Reggeli Sajtófigyelő, 2008. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-05-03
46 Normálisan működő intézménnyé kell válnia – Mi a jövő? – Elvi egyetértés létezik, hogy készülve az akkreditációs fo lyamatra is, a 2008 – 2009es tanévtől áttérünk a képzés normatív jellegű finanszírozására. Ennek a kimunkálása nem lesz könnyű. Azt a félreértést azonban szeretném máris eloszlatni, hogy a normatív finanszírozás bázisa nem az igény lesz, hanem az, amiben fi nanszírozási oldalról megállapodunk. Tehát nem az lesz az igényelt létszám, amelyről valaki azt gondolja, hogy az milyen jó lenne, és akkor azt majd a magyar költségvetés beszorozza, és annyit fizet! Már az elején leszögeztük: kiszámítjuk közösen, hogy a k ülönböző képzési területeken milyen fajlagos költségek vannak, figyelembe véve a romániai normatívákat is, és pontosan tudjuk, hogy a különböző képzési ágazatokban, szakterületeken mennyi a fejkvóta. S ha az adott tanévben megfinanszírozódik bizonyos számú mérnök vagy bölcsész képzése, az egyetem azt a pénzt, az utolsó fillérig, kiszámítható módon megkapja. Ám ha efölött vannak szándékok, például indológiát akarnak indítani, mert mérhetetlen érdeklődés van iránta, akkor azt csakis tandíjas képzésben lehet m egoldani, akárcsak Magyarországon. Vagy ha kommunikáció szakos képzést akarnak indítani, azt hiszem arra is lehet tandíjas formában találni hallgatókat. Ezért mondom, hogy elsősorban mentalitás szemszögéből lesz ez nehéz, nem szervezetileg. Azt lesz nehéz realizálni, magyar közösségi oldalról is, hogy ezen a felsőoktatási területen is versenyfeltételeknek kell megfelelni. Tarthatjuk mi inkubátorban, fizethetünk évente másfélkét vagy akár öttíz milliárdot, de ha valóban azt akarjuk, hogy ez az egyetem minő ségi legyen, értékes diplomát adjon ki, ellássa kultúrmissziós feladatát, akkor ennek normálisan működő intézménnyé kell válnia. Ezért is jelezzük folyamatosan, hogy menedzsment szempontból váltani kell, s komolyan fel kell készülni az akkreditált egyetemi lét összes kihívására. Különben nem fog menni a dolog, s az egész lesüllyed egy közepes főiskola szintjére, ami nem érdeke senkinek, nekünk sem. Kizárólag azok a fontosak, akik ezt az egyetemet választották, akik itt tanulnak, itt akarnak diplomát szerezn i. Ha becsapjuk őket, s inkubátorban tartjuk az egészet, akkor ez az egyetem soha nem fog normálisan működni. – Az utóbbi évek felmérései, átvilágításai, auditálásai súlyos gazdasági jellegű visszaélésekre is rámutattak, amelyek költségvetési pénzekkel tö rténtek. De hogy az oktatás minősége merre halad, arról nem láttunk vizsgálatot. Létezneke ilyen jellegű felmérések? S adotte az egyetemi vezetés szintjén az a tudás, amely ezt az egyetemet évek múlva oda emelje, hogy például a román Popescu fia azért ir atkozzék majd ide, mert úgy látja, hogy a Sapientia az a romániai felsőfokú oktatási intézmény, amely a világ legjobb egyetemeivel egyenértékű diplomát ad ki? – Az elmúlt években a figyelem döntően mindig a pénzre irányult. Valóban, sok sajátos dolog is k iderült, nem csak az, hogy ez a rendszer forrás szempontból mennyire nincs alátámasztva, hogy mekkora ingatlanbérletekkel működik, hogy ki mekkora jövedelmeket szerez benne. Erről szóltak a hírek is. Az oktatás minőségéről sokkal kevesebb volt a vita, egykét kritikus példától eltekintve. Amikor arról volt szó, hogy létező, magyar nyelven is oktató felsőoktatási intézmény keretében már meglévő szakokat indítottak, s még a laikus számára is felvetődött, hogy vajon miért kell egy helyen versengni, amikor tudj uk, hogy a másik intézménynek éppen jobb adottságai vannak. De az, hogy mennyit ér a diploma, s a szakmaiság mennyire jó, arról ma is keveset hallunk. Ám ahogy közeledünk az akkreditációhoz, s le kell adni a dossziékat, és azokban szakmai kérdésekre is vál aszolnunk kell, az ügyek már egyre világosabbá válnak. Nagyon messze vagyunk még attól, hogy egy székelyföldi román azt mondaná, ő ide iratkozik be, mert ez a legjobb intézmény. Sajnos, még a székelyföldi magyar sem biztos, hogy ezt az egyetemet választja. Amikor menedzsmentről beszéltem, nemcsak a pénzügyi menedzselést értettem alatta. Perdöntő, hogy tudjáke az intézményt szakmai szempontból úgy vezetni, hogy az illeszkedjék az adott térség trendjeihez, minimális figyelmemmel legyen a munkaerőpiaci lehet őségekre, tehát fölöslegesen munkanélkülit nem képezzen, ha nem muszáj – és ezt Magyarországon is komoly megszorításokkal lehetett csak elérni – , hogy megteremtődjön ennek az egész oktatásnak a szakmaitudományos bázisa. Mert a tudományos bázisról is beszé lnünk kell, nem csupán a szakmairól. Jó felsőoktatási intézmény valós tudományos bázis nélkül nagyon nehezen tud működni. Elfogadom, hogy a kezdeti, vagy akár a mostani időszakban még azt is meg kell támogatni, hogy a megfelelő minőségű oktatók Magyarorszá gról odamenjenek, és addig, amíg ott ki nem termelődik a minősített oktatói közösség, ők ott tanítsanak. De erre tartósan intézményt nem lehet építeni! Nemcsak azért, mert ellehetetleníti, gyengíti az intézményt, hanem mert Magyarországhoz hasonlóan Románi a is elég szigorú szabályokkal igyekszik gátat vetni annak, hogy az egyetemi oktatók több helyen oktassanak.
