatósági választások végleges eredménye, kij elenthetjük: Szász Jenő jobban tette volna, ha vár az értékeléssel. Az MPP teljesítményére tudniillik sokféle jelző ráillik, de a legkevésbé a győzelem. Azt pedig hiába bizonygatja Szász Jenő, hogy az „alig 72 napos párt” tulajdonképpen az elsőket rúgja, hiszen mindenki számára nyilvánvaló, hogy az MPP bejegyzése nem a születés pillanata volt, hanem a sokáig halogatott keresztelőé. A Polgári Párt eredménye nem mondható kielégítőnek sem önmagában, sem az RMDSZszével összehasonlítva, még kevésbé a kitűzöt t célok arányában. Talán nem véletlen, hogy a „keresztapa”, Orbán Viktor Fideszelnök nem gratulált a „győzelemhez”, és az sem, hogy újabban a polgári oldalhoz közelálló kommentátorok nem az RMDSZ végét hirdetik, hanem a „bölcs kompromisszum” szükségességé t. Az újjászületett MPP mindenekelőtt a választás szabadságát ígérte; azt, hogy visszacsalogatja az urnákhoz „azt a nyolcszázezer választót”, akik Szász Jenő számításai szerint kiábrándultak az RMDSZ politikájából. Ehhez képest az MPPre az említett számn ál tízszer kevesebben, 80 ezren voksoltak. Ami az arányokat illeti, ahogy Markó Béla mondta, „a magyarok választhattak, és az RMDSZt választották”. Elmondható tehát: az MPP rosszul mérte fel, hogy az erdélyi magyarság kiábrándult az RMDSZ politikájából, és tévesen alapozta kampányát a helyi programok helyett erre az általános jellegű üzenetre. A közember szintjén valóban tapasztalható elégedetlenség, de nem a „hivatalos kurzussal” szemben. Erre utalnak a felmérések, amelyek szerint folyamatosan nő azokn ak az aránya – a többségi polgárokénál gyorsabb ütemben – , akik szerint a dolgok jó irányba haladnak. Az erdélyi magyar ember tehát elsősorban a helyi politikusokkal elégedetlen, ami a mozgósítás alacsony hatásfokában tükröződik. Legalább részben ezzel m agyarázható – Kelemen Hunor ügyvezető elnök beszámolójában utalt is erre – , hogy miért nem jubilálnak a Szövetség vezetői. Csakhogy egész Erdélyre alkalmazható megoldás aligha létezik, ezért a helyzet kulcsa azoknak a kezében van, akik – egyre kevesebben – a helyi szervezetek életében aktívan részt vesznek. Aligha jelent vigaszt, hogy a többségi polgárok is egyre kisebb arányban „politizálnak”. Félő ugyanis, hogy miközben a „kurzussal” egyre több magyar elégedett, szavazni mind kevesebben mennek el. vissza Számolunk a helyzettel ÚMSZ Szűcs László | 20080605 23:09:46 Elszámolniuk pedig elsősorban nem a politikai ellenféllel, hanem saját szavazóikkal kellene, akik most aligha örvendeznek annak, hogy szavazatukkal esetleg v alamelyik nagyobb román párt helyzetét javították. Négy esztendeje, 2004 júniusában a romániai helyhatósági választásokon az RMDSZ mintegy ötszáztízezer szavazatot kapott. Az értékelések akkor úgy szóltak, az eredmény jobb, mint a négy évvel korábbiak. Mo st, 2008ban, június első vasárnapján az RMDSZ és az MPP által együttesen, versenyhelyzetben szerzett szavazatok száma – a megyei tanácsi listákra leadott voksok esetében – megközelítőleg ötszáztízezer. Ha nagyvonalúan elhanyagoljuk a részvételi arányok közötti különbségeket, akkor bátran mondhatjuk, hogy összességében minden maradt a régiben. (Illetve nem egészen, hiszen például a múlt év novemberében rendezett európai parlamenti választáson az RMDSZ jelöltjeire, illetve Tőkés Lászlóra összesen mindöss ze négyszázötvenezren adták a szavazatukat, ráadásul akkor minden megyében érdekeltek voltak a felek. S mint emlékezetes, meglepő módon egyik és másik oldal is bebesepert akár ezres nagyságrendben is voksokat olyan Kárpátokon túli vidékeken, ahol magyarok nem igazán élnek.)
