Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-03
16 kelnek útra, munkát keresve, ahol esetleg letelepednek és ennek köve tkezményeként asszimilálódnak. Mit szándékozik azért tenni, hogy az említett terület fejlesztésére arányosan legyen forrás biztosítva az állami költségvetésből egy tartósan szlovák többségű kormányzás mellett? Az MKP évek óta minden megnyilvánulásában han gsúlyozza, hogy felvállalja a délszlovákiai régió problémáinak felmutatását és részt kíván venni a gondok megoldásában is. Tesszük ezt a regionális, az országos, de az európai politizálásunk szintjén is. Felvállaltuk és szorgalmaztuk a déli infrastruktúra megteremtését és kibővítését, a mi politikai kezdeményezésünkre jött létre a PárkányEsztergom közötti Mária Valériahíd és a komáromi városi híd felújítása, illetve a leghatékonyabban szorgalmazzuk egy új Dunahíd létrehozatalát, illetve az Ipolyhidak f elújítását. Elértük az osgyáni és tornaljai elkerülő út kiépítését csakúgy, mint a fügei szakasz létrehozatalát. Szorgalmaztuk a déli gyorsforgalmi út – az R7es szakasz – megépítését és a jövőben még hatékonyabban kívánjuk erre a témára ráirányítani a fig yelmet. Sok éves szívós munkával sikerült elérnünk a két Szelmenc közötti határátkelő megnyitását is. Farkas Iván alelnök úr vezetésével létrehoztunk egy olyan szakmai csapatot, amely a délszlovákiai régió projektírási lehetőségeit fogja növelni, illetve koordinálni. Támogatjuk a délszlovákiai magyar vállalkozók szövetségének munkáját, segíteni szeretnénk az önkormányzatok együttműködését és a kistérségi csoportosulások munkáját is. Mindezt felelős módon szeretnénk megvalósítani, az át nem gondolt egyéni kezdeményezésekkel kapcsolatban mindenkit óvatosságra és felelősségre kérünk. Brüsszeli és budapesti kapcsolatrendszerünket is ki fogjuk használni a délszlovákiai projektek megvalósulási esélyeinek növelésére. Nagymértékű a műveltségi és kulturális lemar adás, mivel a hatalom nem biztosít a népcsoportok számára létszámuknak arányos anyagi forrást. A közszférában, a munkahelyek és a közpénzek terén nem arányos az elosztás, nincs esélyegyenlőség. Ön szerint mi a megoldás ezekre a problémákra? Úgy vélem, műv eltségi vagy kulturális lemaradásról a szlovákiai magyar közösség esetében nem lehet beszélni, aki alaposabban szemügyre veszi a szlovák politikai vagy közéleti elit színvonalát, bizonyára egyetért velem. A magyar iskolákba járó gyerekek műveltségi szintje sem marad el a szlovák iskolát látogató szlovák gyerekekétől, bár az igaz, hogy a szlovák iskolákba járó magyar gyerekek az átlagosnál rosszabb teljesítményt hoznak. Minderről statisztikák tanúskodnak. Amire a kérdésben gondolt, bizonyára az, hogy az egye temet végzett szlovákiai magyarok százalékos aránya nem éri el az országos átlagot, s ebben igaza van. Azért hoztuk létre a Selye János Egyetemet és azért támogattuk a nyitrai egyetem kapacitásbővítését, hogy ezen a helyzeten javítsunk. Egy átfogó ösztöndí jrendszer bevezetését is szorgalmazni fogjuk, hogy a nehezebb helyzetben lévő diákok előbbrejutását is hatékonyabban tudjuk támogatni. Attól tartok, hogy a kérdés következő része sincs pontosan megfogalmazva: mit jelent az, hogy a közszférában, a munkahely ek és a közpénzek terén nem arányos az elosztás? A munkahelyeket ma már nem elsősorban az állam teremti – és egyáltalán nem osztja el, a közpénzeket sem osztják el, ez a megfogalmazás is inkább a volt szocialista berendezkedés szóhasználata. Amennyiben vis zont arról beszélünk, hogy DélSzlovákia alulfejlesztett, s mint leszakadt régió speciális programok megvalósítását igényli, abban egyetértünk. A kormánytags8gunk során is erre törekedtünk, minden szintű programjaink megoldási javaslatokat fognak kínálni a jövőben is e téren is. Nyelvhasználat Hiányzik az anyanyelvhasználat egyenlő joga, ami szintén csökkenti az esélyegyenlőséget. A polgárok egy része saját és gyermekeik boldogulásának lehetőségét az államnyelven való tanulásban és a nyelvi alkalmazkodásb an, vagyis a beolvadásban a látja. Mit lehet tenni azért, hogy például a nyelvtörvényben vagy éppen a házszabályban anyanyelvünk másodrendűségét megszüntesse? Mindenekelőtt élni kell a törvények által garantált jogainkkal. Anyanyelvünkön kell használni a nevünket, anyanyelvi oktatásban kell részesítenünk a gyerekeinket. A kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény rendelkezéseit be kell tartani, használjuk bátran a nyelvünket a közéletben is. Nézzük csak meg, mennyi magyar gyerek jár szlovák tanítási n yelvű iskolába a Csallóközben is! Hány helyi önkormányzat nem használja ki a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény adta lehetőségeket? A párton belül ennek a kérdésnek nagyobb teret kívánunk szentelni, s természetesen bővíteni is kívánjuk nyelvi j ogainkat, elsősorban az európai nyelvi charta szellemében. Az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatok most vannak elkészülőben. Mit tud azért tenni, hogy a vegyesen lakott területen a diákok kötelezően és kölcsönösen tanulják egymás nyelvét?
