Reggeli Sajtófigyelő, 2008. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-05-08
7 Az ingat lan- és egyéb beszerzések a finanszírozó által kidolgozott, az Alapítvány kuratóriuma által elfogadott és az egész rendszer számára kötelezővé tett Beszerzési Szabályzat előírásai szerint történtek. Nincs okunk tagadni, hogy előfordultak rendellenességek, azonban egyik sem személyes haszonszerzésről szólt, hanem eljárásbeli bakikról, sokszor (főleg kezdetben) időkényszerről. Minden eljárásbeli hiányosságot belső vizsgálattal feltártunk, és ezeket utólagosan, konszenzusos alapon tudomásul vette a Kuratórium, volt eset rá, hogy személyi megrovás is történt. A magánzsebekbe, pártkasszákba került pénzekről szóló, semmilyen bizonyítékkal alá nem támasztott állításokat azonban újságírói túlkapásnak minősítjük, és a rosszindulatú rágalmak kategóriájába soroljuk. „ Az egyetem a hazai állami felsőoktatáshoz képest csaknem dupla béreket fizetett” – állítja a cikk. Ezzel szemben a valóság az, hogy a román állami egyetemeken alkalmazott bérrendszer minden oktatói kategória esetében megállapítja a minimális és a maximális bért. Az EMTE és a PKE az intézményalapítás idején ennek a tartománynak a középértékét szorozta meg 1,5del, ami akkor is távol állt a dupla bérektől, és amely nélkül egyébként nem lehetett volna megfelelő oktatókat toborozni. A Sapientián a bérek jelenle g az állami bérrács minimuma közelében mozognak, professzorok esetében pedig alatta vannak a minimális állami béreknek. Utóbbi, hosszabb távon fenntarthatatlan helyzet a finanszírozó elvárásait tükrözi. A Sapientia rendszert valóban több alkalommal is átv ilágították. A cikkíró értesülései főként a 2004es átvilágítás megállapításaiból táplálkoznak. Ezek azonban 2008ban már nagyrészt nem érvényesek, és 2004ben sem úgy voltak érvényesek, ahogyan azt Tibori a birtokába jutott dokumentumokból kiolvasta. 2004ben még valóban több lezáratlan támogatási szerződés is létezett (73 addigi támogatási megállapodásból 20 volt futó szerződés), de ezek között módosító megállapodások is szerepeltek, és nem járt le az elszámolási határidejük. A szerződő felek azóta változ tattak ezen a gyakorlaton, a finanszírozó a támogatást lényegesen kevesebb számú szerződés alapján utalja, így a Sapientia Alapítványnak a jelen pillanatban csak 4 futó támogatási szerződése van. Ugyanabban a dokumentumban, ahonnan a Déva utca 19. sz. ala tti ingatlan bérleti díjának összegére vonatkozó adat származik, amit a cikkíró pontosan idéz, az is szerepel, hogy az egyetem által kifizetett bérek mindenütt alacsonyak. Ezt viszont már nem idézi Tibori. Jelen pillanatban Kolozsváron, a református egyház tól bérelt Déva utcai ingatlan havi bérleti díja 2,3 EUR/m2. Marosvásárhelyen, a jelenlegi épület elkészülte előtt, a római katolikus egyháztól bérelt Deus Providebit ház havi bérleti díja 2 USD/m2 volt. Nagyváradon a Református Egyházkerületnek a PKE havi 0,21 EUR/m2 bérleti díjat fizet. Ha ezeket az akkori, illetve a jelenlegi piaci árakkal összehasonlítjuk, mindjárt világosabbá válik, hogy az alapító egyházak hogyan támogatják az egyetemet, akár anyagi értelemben is. Itt kell megjegyeznünk, hogy a Sapien tia Alapítvány az EMTE kolozsvári kara részére a Tordaiút elején található telket, ahol a kar a közeljövőben építkezni kíván, a református egyháztól mindössze 270 EUR/m2 áron vásárolta meg, miközben a környéken a telekárak már akkor is messze meghaladták ezt az értéket. És ha azt is számításba vesszük, hogy az így szerzett bevételt az Erdélyi Református Egyházkerület az Apafi kollégium építésére fordítja – ami adott esetben szintén hasznos lehet, akár az EMTE hallgatói számára is – azonnal árnyaltabbá váli k az egyházakról pontosan az ilyen cikkek által festett kedvezőtlen kép. Arra is több példa volt már, hogy az erdélyi vállalkozói réteg – nem pénzben ugyan, hanem felszereléssel, laboratóriumi eszközökkel, konferenciatámogatással és ösztöndíjak felajánlás ával stb. – jelentős támogatást nyújtott az egyetemnek. Részletes kimutatásunk van a cikkíró által egyszerűen nemlétezőnek nevezett pályázási tevékenységekről is. A tavalyi évben az EMTE 8,7%ban vont be saját forrásokat az egyetem működtetésébe, szemben a felvállalt 5%kal. Ennek az aránynak a növelése egyébiránt fontos célkitűzésként szerepel a Tibori által szintén nemlétezőnek tekintett középtávú Stratégiai fejlesztési tervben is, amit csak le kellett volna töltenie az EMTE honlapjáról. Ehhez elég alapfo kú számítástechnikai ismeretekkel és internetkapcsolattal rendelkezni, de kell hozzá minimum némi tárgyilagosságra való törekvés is. Az önkormányzatoktól számonkért támogatásra vonatkozóan ismernünk kell azt, hogy a román törvények nem teszik lehetővé a k özvetlen pénzügyi támogatást, ám számtalan példa van arra, hogy közvetett módon jelentős segítséget nyújtottak a helyi közigazgatási intézmények. Tibori cikke egyértelműen durván és tendenciózusan egyházellenes, így nem kell csodálkozni azon sem, ha vasko san csúsztat a bérek tekintetében. Tőkés László esetében, aki a Partiumi Keresztény Egyetem elnöki tisztségét töltötte be, azt írja, hogy „havi 4000 új lejt inkasszált”, miközben azt szándékosan nem közli, hogy ez bruttó összeg volt, tehát csak 2789 lej ne ttó bért jelentett. Kató Béla Sapientia kuratóriumi elnök esetében pedig még ennél is nyilvánvalóbb a lejárató szándék, hiszen a 2007. decemberi összesítő fizetési jegyzékről kéthónapnyi
