Reggeli Sajtófigyelő, 2008. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-05-08
6 Ennek a válasznak az a célja, hogy ellensúlyozza és megcáfolja egy magát álságosan tényfeltárónak beállító újságíró alaptalan vádaskodásait. A Tibori által jegyzett vezércikk ugyanis nem csak a tévedésektől hemzseg, hanem tele van ross zindulatú ferdítésekkel. Köztudott, hogy rémhírekkel még egy tőkeerős bank hitelét is meg lehet rontani. Ezért a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem szempontjából is nagyon lényeges, hogy a közvéleményben milyen kép al akul ki róluk. Soha nem állítottuk, hogy a magyar kormány megszegte az Orbánkabinet ígéretét azáltal, hogy nem támogatja évente kétmilliárd forinttal a Sapientiát. A költségvetés szűkös voltát szóvá tevő interjúkban a Sapientia képviselői arról beszéltek , hogy a 2007es évre vonatkozó, 1,4 – 1,6 milliárd forintos támogatásról szóló, budapesti beszélgetéseken és egyebütt többször elhangzott és a sajtóban is megjelent szóbeli ígéretek ellenére, az egyetemi intézményrendszer 2007ben mindössze 1,28 milliárd fo rint támogatást kapott, és ennek a pénznek tekintélyes része, mintegy 120 millió forint is csak 2008ban került átutalásra. Emiatt az egyetem többször igen nehéz helyzetbe került. Egyébként a finanszírozóval még 2000ben kötött, az egész egyetemi rendszer finanszírozásának jogalapját megteremtő Együttműködési Megállapodásban a támogató tételesen kötelezettséget vállalt arra, hogy a „2001től kezdődő naptári években az Alapítvánnyal a Magyar Köztársaság költségvetésének kihirdetésétől számított tizenöt napon belül közli a […] tárgyévi támogatási összeget”. Ugyanebben a megállapodásban szerepel, hogy a finanszírozó „az Alapítvány működését illetően részleges, az Alapítvány személyes joga szerinti önállóságát nem sértő, ellenőrzési jogkörrel bír.” 2000. októbe r 7én az akkori HTMH és a Sapientia Alapítvány Részletező kiegészítő megállapodást írt alá. A szerződésekben a felek rögzítették, hogy a HTMH – illetve mai jogutódja, a MeH – felügyeli és ellenőrzi az Alapítvány szakmai, pénzügyi, műszaki, eszközbeszerzé si, valamint ingatlanforgalmazáshoz és fejlesztéshez kapcsolódó tevékenységét. A megállapodás öt pontban részletesen kitért az említett tevékenységek felügyeletének és ellenőrzésének módjára. A HTMH még 2000ben létrehozott egy kolozsvári Programirodát, a mely különálló cég, nem az egyetemi rendszer része. Ennek működtetését a Miniszterelnöki Hivatal külön finanszírozza, és rajta keresztül gyakorolja felügyeleti és ellenőrzési jogkörét. A Programiroda – ma Providentia Kft. – munkatársai és a finanszírozó ké pviselői is minden kuratóriumi és szenátusi ülésen jelen vannak, felügyeletük, ellenőrzésük nélkül soha nem történt, és nem is történik kötelezettségvállalás. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy „a tények feltárásában érdekelt” újságírónak, aki „dokumentumok at tanulmányozott át”, erről a körülményről ne lenne tudomása. Tibori viszont a Szabadság első oldalán minden bizonyíték vagy különösebb érvelés nélkül, nagyvonalú könnyedséggel azt közli az olvasóval – , hogy „az EMTE szórta a pénzt”, „megállapodásokat rúg ott fel”, és a „fejlesztésekről nem konzultált a finanszírozóval”. Engedtessék meg feltenni a kérdést: mire alapozza ezeket az állításokat? Követve a vezércikk állításainak vonalát, térjünk ki még egyszer pár mondat erejéig a Sapientia által végrehajtott ingatlanbeszerzések kérdésére. Ezekkel a sajtó annak idején részletesen foglalkozott, az érdeklődő rövid internetes keresgélés után minden rájuk vonatkozó információt megtalál. Az Alapítvány honlapjáról letölthető, hogy melyik évben mekkora összeget költöt t ingatlanberuházásra. A sajtóhoz eljuttatott anyagok részletesebb adatokat is tartalmaztak, amelyeket jónéhány újságcikk ismertetett. Álljon itt ismét egy részletes, összesítő táblázat ezekről a cikkíró szerint „számolatlan” pénzekről. A magyar kormány k épviselői, a Sapientia Alapítvánnyal közösen, a vásárlások előtt minden ingatlant ingatlanszakértőkkel megvizsgáltattak és felértékeltettek. Ami pedig a vásárlásokhoz alkalmazott bonyolult jogi (céges) formákat illeti, meg kell jegyezni, hogy azokban az év ekben nem volt más lehetőség magyar intézményként ilyen jelentőséggel bíró ingatlanok megvásárlására és azok jogi helyzetének tisztázására, rendezésére. Az ezredforduló Romániájában ennyibe került egy magyar egyetemet építő intézménynek ezen ingatlanok bir tokába jutni, és azokat az egyetemi oktatás céljaira alkalmassá tenni. Hangsúlyozzuk ki újra: a Sapientia Alapítvány nyolcéves története során egyetlenegy épületvásárlás sem történt a finanszírozó beleegyezése nélkül, sőt ezek a beruházások legtöbb esetben pontosan a finanszírozó kezdeményezésére történtek. Ezeket a tényeket nagyon jól ismeri Tibori, hiszen az általa „székelyföldi szállodaprivatizációként”, „botrányként” emlegetett vásárlásról ő maga írt „tényfeltáró” cikkeket a Népszabadságban 2001ben és 2003ban, az Adevărul nevű mértéktartó, elfogulatlan, magyarbarát napilapból átvett „tények” alapján. Legbiztosabb dolog valóban mindig saját magunkra hivatkozni, azonban az említett cikkeket sajtóbotránynak tekinteni nem kis önelégültségre vall.
