Reggeli Sajtófigyelő, 2008. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-05-07
28 "A k özös magyar – román kormányülések bebizonyították: hiába létezik politikai szándék, hogy az egyetem finanszírozásába román állami támogatást bevonjunk, a dolog elbukik, mert a Sapientia nincs akkreditálva. Amíg ezt az alapvető kérdést nem oldjuk meg, minden csak az aprópénzről szól, erről a lehetetlen hány forint, hány fillér, ki mit tud róla, kinek a számláján mikor mi jelenik meg a helyzetről, s nem pedig arról, ami valóban fontos" – fejti ki Gémesi Ferenc. "Azt a rendszert, amely 93 – 95 százalékos arányba n magyar állami költségvetésre épít, nem mondhatjuk hatékonynak. Sem az intézményi struktúra, sem a működés nem hatékony, és most nem kizárólag a fajlagos költségekről vagy az apparátus nagyságáról beszélek. Az elmúlt években megkérdőjelezhető szakmai alap on indultak el fejlesztések, de menedzsmenti oldalról sem átgondolt módon. Kiskirályságokat, a pincétől a padlásig berendezett rendszereket fölépíteni mindenhol nagyon drága. Ilyen rendszerben, négy helyszínen, négy önálló intézménnyel, rektorral, tanácc sal, hivatallal, apparátussal, kollégiummal, intézettel, könyvtárral és egyebekkel akár háromszor ennyi pénz is elfogyna. De biztos, hogy ez volt a cél: négy önálló kiskirályság? Vagy egyetlen egyetem, amely legalább a menedzsment oldaláról, de akár az o ktatási célkitűzések tekintetében is egységes bázison álljon? " – teszi fel a kérdést a szakállamtitkár. Ami a Sapientia működtetését illeti, a finanszírozó eddiginél hatékonyabban kíván élni beleszólási jogával. Miért? "Normális magánegyetem esetében a finanszírozó dönt mindenről, hiszen ő adja a pénzt. Ez esetben viszont sajátos konstrukció jött létre: mindenki mindenről dönthetett, csak a finanszírozó nem dönthetett semmiről. Nem mondhatta meg azt sem, hogy ő mit is szeretne, vagy csak nagyon nehezen mondhatta meg. Tehát magánintézmény létesült, de nem azokkal a működési normákkal és elvekkel, amelyek szerint egy ilyen intézmény működni szokott, hanem megfejelve egy belső politikai játszmával, a történelmi egyházak képviseletével – az RMDSZszel szembeni meccsben" – magyarázza Gémesi. >> Alaplogika: gombhoz a kabátot A teljes Zilahi Lászlóinterjú >> Az egyházak nemhogy nem járultak hozzá az általuk patronált egyetem finanszírozásához, de a magyar állam pé nzén vásárolt és/vagy felújított ingatlanaikat is busás bérek ellenében adták ki az évek folyamán az egyetemnek, azaz szintén a magyar államnak. Példa erre a nagyváradi eset, ahol az EMTE évi 5000 eurót fizetett bérként az egyházkerületi és egyetemi székhá zért, 4000 eurót az Arany János Kollégium régi szárnyáért, csaknem 15 ezer eurót a Mihai Viteazu utca 3. szám alatti ingatlanért. Kolozsvári példa a Déva utca 19. szám alatti ingatlan, amelyért a magyar állam havi 390 ezer forintnyi bért plusz üzemeltetési költséget fizet szintén a református egyháznak. Az egyházvezetők sem jártak rosszul. Tőkés László püspök, mint a PKE vezető testületének elnöke „irányítóként” havi 4000 új lejt inkasszált, Kató Béla kuratóriumi elnök pedig havi 450 ezer Ftnyi bért vett fel. Éveken át tetemes „havi pénzek” kerültek olyan kuratóriumi tagok zsebébe, akik még az ülésekre sem jártak el, de persze olyan egyetemi vezetők is megszedték magukat, akik az intézményt később otthagyták. (...) Az egyetemi stallumok aranybányának bi zonyultak. Hogy az eszközbeszerzések során alkalmazott árakról és megkötött szerződésekről ne is szóljunk. Az auditálók megállapították: a döntéshozatal rendszere kritikán aluli, hiányzik a döntésekért való felelősségvállalás, nincs stratégiai tervezés, el lenben érdekösszefonódás, nepotizmus, kompetenciahiány tapasztalható, s figyelmen kívül hagyják a minőségi szempontokat. A végeredmény: az erdélyi társadalom semmivel sem járult hozzá az egyetem eltartásához, viszont sokan igyekeztek minél nagyobb hasz not húzni belőle. Ez könnyűnek bizonyult: az auditálások által felfedett rendellenességek miatt ugyanis az évek során senkit nem vontak felelősségre, holott állami költségvetési pénzekkel történt visszaélésekről volt szó. Legkevésbé az oktatás minősége vol t a fontos, az hogy az itt végzett diákok mihez is kezdenek majd a vitatható értékű diplomájukkal. Elgondolkoztató az is, hogy az intézményben tanuló diákság mennyire kritikátlanul szemléli azt, ahogyan a sorsával játszadoznak. részlet Tibori Szabó Zoltán A SapientiaEMTEről – a kíméletlen tények nyelvén c. írásából
