Reggeli Sajtófigyelő, 2008. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-05-03
44 Akkreditált, egységes és minőségi egy etem felépítése a célunk – Interjú Gémesi Ferenccel, a magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárával Szabadság • 2008. Május 03. • TIBORI SZABÓ ZOLTÁN – Melyek a fő célkitűzései és elvárásai a finanszírozó magyar államnak a Sapientia egyetemmel szemben? – Egyetlen célunk, hogy a Sapientiát eljuttassuk az akkreditációig. Erről szokott a legkevesebb szó esni, minden másról – politikáról, nemzetegységről, egyébről – jóval több. A közös magyar – román kormányülé sek bebizonyították: hiába létezik politikai szándék, hogy az egyetem finanszírozásába román állami támogatást bevonjunk, a dolog elbukik, mert a Sapientia nincs akkreditálva. Amíg ezt az alapvető kérdést nem oldjuk meg, minden csak az aprópénzről szól, er ről a lehetetlen hány forint, hány fillér, ki mit tud róla, kinek a számláján mikor mi jelenik meg a helyzetről, s nem pedig arról, ami valóban fontos. Javasoltuk: fejezzük be az üzengetést, fektessünk le világos menetrendet, amivel az egyetem – mondjuk, 2 009re – eljusson az akkreditációig. Mindent rendeljünk alá ennek a célnak, költségvetést, személyi döntéseket, intézményátalakítást, ingatlanokat. Értelmét veszti ugyanis az egyetemi cél, ha nem akkreditálunk. Máig a Sapientiaprojektbe több mint 13 mill iárd forintot fektettünk be. Ha a politikai meg a kulturális hatásait nem számítom, az egyetemet már csak ezért is eredményessé kellene tennünk. Az ugyanis nem eredmény, hogy van egy magánegyetem. Az alapítók sem gondolták, hogy ez lenne a cél. Az intézmén y integráns része kell hogy legyen a romániai oktatási rendszernek, és ha képes kiterjedni, szereplőket vonzani, akkor a Kárpátmedencei rendszernek is. – Jól fektették be az elköltött 14 milliárdot? S vane arra remény, hogy akkreditációja után az intézm ény képes lesz úgy szolgálni az erdélyi közösséget és piacot, ahogyan az elvárható? – Nehéz erre egyértelmű választ adni. Amikor ez az egyetem létrejött, nem kizárólag oktatási intézményi, hanem kultúrmissziós szerepet is szántak neki. Székelyföld esetébe n mindenképp. Ez legitim cél, nem is érdemes elvitatni. De az elmúlt években láttuk: nem is a célokkal van baj, hanem a menedzsmenttel. Persze, a célokkal kapcsolatban is van néhány kérdés: milyen oktatási célokat követünk, hány szakot fejlesztünk, valóban azokat kellenee fejleszteni. Ott is látunk tehát problémákat, redundanciát, több helyen is, akár még a létező magyar nyelvű felsőoktatással szembemenő elképzeléseket is, de ez döntően szakmai ügy, amit elvileg szakmai alapon lehetne kezelni. A nagy gond más. Már az alapító dokumentumokban kiterjedt forrásbevonási lehetőséget képzeltek el, de ez gyakorlatilag leszűkült a magyar állami költségvetésre. Lépések sem történtek a más jellegű forrásbevonásra. Egy magánegyetem még Romániában is képes arra, hogy fo rrásokat vonjon be. Legegyszerűbben, hogy tandíjassá tesz bizonyos képzéseket, azaz piacosít. De ennél többre is képes lenne. Gazdasági szereplőktől, önkormányzatoktól, akár magyar többségű vagy magyar vezetésű önkormányzatoktól – ahogyan ez az alapító oki ratban is szerepel – kellett volna forrásokat behozni, ez viszont nem történt meg. Azt a rendszert, amely 93 – 95 százalékos arányban magyar állami költségvetésre épít, nem mondhatjuk hatékonynak. Sem az intézményi struktúra, sem a működés nem hatékony, és m ost nem kizárólag a fajlagos költségekről vagy az apparátus nagyságáról beszélek. Az elmúlt években megkérdőjelezhető szakmai alapon indultak el fejlesztések, de menedzsmenti oldalról sem átgondolt módon. Kiskirályságokat, a pincétől a padlásig berendezett rendszereket fölépíteni mindenhol nagyon drága. Ilyen rendszerben, négy helyszínen, négy önálló intézménnyel, rektorral, tanáccsal, hivatallal, apparátussal, kollégiummal, intézettel, könyvtárral és egyebekkel akár háromszor ennyi pénz is elfogyna. De biz tos, hogy ez volt a cél: négy önálló kiskirályság? Vagy egyetlen egyetem, amely legalább a menedzsment oldaláról, de akár az oktatási célkitűzések tekintetében is egységes bázison álljon?
