Reggeli Sajtófigyelő, 2008. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-05-08
5 Szlovákia lesz az eurózónában a 16., hazánk is jól halad – Az Európai Bizottság szerdán megtárgyalta az euróövezethez csatlakozni kívánó országok konvergencia programjainak állását, és megállapították: csak Szlovákia érett arra, hogy 2009től az európai közös pénzt bevezessék. A többi állam – köztük Magyarország is – jól haladnak . (Né pszava) Megszűnnek a szaktanintézetek, helyettük csak szakközépiskolák lesznek – A középiskolákat érintő változásokat az oktatásügyi miniszter, Ján Mikolaj (SNS) javasolja a készülő oktatásügyi törvényben. A szakközépiskolák egysé ges megnevezésén túl a gimnáziumok számára is új előírásokat tartogat a tárcavezető, ugyanis megszüntetésre ítélné a hatosztályos gimnáziumokat és csak a négy- illetve a nyolcosztályos gimnáziumokat hagyná meg. ( www.f elvidek.ma ) Sokba kerül Szlovákiának az euró – Az euróra történő átállás költségei nem lebecsülendőek, a szlovák elemzők becslései szerint az ország bruttó hazai terméke (GDP) 0,26 százalékára rúgnak, ami közel 5 milliárd koron át jelent . ( www.index.hu ) Cikkek: Kire öltik nyelvüket a kíméletlen tények? Válasz Tibori Szabó Zoltán vezércikkére Szabadság.ro 2008. május 08. SZERZŐ: Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Dr. Dávid László professzor, a Sapientia EMTE rektora A Szabadság 2008. május 3án terjedelmes összeállítást közölt a Sapientiáról. A négy és fél oldalas, a teljes lapszám egynegyedét elfoglaló anyag két, Tibori Szabó Zoltán által készített hosszabb inter júból (Gémesi Ferenc szakállamtitkárral, valamint Zilahi László főigazgatóhelyettessel), két, ErcseyRavasz Ferenc által készített lényegesen rövidebb interjúból (Dr. Dávid Lászlóval, az EMTE rektorával, és Kató Bélával, a Sapientia Alapítvány elnökével), egy rövid, ErcseyRavasz által készített kétkérdéses interjúból (Polgár Dalmával, a kolozsvári Hallgatói Önkormányzat elnökével), továbbá a Tibori által aláírt „tényfeltáró” vezércikkből áll. Ez utóbbi látszólag az interjúk, valamint a szerző által „áttan ulmányozott” dokumentumok alapján, a „kíméletlen tények nyelvén” kíván szólni, a gyakorlatban azonban valóban kíméletlenül, de a lapban is közölt tények ellenében, az oknyomozó újságírás szellemét meghamisítva szól, sokszor magukkal a nyilatkozókkal ellent étes, nyilván a szerző prekoncepcióját tükröző dolgokat állítva. Azok számára, akik otthon vannak a támogatáspolitikában nyilvánvaló, hogy a finanszírozók és a finanszírozott szervezetek viszonya sokszor nem feszültségmentes. Nem árulunk el titkot, ha meg állapítjuk, nem kivétel a Sapientia intézménycsoport sem. Fontos azonban leszögezni, hogy a felmerült vitás kérdéseket 2000 óta a támogató és támogatott mindig kezelni tudta, ha esetenként kemény vitákban is, de egymást tiszteletben tartva. A magyarországi finanszírozó képviselői által megfogalmazott érvekkel szemben voltak és vannak tehát erdélyi érvek, ám az érvek ütköztetése eddig sem a nyilvánosság előtt történt, és ezután sem kívánunk szakmai vitákat újságok hasábjain folytatni. A finanszírozó képvise lőivel készített interjúkkal kapcsolatban itt csak két tényre szeretnénk felhívni a figyelmet. Egyiket minden olvasó tisztán láthatja: Tibori kérdéseiből világosan kiderül, hogy az újságíró nem pártatlan, hanem vaskosan Sapientiaellenes. A másik tény nem ismeretes az olvasók előtt. Ez arra vonatkozik, hogy amennyiben az egyetemet képviselő két személynek is feltették volna ugyanazokat a kényes kérdéseket, amiket a finanszírozónak feltettek, ha a két erdélyi interjúalany képbe kerül a „tényfeltárás” céljair ól, akkor kiegyensúlyozottabb lesz a végeredmény és az újságíró több „téves percepcióját” is sikerült volna helyreigazítani. Azonban – amint az a rafináltan kiragadott mondatokat tartalmazó címekből és alcímekből is kiderül – Tiborit sajnos távolról sem ez a szándék vezérli.
