Reggeli Sajtófigyelő, 2008. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2008-04-29
18 Ez a teória oda vezetett, hogy "a kommunizmus görög változatát a szláv szomszédok, Bulgária és Jugoszlávia ideológiai kö ntösbe bújtatott expanzionizmusaként" értelmezték. A polgárháború veszteseit "Belgrád, illetve Szófia készséges kiszolgálóiként" állították be. Az 1951. évi görögországi népszámláláskor már csak 41 ezren merték magukat "szláv ajkúnak" vallani, ami nem ma radt következmények nélkül. Egész falvaknak kellett nyilvános esküt tenniük, hogy soha többé nem beszélnek "szlávul". A térségben megfordult utazók később arról számoltak be, hogy ezeket az "esküket" persze nem tartották meg, az állam pedig volt annyi ra bölcs, hogy nem avatkozott be, ha a parasztok a piacokon anyanyelvükön társalogtak. Az állam azzal próbálta a helyi szláv nyelvjárást kihalásra ítélni, hogy egész napos óvodákat létesített, ahol természetesen görögül kellett beszélni. Azok a határtérs égben élő lakosok, akik ragaszkodtak szlávmacedón identitásukhoz, csak a kilencvenes években merészeltek ismét a nyilvánosság elé lépni. Josszifidisz szerint, aki alapos kutatóutakat tett a térségben, a görög Makedónia tartomány "szláv ajkú lakossága" m a 100 ezer és 200 ezer közé tehető. Macedón identitás a szerb és a bolgár ellenében A mai Macedóniának nincs sok köze Nagy Sándor birodalmához, s a mai macedón szlávokhoz. Egyáltalán mi az, hogy "macedón szláv"? Ez az identitásmegnevezés voltaképpen a 20. század elején alakult ki a balkáni ütközőzónában élő, főleg falusi lakosság körében, éppen az egymással rivalizáló bolgár, szerb, török és görög nemzetépítő törekvések ellenében. N. O. Isaeva egy 2002ben publikált tanulmányában az egykori macedónia i orosz konzuloknak az orosz külügyi levéltárban őrzött jelentései alapján vázolja a macedóniai nemzetiségi küzdelmeket az 1903. évi felkelés elfojtása után, amikor a béketeremtés ürügyén beavatkozó két nagyhatalom, Ausztria – Magyarország és Oroszország kie szközölte, hogy az akkor török fennhatóság alá tartozó koszovói, a monasztiri és a szaloniki vilajetben — ezeket hívták összefoglaló néven Macedóniának — 1905ben népszámlálást tartsanak a lakosság nemzeti és a vallási hovatartozásának pontosabb meghatároz ása érdekében – írja Zoltán András a tanulmányt ismertetve. >> A macedóniai szláv lakosság nemzeti öntudata a XX. század elején >> [Kisebbségkutatás, 12. évf. 2003. 1. szám] A szomszédos balkáni országok meg voltak győződve arról, hogy elkerülhetetlen Macedónia felosztása etnográfiai alapon, ezért minden érdekelt fél lehetőleg minél nagyobb területet akart biztosítani magának. Korábban csak a keresztyén iskolák és temp lomok támogatására szorítkozott a propaganda, most azonban fegyveres alakulatok szerveződtek a nemzeti propaganda terjesztésére. A hivatásos tis ztek által vezetett, külföldről küldött osztagok mellé helyi tanítók és papok által vezetett felkelők is szervez ődtek. Macedóniát elöntötte a szeparatizmus hulláma. (...) A szembenállás a népszámlálás idején érte el csúcspontját, amikor a halottak és a sebesültek száma több százra rúgott, s a lakosság kénytelen volt hol görögnek, hol bolgárnak, hol szerbnek, hol vla chnak vallani magát attól függően, hogy éppen melyik szabadcsapat tartotta ellenőrzés alatt a környéket. Az orosz konzul azt írja ebben az időszakban: „Itt sokan nem tudják, hogy milyen nemze tiségűek, mások nem mondják meg, megint mások tudatosan eltitkolj ák a fenyegetésektől és az erőszaktól való félelmükben.” Példaként említ egy Prilep környéki falut, amelynek lakói egyöntetűen megtagadták valódi nemzetiségük megvallását, és töröknek íratták be magukat, mert tudták, ha bolgárnak vagy szerbnek vallják magu kat, lemészárolja őket az egyik vagy a másik szabadcsapat. (...) A falusi lakosságnak (...) nincs semmiféle nemzeti tudata, számára teljesen közömbös, hogy szerbnek vagy bolgárnak valljae magát. Vannak olyan családok, ahol az egyik fiú szerbnek, a másik b olgárnak vallja magát. Bolgárnak a falusiak a bandáktól való félelmükben vallják magukat, szerbnek meg anyagi előnyökért, mer t a szerb propagandistáktól ezért pénzt kapnak. Emellett szempont még az is, hogy a török hatóságok a szerbekkel elnézőbbek, mint a bolgárokkal szemben. (...) A görög, a bolgár és a szerb nyomás a macedóniai szláv lakosságot ellenállásra késztette, és segített felismer ni saját különállóságát. A lakosság belefáradt a nemzetiségi küzdelembe, és az egyik orosz konzul 1907ből származó be számolója szerint a kasztoriai járásban egyes parasztok nem hajlandók semmiféle népnevet használni magukra, hanem makacsul csak macedónoknak hívják magukat, s körükben kezd kialakulni valamiféle külön macedón öntudat. Egy másik járásban hét falu azt kérte, hogy nyilvánítsák őket „macedóniai szlávnak”. A macedón nemzeti tudat csírái mellett a konzulok nyelvi megfigyeléseiket is továbbították. Az egyik orosz konzul például megfogalmazza, hogy a helyi nyelv annyira sajátos, hogy önálló szláv nyelvnek minősülhe t. A macedóniai szláv lakosság nemzeti öntudata a XX. század elején (kiemelések: szerk.)
