Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-29
17 Mint azt Alexander Josszifidisz Makedónia szláv ajkú görögjei című alapos és tárgyszerű könyvében feltárta, az okokat jelen esetben Görögország második világháború utáni történetében, azo n belül is elsősorban az 1949ben befejeződött görög polgárháborúban kell keresni. A könyv olyan témát feszeget, amely a hivatalos Athén számára mindmáig tabu: azzal a szláv nyelvű népcsoporttal foglalkozik, amely az északgörögországi Makedónia tartomán yban, Florina városa környékén él, és amelynek legalább egy része macedón nemzetiségűként határozza meg magát. Macedón sérelmek a kisebbségügyi intergroup előtt 2008. januárjában az Európai Parlament (EP) Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup (munkacsoport) keretében a képviselők meghallgatták a görögországi macedón kisebbség sérelmeit. Áttekintették a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának végrehajtásával kapcsolatos helyz etet, s mint kiderült, az EUnak 8 olyan tagállama van, amelyik még csa k alá sem írta azt. "Ez olyan szégyen, amely megengedhetetlen az Európai Unióban" - mondta Tabajdi Csaba magyar szocialista képviselő, az Intergroup elnöke. Tabajdi szerint elfogadhatatlan, hogy egy uniós tagállamban ne ismerjék el egy kisebbség létét, i lletve nyelvét, kultúráját alapjaiban korlátozzák. Az Intergroup tényfeltáró missziót küld majd Görögországba, hogy pontos képet kapjon a macedón kisebbség helyzetéről. Görögországban mindmáig tagadják egy ilyen kisebbség létezését. Athén legfeljebb a nnyit hajlandó elismerni, hogy a körzetben beszélnek egy bizonyos délszláv nyelvjárást, amelynek azonban a macedónhoz vagy bolgárhoz szerinte semmi köze. Nem kell azonban nyelvésznek lennünk ahhoz, hogy észrevegyük a hasonlóságokat ezen nyelvjárás és a b olgárok vagy macedón szlávok nyelve között. A görög polgárháborúban a makedóniai szláv népcsoport a legyőzött kommunisták oldalán állt, ami csak részben magyarázható világnézeti beállítottságukkal. Ezek a makedóniai szlávok azt várták a kommunisták győze lmétől, hogy autonómiát kapnak, vagy csatlakozhatnak az akkor Jugoszláviához tartozó Macedón Köztársasághoz, netán Bulgáriához. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a húszas évek, különösen pedig az 1936ban puccsal hatalomra került görög tábornok, Ioannisz Metaxa diktatúrája óta nem láttak jövőt maguk előtt abban a Görögországban, amely elnyomta és erőszakos asszimilációnak vetette alá őket. A történelmi Makedónia területének hozzá tartozó részét Görögország 1912ben, az első Balkánháború eredményeként szerezte meg. Josszifidisz adatai szerint a szóban forgó területen az idő tájt még mintegy 250 ezer "szláv makedón" élt. Athén – nem is indokolatlanul – megbízhatatlannak tekintette ezt a Bulgáriával, majd később Jugoszláviával határos térségben élő népcs oportot. "A görög propaganda főként ott erősödött fel, ahol a szlávmakedón lakosság továbbra is többséget alkotott. Ez különösen Florina körzetére volt jellemző, ahol mindmáig domináns a szláv lakosság" – írja Josszifidisz. A helyi lakosság nyelvét – akkor ők bolgároknak nevezték magukat – elnyomták. A népcsoport tagjainak görög nevet kellett felvenniük, templomaikat, iskoláikat bezárták, a földrajzi neveiket megváltoztatták. A Metaxadiktatúra idején teljesen betiltották a szláv nyelvjárás nyilváno s használatát. A kommunisták polgárháborús veresége után, 1949ben több tízezer szláv lakos menekült el a görög Makedónia tartományból, szellemfalvakat hagyva maguk után. A győztesek előtt a kettészakadt görög társadalom egyesítésének feladata állt, ezt szolgálta az az új keletű mítosz is, amelyet Josszifidisz úgy jellemez, hogy "egyenlőségjelet tett a kommunizmus és a szlávság közé".
