Reggeli Sajtófigyelő, 2008. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-05-15
17 magyarokra, tapasztalataik átadására, mint a falusi turizmus fej lesztése, a mezőgazdasági potenciál jobb kihasználása, a technológiaátadás, az élelmiszeripar, de akár a pályázatírás is – nyilatkozott. A kétoldalú kapcsolatokban az áruforgalom dominál: kivitelünk tavaly 266, behozatalunk 143 millió euróra rúgott, az elő bbi 20, az utóbbi 13 százalékkal haladta meg az előző évit. Magyarország ezzel a hetedik legjelentősebb külkereskedelmi partnere BoszniaHercegovinának. Ami a tőkeexportot illeti: 62 cég révén 62,5 millió euró magyar működőtőkebefektetés telepedett meg ed dig az országban, egészséges szerkezetben. A MolINA, illetve a Mal van már jelen az országban, s mellettük soksok kisebb céget alapítottak magyar részvétellel. A tőkeexport terén az ország kiemelten fontos lehet a magyarok számára – nem véletlen, hogy a Budapesten tartott konferencián és üzleti fórumon két boszniai miniszter is részt vett. Mint Jasna Brkic lapunknak hangsúlyozta: a nemzetközi érdeklődés alapján minden remény megvan arra, hogy három év alatt mintegy tízmilliárd euró külföldi működő tőke ér kezzen Boszniába. Tavaly 1,6 milliárdos volt a tőkebevonás – tette hozzá. Minden területen várják a befektetőket, de különösen az idegenforgalmi fejlesztés, az élelmiszergyártás, a vízi és egyéb erőművek létesítése, az úthálózatfelújítás és fejlesztés, a fakitermelés és feldolgozás, a fémipar, továbbá az autóipar lehet a legvonzóbb. Folyik a privatizáció, emellett a zöldmezős beruházásokra is lehetőség van. Az ország a működő tőkének stabil környezetet, kedvező munkaerőköltséget és alacsony adókat kínál, s garantálja, hogy a befektetők szabadon rendelkezhetnek a nyereségükkel – hangsúlyozta a miniszter lapunknak. NVZs Mások így látják A továbblépéshez versenyképesebb vállalatokra lenne szükség, ehhez meg kellene változtatni a privatizációs törvényeket. A cégalapítás sok bürokráciával jár, a gépek és felszerelések behozatalát pedig magas vámok akadályozzák – vélik a magyarok. vissza Szerbia csak esélyt kapott Világgazdaság 20080515 A hét végi szerbiai választás végeredm énye egyelőre csupán az azonnali bajt védte ki, de nem feltétlen garantál biztos európai megoldást is. A változások tendenciája viszont láthatóan jó irányban halad. Optimizmust és megelégedettséget sugalló nyilatkozatok sora látott napvilágot a hét elején, miután a szerbiai választások relatív győztese – a vártnál nagyobb arányban – a Boris Tadic vezette Európai Szerbiáért szövetség lett. Gyors kormányalakításról beszélt Javier Solana, az unió külpolitikai főmegbízottja, Olli Rehn bővítési EUbiztos pedig m ár azt prognosztizálta, hogy Szerbia lehet a NyugatBalkán motorja. A valóságban Tadicék – amúgy sem teljesen homogén – pártszövetsége egyelőre semmitől sem áll messzebb, mint a gyors és egyszerű kormányalakítástól. Tény, hogy az elnyert voksok 39 százalék ával a parlament meghatározóan legnagyobb ereje lett, de ez még nem a kormányzó többség. Az utóbbi megteremtését pedig igen megkeseríti majd, hogy alapvetően ellenséges környezetben, további természetes szövetséges nélkül kell hozzáfogniuk ehhez. Valójában éppen hogy a ma már egymáshoz közelebb álló, sok szempontból hasonlóan gondolkodó és alapvetően EUellenes Nikolic- és Kostunicapártoké a szavazatszám szerinti többség (Tomislav Nikolic Szerb Radikális Pártja 29, a volt miniszterelnök, Vojislav Kostunica pártja 11 százalékot kapott a hét végén). A több mint 20 százaléknyi maradék a Milosevicféle szocialista párté; ez utóbbi esetében legalábbis kérdéses, vajon a többsége késze, képese megbocsátani annak az európai Nyugatnak, amelyik tíz éve még embargó alá vette, majd hetven napon át katonai erővel is támadta pártalapítójuk országát. Arról nem is beszélve, hogy sokak szemében valahol az EU lelkén szárad magának Milosevicnek a hágai halála is. Való igaz, a mai szocialista pártban (amelyik formálisan amúgy szociáldemokratának minősíti magát, s nyilván jócskán akadnak európai, európai parlamenti kapcsolatai is) bőven vannak, akik már túlléptek mindezen, de legalábbis Európában látják a jövőt. Az azonban még nem világos, vajon mekkora hányadát képezik ők a pá rtnak, és hányan lesznek készek Tadicékkal együttműködni egy „európai út” építésében. És főként: ha készek is – milyen áron? Egyszóval a választók a hét végén ugyan megnyugtató módon útját állták annak, amitől EUoldalon a legjobban féltek: egyfajta szerb radikális, nacionalista áttörésnek. És ezzel nagy bajt hárítottak el. Mi több: a vártnál nagyobb szavazatszámmal még társadalmipolitikai nyomatékot is adtak az európai opció legitimitásának. De nem adták hozzá magát a többséget is. Most tehát kezdődik a p olitikai szövetségépítés – amúgy mindkét oldalon… – , ennek eredménye egyelőre kiszámíthatatlan. És ami, igen, elviekben legalábbis magában rejtheti akár Tadicék bukását is. Ami viszont bizakodásra adhat okot: hogy ha az utóbbira kerülne is sor, ez már másf ajta bukás lesz. A szerb társadalom néhány hónapon belül másodszor adta tanújelét annak, hogy meghatározó arányban vannak azok, akik tényleg európai – és nem például orosz vagy akár csupán magába zárkózó – Szerbiát szeretnének. A szavazatszám
