Reggeli Sajtófigyelő, 2008. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-05-03
47 Keresztény érték az is, hogy betartjuk a szavunkat – Mára kiderült, hogy a többszínhelyűség sem működik felhőtlenül. Ellentétek vannak Marosvás árhely, Csíkszereda és Kolozsvár között. Kezdetben arról volt szó, hogy a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem integrálódik majd a közös Sapientiastruktúrába, de ez sem történt meg. Sőt, centrifugális folyamatok zajlanak, mindenki igyekszik eltávolodni a közös kerettől, és a saját életét élni. Budapestről nézve, ez hogyan látszik megoldhatónak a jövőben? – Normális magánegyetem esetében a finanszírozó dönt mindenről, hiszen ő adja a pénzt. Ez esetben viszont sajátos konstrukció jött létre: mindenki minde nről dönthetett, csak a finanszírozó nem dönthetett semmiről. Nem mondhatta meg azt sem, hogy ő mit is szeretne, vagy csak nagyon nehezen mondhatta meg. Tehát magánintézmény létesült, de nem azokkal a működési normákkal és elvekkel, amelyek szerint egy ily en intézmény működni szokott, hanem megfejelve egy belső politikai játszmával, a történelmi egyházak képviseletével – az RMDSZszel szembeni meccsben. Létrejött egy olyan kuratórium, amelynek – szimbolikus jelenléténél fogva – az lett volna a feladata, hog y az egyetemet megvédje a román államtól és az RMDSZ befolyásától. Hát ez sikerült, teljes mértékben. Fel kell zárkóznunk a 6 – 7 évvel ezelőtt, még az Orbánkormány idején megkötött első finanszírozási szerződés előírásaihoz. Azt betű szerint be fogjuk tart ani! Magyarán, az a szerződés meg az azt követőek széles jogokat biztosítanak a finanszírozónak abban, hogy az egyetemet érintő stratégiai, költségvetési, gazdálkodási – beleértve az ingatlangazdálkodási – kérdésekben előzetesen állást foglaljon. Vagyis a finanszírozó nélkül nem lehet ilyen döntéseket meghozni. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a korábban is biztosított joggal most élnünk kell. Olyan helyzetben vagyunk ugyanis az akkreditációval, amely a döntésekben megköveteli a koncentráltságot, meg a strukturáli s látásmódot. Például a kolozsvári ingatlanügyben nem értünk egyet azzal, hogy az ingatlan eladása után újabb ingatlantörténetbe vágjunk bele számunkra nem világos indoklás, szándékok nélkül. Ezt a pénzt használjuk fel arra, hogy az akkreditációhoz szükség es feltételek biztosítva legyenek. – S mi lesz a négy önállósodó bázissal? – Sokszor beszélgettünk erről magunk között is. Csíkszereda története sok szempontból vitatható, de annak megvan a maga kultúrmissziós feladata, s ott más ilyen jellegű intézmény nincsen. Ott tehát nyilvánvalóan nemcsak a szűken vett szakmai eredményességi szempontok azok, amelyek perdöntőek. A többi helyszínen azonban más szempontnak nem kellene érvényesülnie. Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely versenytér, ott csak a felsőoktatá si verseny szempontjait kell figyelembe venni. Ha rosszindulatú akarnék lenni, azt mondanám, az élet ezt meg fogja oldani, mert ami nem olyan, arra előbbutóbb nem lesz érdeklődés. Jeleztük az egyetemnek is: párhuzamos képzéseket nem szabad elindítani. Mer t mire is? Presztízsháborút indítunk? Lehet azt vitatni, hogy a Babeş – Bolyai mennyire tisztességes vagy mennyire nem az a szakok elindításában, de nem ez fogja érdekelni a hallgatókat vagy a potenciális finanszírozókat. Meg fogják állapítani, hogy van itt egy komoly egyetemi hagyományokkal rendelkező, ilyen bázisú, olyan költségvetésű, amolyan szakmai hátterű intézmény, s van egy másik, amelyik mindezeket nem tudja produkálni. Ebben a logikai keretben, nagyon egyszerű döntést tudnak majd hozni. Nagyvárad es etében szerintem a finanszírozásban is világossá kell tenni – s a normatív finanszírozással úgyis állást kell majd foglalni a képzési irányok tekintetében – , hogy tessék betartani azt, amit kéthárom kormánnyal, évekkel ezelőtt megígértek. A keresztény ért ékekhez ugyanis az is hozzátartozik, hogy betartjuk a szavunkat, főleg ha azt még írásba is adtuk. Rossz szocialista nagyüzemre emlékeztet – A magyar állam pénzén, annak idején, megvásárolt kolozsvári telekingatlan eladásából származó pénzt vissza kívánj ák tehát fordítani az egyetem finanszírozásába? – Igen. A szóban forgó telket nemrég felértékelték, közel kilencmillió eurót ér. De ha csak hat millió euróért adják el, az is egy teljes évi támogatás összege. Összehasonlításképpen: sokszor esik szó arról, hogy mennyire nincs pénz valamire, miközben ülnek egy ekkora ingatlanvagyonon, s még pénzt sem forgatnak belőle vissza. Hallgatjuk hónapok óta, hogy a csíkszeredai épületben nem működik a lift, nincs pénz megjavíttatni, miközben milliárdokon ül az egyetem , amely összegeket nem használ ki semmilyen formában. Csak gondolkodik azon, hogy milyen formában lehetne e pénzeket hasznosítani, eközben pedig napi működési és fejlesztési gondjai vannak. Ha a hatékonyságát nézem, ez egy rossz szocialista nagyüzemre emlé keztet: nagy kapacitások, nagy lehetőségek, akár
