Reggeli Sajtófigyelő, 2008. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-05-03
45 Az egyetemvezetést át kell alakítani – Nem látszott ez korább an is? – Ezt végképp 2006 nyarán láttuk át. S már akkor közöltük az intézmény vezetésével, hogy valamennyi fejlesztési ötletet, szándékot és ígéretet, amit a különböző vezetők egymásnak tettek, ennek a célnak kell alávetni. Világosan megmondtuk: meg kell teremteni a forrásoldalt, megfelelő formában. Azaz, hogy a működés tekintetében finanszíroz a magyar költségvetés, de a pótlólagos forrásokat nagyon komolyan fel kell tárni. Az eddig elköltött pénz ingatlanfejlesztésre vagy ingatlanvásárlásra is szolgált, így az egyetemnek ma jelentős ingatlanvagyona van. Nem ördögtől való, hogy ha egy egyetem magát minőségi intézménnyé akarja fejleszteni, az összes forrását erre a célra állítja be. És akkor nem arról kell beszélni, hogy presztízsfejlesztést eszközlünk vala hol, olyan ingatlanfejlesztést, ahol a több ezer négyzetméternek csak az ötöde szolgálna oktatási célokat, négy ötöde pedig minden mást, hanem azt mondjuk, hogy például nekünk Kolozsváron nagyon jó kis ingatlanunk van, amit jókor, jó időben, a magyar költs égvetési támogatásból megszereztünk, és akkor most itt a kiváló alkalom, felmentek az ingatlanpiaci árak, el kell adni, a pénzt pedig be kell tenni egy alapba, hogy az egyetem akkreditációjához szükséges szakmai költségeket abból lehessen fizetni. – Ez te hát az egyetemvezetés részéről is új megközelítést kívánna? – Nyilvánvalóan. Persze tudjuk, ez egyik napról a másikra nem realizálható. De már 2006 nyarán közöltük, hogy a magyar költségvetés ezt a teljes működési spektrumot pusztán költségvetési forrásbó l nem fogja tudni kezelni. Szintén jeleztük, hogy menedzsmentműködési oldalon is komoly, érdemi változásokra van szükség. Ebbe közvetlenül nem akarunk beleszólni, de az igényeket megfogalmaztuk. A cél mindenképpen az, hogy a párhuzamosságokat szüntessék me g, ne az apparátusokról, ne a munkahelyekről szóljon ez az intézmény, hanem az egyetemről. Ugyancsak elmondtuk: az egyetemvezetést át kell alakítani, hogy az akkreditációs időszak végére úgy működjön, mint bármelyik normális magyarországi vagy romániai egy etem. Budapest fizet, és viseli a következményeket is – Milyen eszközök állnak a rendelkezésükre e célok kivitelezésére? – Kértük: az új kuratóriumban a fenntartófinanszírozó magyar állam képviselője szavazati joggal kapjon helyet, és kapjanak helyet a Romániában is jelen lévő magyarországi gazdasági szereplők, hogy ebben a testületben a finanszírozó, illetve a megrendelő szempontjait is megjelenítsék. Így került be a testületbe az OTP meg a MOL is. Azzal párhuzamosan tehát, hogy a képzés akkreditálása végett meg kell felelni a feltételeknek, a működési ügyeket is korrigálni kell. Számottevő béremelkedés történt Romániában, s ezt valamilyen formában ebben az intézményben is követni kell. A nagy támogatási rendszerben az ilyesmit megfelelően kezelni lehet . Szintén nagy kihívás lesz az intézmény számára – szervezetileg, de mentalitás szemszögéből is , hogy a forrásbevonásról most már bizony nemcsak elmélkedni kell, hanem konkrét lépéseket kell megtenni. Mi azt mondtuk, nagyon világosan: konkrétan meg kell szabni, hogy az összműködési költség hány százalékát fogják betenni ebbe a rendszerbe saját bevételből. – S mire jutottak? – 2007 és 2011 között évente 5 százalékkal emelkedik majd a saját bevétel aránya. Ez a legelején összesen öt százalék volt, de az a cél, hogy ez a hányad 2011re érje el a működési kiadások 25 százalékát. Ez nem lehetetlen, és nem jelenti azt, hogy a működtetésbeli szerepvállalását Magyarország meg akarja szüntetni. De az sem tartható helyzet, hogy 95 százalékban csak a magyar költség vetés ad ebbe pénzt, senki más nem, és ugyanez a magyar fél viseli a politikai következményeit az ottani esetleges hibás döntéseknek, illetve a különböző megalapozottságú kritikáknak. Ez elég lehetetlen helyzet. Főleg, ha összevetjük a Sapientia helyzetét romániai vagy akár magyarországi felsőoktatási intézményekével, látjuk, hogy más esetekben messze nem ilyen aránytalan a finanszírozás.
